Mátraverebély–Szentkút készül a Hit évére

 A nemzeti kegyhely gazdag programkínálattal várja idén is a zarándokokat. Az újdonságok közül Kálmán Peregrin kegyhelyigazgató a Ferences Sajtóközpont kérésére kiemelte a jubiláns házasok megáldását pünkösdhétfőn, az óvódások, az özvegyek, a motorosok és az új katolikus iskolák tanárainak és növendékeinek zarándoklatait, valamint a Boldog II. János Pál-zarándoklatot, amikor a hívek tisztelegnek a lengyel pápa ereklyéje előtt.

A nagymisék előtti katekézis sorozat az idei esztendőben a Hit évének előkészületeihez kapcsolódik, és a zsinati tanítás közérthető módon való ismertetését tűzte ki célul.

A nagymise mindig 11 órakor, a katekézis pedig a jelzett napokon 10.15-kor kezdődik. A kegyhelyet gondozó ferencesek az év minden napján szeretettel várják a zarándokokat.

Az alábbiakban közöljük az idei búcsúsnaptárt.

Március 17., szombat: Ferences jubilánsok hálaadása (Magyar Gergely ofm)

Április 1., virágvasárnap: Szentmise ünnepélyes bevonulással

Április 5–8., nagycsütörtök–húsvétvasárnap: a szent három nap liturgiája

Május 13., vasárnap: Zarándoklat Boldog II. János Pál tiszteletére (Papp Tihamér ofm)

Május 26–28., szombat–hétfő: Pünkösd (vasárnap: Alberto Bottari de Casrello pápai nuncius, hétfőn: Kiss-Rigó László püspök – jubiláns házaspárok megáldása). Pünkösdvasárnapi katekézis: Az ökumenizmusról és a nem keresztény vallásokról (Várnai Jakab ofm), pünkösdhétfőn: Az egyház missziós tevékenységéről (Filó Kristóf kanonok)

Június 2., szombat: Óvodások zarándoklata (Zatykó László ofm)

Június 15., péntek: Jézus Szíve-búcsú – a Mária Út egyházközségeinek zarándoklata (Székely János püspök)

Június 16., szombat: Szent Antal-búcsú – cigányzarándoklat (Székely János püspök)

Június 29., péntek: Az apostolfejedelmek ünnepe – a Katolikus Szeretetszolgálat zarándoklata (Seregély István érsek)

Július 1., vasárnap: Sarlós Boldogasszony – együtt járók, jegyesek, fiatal házasok és gyermeket várók zarándoklata (Bíró László püspök)

Katekézis: A keresztény nevelésről (Frész Timóteus ofm)

Július 15., vasárnap: Kármel-hegyi Boldogasszony – tisztelegés Boldog Zdenka Schelingová keresztes nővér ereklyéi előtt (Halkó József pozsonyi segédpüspök)

Július 21., szombat: A Szeretetláng mozgalom zarándoklata (Varga Lajos püspök)

Július 29., vasárnap: Szent Anna-búcsú – nagyszülők megáldása (Palánki Ferenc püspök) Katekézis: A kinyilatkoztatásról (Keresztes Szilárd püspök)

Augusztus 2., csütörtök: Porciunkula-búcsú – betegek, szociális otthonban lakók zarándoklata (Udvardy György püspök)

Augusztus 4., szombat: Az Isteni Irgalmasság mozgalom országos zarándoklata (Damian Andrzej Muskus ofm, krakkói segédpüspök)

Augusztus 11–12., szombat–vasárnap: Nagyboldogasszony (szombaton: Ternyák Csaba érsek, vasárnap: Erdő Péter bíboros) Katekézis szombaton: A tömegtájékoztatásról (Török Csaba, az MKPK tévéreferense)

Augusztus 15., szerda: Nagyboldogasszony (prédikál Keresztes Szilárd püspök)

Augusztus 15–20.: Ferences Ifjúsági Zarándoklat Esztergomból Szentkútra

Augusztus 20., hétfő: Szent István király (Beer Miklós püspök)

Augusztus 26., vasárnap: Motorosok zarándoklata (P. Bátor Botond osppe)

Szeptember 8-9., szombat–vasárnap: Kisboldogasszony (szombaton: Bosák Nándor püspök, vasárnap: Márfi Gyula érsek) Katekézis szombaton: A szent liturgiáról (Barsi Balázs ofm) Katekézis vasárnap: Az egyház a mai világban (Kránitz Mihály teológiai tanár)

Szeptember 15., szombat: Katolikus iskolák zarándoklata (Veres András püspök) a szentmise 15 órakor kezdődik.

Szeptember 16., vasárnap: Fájdalmas Anya-búcsú – gyermeküket, házastársukat elvesztettek zarándoklata (Orosz Lóránt OFM)

Szeptember 29., szombat: Püspöki szentmise régi római rítusban (Varga Lajos püspök)

Szeptember 29–30.: Egyetemisták zarándoklata (Pákozdi István egyetemi lelkész) Katekézis vasárnap: A világban élő hívek áhítatgyakorlatai a zsinat tanítása alapján (Mohay Tamás néprajzkutató)

Október 3., szerda: Assisi Szent Ferenc-búcsú

Október 7., vasárnap: Magyarok nagyasszonya (Jakubinyi György érsek) Katekézis: A szerzetesi életről (Varga Kapisztrán ofm)

Szerdahelyi Csongor
Ferences Sajtóközpont

Áldott az a férfi

Ima évet hírdet az Országúti Ferences Plébánia

Krisztus kopog szívünk ajtaján, mert be akar lépni – vagy ki akar menni

                                                          Vatikánváros, 2010. március 26. (zenit.org) Raniero Cantalamessa kapucinus atya harmadik nagyböjti szentbeszéde

A Jelenések könyvében a hét levél bűnbánatra hív, olyan hívőknek szól, akik régóta élnek keresztény közösségben.  A Laodicea-i közösséghez intézett levélben van a megindító mondat: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok.”

Krisztus kopog, de nem bemenni akar, hanem ki akar menni.  Az első, a hitetlenségből a hitre, a bűnből a kegyelemre vezető megtérés során Krisztus az ajtón kívül áll, kopogtat az ember szívén, hogy bemehessen. A további megtérések során, amikor a kegyelem magasabb szintje, a langyosságból az izzó lelkesedés felé tart a lélek, akkor az ellenkező történik. Krisztus belülről kopog a szív falán, mert ki akar menni.

A keresztségben elnyertük Krisztus Lelkét, Ő bennünk marad, amíg a halálos bűn ki nem űzi. Előfordulhat azonban, hogy a Szentlélek úgy érzi: foglyul ejtették egy kővé vált szívben. Így nem tud kiteljesedni, nem tudja áthatni az ember gondolkodását, cselekedeteit, érzéseit. Ezért kell úgy értenünk, hogy Krisztus ki akar törni bezárt szívünkből, hogy betöltse teljes egész valónkat.

A nagyvárosokban sokszor látunk fákat aszfaltba zárt gyökerekkel. Próbálnak növekedni, szét is feszítik az út burkolatát. Így van Isten Országa az ember szívében. A magnak az a rendeltetése, hogy hatalmas fává nőjön, amelyen az ég madarai pihennek, de nehezen növekszik, fuldoklik a földi ügyek-bajok közepette.

Az elkötelezett lelkek általában nem zárják be Krisztust fogdába, hanem úgy nevezett feltételes szabadság biztosítanak neki. Szabad mozgása van meghatározott korlátok között. Meg kell értenie, hogy mit kívánhat tőlünk, és mit nem.

Imádkozunk, hacsak nem rövidül emiatt az alvásra, pihenésre, tanulásra szánt időnk, engedelmeskedünk, ha ez nincs kedvünk ellenére, tiszták vagyunk, csak néhány pihentető szórakozást engedünk meg magunknak, vagyis készségesek vagyunk, de csak félig. 

 

Avilai Szent Teréz a langyos hitből az izzó lelkületre jutó második megtérés ragyogó példája. Önvizsgálatának és megtérésének tükrében mi is felfedezhetjük nyugtalanságunk, elégedetlenségünk igazi okát.  

A Szenvedő Krisztusról való elmélkedés adta Teréz számára azt a végső lökést, mely által szent és misztikus lett.

Ranier Cantalamessa kapucinus atya nagyböjti elmélkedése a papokról, Isten misztériumának szolgáiról

Miért más a keresztény hit

Vatikánváros, 2010. március 5. (zenit.org)

A vallások és a filozófiák azt tanítják, hogy mit kell tennie az embernek, hogy megmentse életét. A keresztény hit viszont azt tanítja, hogy mit tett Isten azért, hogy megmentse az embert. Jézus nem azzal kezdte tanítását, hogy „Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban. hogy Isten országa eljöjjön hozzátok”, hanem úgy, hogy „Isten országa köztetek van, ezért térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban.” Nem előbb van a megtérés és azután a megváltás, hanem először volt a megváltás, és azután a megtérés. Ez a keresztény alapigazság a vallásközi párbeszéd fundamentuma.

