Róma, 2009. december 4. (zenit.org)Mauro Gagliardi atya, a Pápai Liturgiai Hivatal tanácsadója tanulmányában a szentmise csendes imáinak jelentőségét elemezte.
A szentmise elején a csendes imát a pap magában, mintegy titokban mondja, hogy tudatosabban és méltóbban készüljön fel isteni misztérium celebrálására. A hívek tisztelettudó csendben, befelé fordulva vesznek részt ebben az imádságban.
A Második Vatikáni Zsinat szerint a szent liturgia Krisztus főpapi cselekménye, ezért az egyházi élet forrása és csúcspontja. Nem tekinthető csupán esztétikai jelenségnek vagy a nevelés eszközének. A szent liturgia mindenekelőtt a Szentháromság Egy Isten dicsőítése, amelynek során az ember egyénileg és közösségben az Úr elé lép és köszönetet mond.
Minden liturgiai cselekmény az Úr felé irányul, az Atya felé Krisztuson keresztül a Szentlélekben. A papok és a hívek tehát nem egymáshoz, hanem az Úrhoz imádkoznak.
A csendes imában a pap az isteni méltóság és a szent liturgia iránti mélységes tiszteletét fejezi ki. Csendben, saját nevében fordul az Úrhoz. Kéri a Mindenható segítségét ahhoz, hogy a szent cselekmény szolgálatát figyelemmel és odaadással legyen képes ellátni. Ezt kéri csendes imájában a szentmise során több alkalommal, az Evangélium felolvasása előtt valamint az adományok előkészítésénél, felajánlás előtt, továbbá a szentáldozás előtt és után.
A csendes ima erősíti a pap szentségi szolgálatának személyes jellegét, ezért az Eucharisztia ünneplésének lényeges eleme, amely már több mint ezer éve szerepel a miserendben.
A „Munda cor meum” – „tisztítsd meg szívemet…” szavak az Evangélium előtt és az „In spiritu humilitatis” – „Alázatos lélekkel…” kezdetű mondat a kézmosás előtt, az adományok a kenyér és bor előkészítésénél kifejezik, hogy a pap elismeri méltatlan voltát és egyben hivatásának nagyszerűségét. XVI. Benedek szavai szerint „a pap mások szolgája, és állandóan törekednie kell arra, hogy mindig Krisztus felé mutató jel, az Úr kezében készséges eszköz legyen.”
A pap csendes imája a híveket is készteti arra, hogy tudatosan készüljenek fel a liturgia szent pillanataira az igehirdetés előtt és az Eucharisztikus ima kezdetén.
A Felajánláskor mondott szavak „Per huius aquae et vini” – „A bor és a víz titka által…” és a szent edények tisztításakor mondottak kifejezik a vágyat arra, hogy részesüljünk az „isteni cselekményben”, és hatására átalakuljunk. Mindig tudatában kell lennünk annak, hogy az Eucharisztikus liturgiája „isteni cselekmény”, amely Krisztussal egyesít a Szentlélek által. Az ekkor mondott csendes imák a megtestesülés és feltámadás felé irányítják gondolatainkat és lelkünket.
Az új, a Második Vatikáni Zsinat utáni Miserendben is teljes egészében megmaradt a szentáldozás előtti csendes imádság: „Uram Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia, te az Atya akaratából, a Szentlélek közreműködésével, halálod által életre keltetted a világot…” Ez az ima fejezi ki, hogy a liturgia a Szentháromság műve. Az Egyház imádsága és felajánlása nem választható el Krisztus, a Fő imádságától és önfeláldozásától.
A több mint 1000 éves csendes imák történelem során egyszerűbbé váltak, de teológiai tartalmuk nem változott. Lehetővé teszik a halkan imádkozó pap és az őt csendben kísérő hívek számára, hogy átérezzék a „hit titkát”, amelyben részt vesznek, és ez által egyesülnek Krisztussal, aki Isten, testvér és barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése