Karitatív célból kérjük segítségeteket a Ferences Szegénygondozó Nővérek számára.

Kedves Barátaink!

Karitatív célból kérjük segítségeteket a Ferences Szegénygondozó Nővérek számára. A Nógrád megyei Szécsényben a nővérek 86 éve végeznek szegénygondozó munkát, mára azonban a társadalom által felmutatott igényeket nem tudják kielégíteni. Napról napra újabb megkeresések érkeznek hozzájuk – ezért kezdtek neki évekkel ezelőtt egy új, 30 férőhelyes otthon felújításának.

Ennek a négy éve tartó, kemény munkának a befejezéshez szeretnének segítségeteket kérni. A nővérek talán Rajtatok keresztül is támogatást remélhetnek. Bármilyen felajánlást örömmel veszünk magánszemélyektől, szakemberektől, cégektől, vállalatoktól egyaránt. A nővérek mindenki felajánlását név szerint számon tartják, és hálát adnak érte.

A megfelelő segítséggel az új épület messzemenően meg fog felelni a XXI. század elvárásainak. Lehetőségeihez mérten képes lesz a költséghatékony energiafelhasználásra is. Az otthonnak kápolnája is van – ezt 2014.június 9-én Páduai Szent Antal tiszteletére fel is szentelték valamint azt az épület részt, ami idáig elkészült.

Előre is köszönet mindenkinek, aki úgy érzi, képes lenne támogatni ezt a társadalmunk számára is fontos célkitűzést!

Az alant látható videón az építés korábbi szakaszai tekinthetők meg!

 https://www.youtube.com/watch?v=dYJf-kDnup0&feature=youtu.be

Pax:

 Ferences Szegénygondozó Nővérek segítői

Kápolna felszentelés a Ferences Szegénygondozó Nővéreknél

A Szentlélek három cselekedetét így foglalhatjuk össze: felkészít,felken és küldetésre indít.

A keresztség pillanatában a Lélek leereszkedik Jézusra és felkészíti Őt üdvözítő küldetésére, amit a szolga alázata és szelídsége jellemez, készen áll az osztozásra és a teljes önajándékozásra. A pápa kiemeli, hogy a Szentlélek az üdvösség kezdete óta jelen van, már Jézus fogantatásának pillanatától fogva működik Jézusban, megvalósítva a megtestesülés csodás eseményét. A Szentlélek száll le Máriára és a Magasságbeli ereje borítja el, Fiút szül majd, akit Jézusnak nevez (vö. Lk 1,35). Ezt követően a Szentlélek Simeonban és Annában is működött Jézus templomi bemutatása napján. Mindketten várták a Messiást és a Szentlélek ösztönzésére a gyermek láttán megérzik, hogy Ő az, akit minden nép várt. A két idős ember prófétai viselkedése kifejezi a találkozás örömét a Megváltóval és bizonyos értelemben a Messiás és a nép közötti találkozó előkészítése.

A Szentlélek különböző beavatkozásai részét képezik egy harmonikus cselekvésnek, a szeretet egyedülálló isteni tervének. A Szentlélek küldetése valójában az, hogy harmóniát teremtsen, Ő maga is harmónia, és hogy működtesse a békét a különböző környezetekben és alanyok között. A személyek és a gondolatok különbözősége ne eredményezzen visszautasítást és akadályokat, mert a sokszínűség mindig gazdagságot jelent. Ezért ma lángoló szívvel kérjük a Szentlelket, hogy készítse elő a béke és az egység útját – szólt Ferenc pápa.

A Szentlélek második cselekedete az, hogy felken. Felkente belülről Jézust és az apostolokat, hogy Jézus érzéseivel rendelkezzenek és ezáltal életükben olyan viselkedési módokat vállaljanak fel, amelyek elősegítik a békét és a szeretetközösséget. A Szentlélek felkenése által az emberiséget megjelöli Jézus Krisztus szentsége és képessé tesz bennünket, hogy szeressük testvéreinket ugyanazzal a szeretettel, amellyel Isten szeret bennünket. Ezért szükség van az alázat, a testvériség, a megbocsátás és a kiengesztelődés gesztusaira. Ezek feltételei az igaz, szilárd és tartós békének. Kérjük az Urat: kenjen fel bennünket, hogy teljesen gyermekeivé váljunk, egyre jobban hasonlítva Krisztushoz és, hogy mindannyian testvéreknek érezzük magunkat, így eltávolítva tőlünk a haragot és a megosztottságot, és, hogy testvérként tudjuk szeretni egymást. Ezt kérte Jézus az Evangéliumban: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad.” (Jn 14,15-16)

Végül a Szentlélek küldetésre indít. Jézus a Küldött, az Atya Lelkével eltelve. A Szentlélektől felkenve bennünket is elküld, mint hírvivőket és a béke tanúságtevőit. Mekkora szüksége van a világnak, hogy a béke hírvivői és tanúságtevői legyünk! A világ ezt kéri tőlünk: hozzuk el a békét és tegyünk róla tanúságot! – nyomatékosította a pápa.

A békét nem lehet adni-venni: a béke ajándék, amelyek türelmesen kell keresni, kis és nagy gesztusokkal építeni, amelyek betöltik mindennapi életünket. A béke útja akkor szilárdul meg, ha felismerjük, hogy mindannyiunknak egy a vére és részét képezzük az emberi nemnek, illetve, ha nem feledjük, hogy ugyanaz az Atyánk a Mennyben és mindannyian gyermekei vagyunk képére és hasonlatosságára teremtve.

Ezzel a lélekkel ölellek meg mindannyiótokat: a pátriárkát, a püspöktestvéreket, a papokat, a megszentelt életet élőket, a világi híveket, a sok gyermeket, akik ma járulnak először a szentáldozáshoz és családtagjaikat. Szívem ahhoz a számos menekült keresztényhez is fordul, akik Palesztinából, Szíriából és Irakból érkeztek: vigyétek el családjaitoknak és közösségeiteknek üdvözletemet és lelki közelségemet – kérte a Szentatya.

Kedves barátok! Kedves testvérek! A Szentlélek leszállt Jézusra a Jordán közelében és elindította megváltó művét, hogy megszabadítsa a világot a bűntől és a haláltól. Kérjük tőle, hogy készítse fel szívünket a találkozásra testvéreinkkel a gondolkodás, a nyelv, a kultúra és a vallás különbözősége ellenére. Kenje fel egész létünket irgalmasságának olajával, amely meggyógyítja a hibák, a meg nem értések, az ellentétek sebeit. Kérjük a kegyelmet, hogy alázattal és szelídséggel indítson küldetésre bennünket a béke keresésének fáradságos, de termékeny útjain – zárta homíliáját Ferenc pápa.

"úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna."

A keresztény a szenvedések, a viszontagságok között is képes örülni. A pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen elképzelni egy szomorú keresztényt, hiszen a Szentlélek megtanít bennünket a szeretetre és örömmel tölt el valamennyiünket.

Mennybemenetele előtt Jézus számtalan dologról beszélt tanítványainak, de főként három kulcsfontosságú szó foglalja össze tanítását: béke, szeretet és öröm. A békével kapcsolatban azt hagyta ránk, hogy az ő békéje nem olyan, mint, amit a világ ad. Az ő békéje örökké tart. A szeretettel kapcsolatban megismételte azt, amit már annyiszor mondott, vagyis hogy a szeretet parancsa arra szólít: szeressék Istent és a felebarátaikat. Máté evangéliumának 15. fejezete egyfajta szabályt fektet le erről, és mi ennek jegyében részesülünk az utolsó ítéletben. A mai evangéliumban János 15. fejezetének 9–11. versében a szeretetről szólva Jézus új dolgot mond. Nemcsak azt, hogy „szeressetek”, hanem azt is hozzáteszi, hogy „maradjatok meg szeretetemben”.

A keresztény ember hivatása ennek megfelelően: megmaradni Isten szeretetében, azaz benne lélegezni, abban az oxigénben, abban a levegőben élni. Megmaradni Isten szeretetében. Ezzel Jézus lezárja a szeretetre vonatkozó tanítását, és továbblép. Milyen tehát az ő szeretete? „Amint engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” A szeretet az Atyától származik, és a közte és az Atya közötti szeretetkapcsolat olyan, mint az Ő és a mi szeretetkapcsolatunk. Jézus azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg ebben az Atyától jövő szeretetben.

A béke gondolatára visszatérve a pápa szentbeszédében ezt mondta: a béke nem a világtól származik, hanem  Istentől. A béke, amelyet nem a világ ad, az az Atyától jön. Ferenc pápa itt elidőzött Jézus felhívásán, hogy „maradjatok meg szeretetemben”. Ez annyit jelent, hogy megőrizzük a parancsolatokat. Nem elég tehát ezek követése; ha megmaradunk a szeretetben, akkor a parancsolatok maguktól jönnek, a szeretetből fakadnak. A szeretet az, ami a parancsolatok megtartására indít, mégpedig a legnagyobb természetességgel. A szeretet gyökere a parancsolatokban hajt ki, amelyek egy fonalat alkotnak, amely egybekapcsolja a lánc szemeit: vagyis az Atyát, a Fiút és minket.

Az örömre terelve a szót ezt mondta a Szentatya: „Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. Egy alkalommal azt mondtam – idézte fel a pápa –, hogy vannak savanyú, fancsali arcú keresztények (olyanok, mint az ecetbe eltett paprikák). Ezeknek az elszontyolodott arcú keresztényeknek a lelkük is ilyen, és ez bizony elég csúnya. Az ilyenek nem is keresztények, mert a vigasztalan keresztények valójában nem is igazán keresztények. A keresztény ember megkülönbözető jegye az életöröm, amely megmarad a szenvedések, hányattatások és az üldöztetés közepette is.” Az első keresztényekről azt jegyezték fel, hogy úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? – kérdezte a pápa. A Szentlélek.

A Szentlélek valójában életünk nagy elfeledettje. Szeretném feltenni a kérdést – de most inkább eltekintek tőle –, hányan vannak közületek azok, akik imádkoznak a Szentlélekhez. Nem fontos felemelni a kezeteket… A Szentlélek a nagy elfeledett. A Szentlélek ajándék: aki békét ad, megtanít a szeretetre, eltölt minket örömmel. Az imádságban azt kértünk az Úrtól, hogy őrizze meg bennünk a Szentlelket, adja meg nekünk ezt a kegyelmet. A Szentlélek tanít meg bennünket a szeretetre, az örömre és adja meg a békét – mondta végül Ferenc pápa homíliájában.