Mi, keresztények a más vallásokkal való párbeszédbe nem a különbözőséget és a mi vallásunk magasabb rendű voltát hangsúlyozva lépünk, ez magának a dialógusnak mondana ellent. Mi azt hangsúlyozzuk, ami egyesít, a közös célokat, elismerve a másik szubjektív jogát arra, hogy saját hitét tökéletesnek és meghatározónak tartsa. Nem szabad elfelejteni azt, hogy aki hittel és jó szándékkal követi nem keresztény vallását, az jobban tetszik Istennek, mint az, aki a kegyelmi vallásközösséghez tartozik, de elhanyagolja hitét és hitbéli kötelességeit. A nyitott szívű dialógus azonban nem indíthatja a keresztényeket a Krisztusba vetett hit nagyszerű értékeinek lebecsülésére. Nem azt kell keresni, hogy melyik vallás magasabb rendű a többinél, hanem mindegyik sajátosságát kell elismerni, tudni azt, hogy mik vagyunk, és miben hiszünk.

A modern ember számára a kegyelem nehezen elfogadható. Az, hogy megváltásunk „kegyelem által” történt, azt jelenti, hogy függünk valakitől, és ezt nehéz elfogadni. Marx azt állítja, hogy a lét csak akkor független valóság, ha ő maga az úr, és csak akkor és annyiban lehet a maga ura, ha és amennyiben létét magának köszönheti. Az ember, aki más valakinek a kegyelme által él, az függő viszonyban van. A teremtő Isten tagadásának és a megváltó Isten tagadásának oka ugyanaz: a gőg, a Sátán bűne.

Én azonban teljes mértékben valaki más, Isten kegyelme által élek, akit nem én alkottam, hanem aki engem teremtett, aki életem forrása, aki a Megváltóm.

Assisi Szent Ferenctől

Szent a házasság és a család

A II. vatikáni zsinat Gaudium ét spes kezdetű, az Egyház és a mai világ kapcsolatáról szóló lelkipásztori konstitúciójábol

A férfi és a nő a házasságban már nem két test, ha­ nem csak egy (Mt 19, 6), személyük és tevékenységük

bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik, és egyre szi­lárdabban érzik a magukénak. Ez a bensőséges egyesü­lés hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó, nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastár­s teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy fel­ bonthatatlan legyen egységük.

Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet meg­ nyilatkozása lesz, Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvöt szerző tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak. Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltó­ságukban, sőt erre mintegy fel is szentelik őket; ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelességeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével, amely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel hatja át: így halad előre egyéni tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, tehát Isten együttes megdicsőítése.

Ezért a gyermekek és mindazok, akik a családi kör­ben élnek, könnyen rátalálnak a természetes emberi erények, az üdvösség és a szentség útjára, ha a szülők jó példával járnak elöl, és vezetik a közös családi imád­ságot. A házastársak tehát, akiket az apaság és az anya­ság méltósága és tiszte ékesít, szorgalmasan teljesítsék a nevelés, különösen a vallásos nevelés feladatát, amely elsősorban rájuk tartozik.

A gyermekek az új élet a családban  a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez. Hálás szívvel, kegyelettel és bizalommal viszonozzák szüleik jóságát, és mint hűséges gyermekek, mellettük állanak a viszontagságok idején és az öregkor magányosságában. Az özvegységet, a házastársi hivatás folytatása képpen erős lélekkel vállalt állapotot mindenki­nek tisztelnie kell. A család jó szívvel juttasson a maga lelki gazdagságából más családoknak is. A keresztény család éppen mert alapja a szentségi házasság: Krisztus és az Egyház szeretetszövetségének képmása és ré­szese tegye mindenki számára szinte kézzelfogható­ vá az Üdvözítő éltető jelenlétét a világban és az Egyház igazi természetét a házastársaknak egymás iránt való szeretete, a gyermekáldás nagylelkű vállalása, az egység meg a hűség ápolása és valamennyi családtagnak szere­ tettel teljes együttműködése által.

"Látszik az irgalmasság utáni kiáltás"

Mátraverebély-Szentkút

Kiáltás – nemzeti imádságot indít a Mária Rádió

A Mária Rádió február 22-től nemzeti imát indít határon túli és anyaországi Mária-kegyhelyekről minden este 20 órától. Az ima célja, hogy a nemzetért felelősséget érző emberek együtt forduljanak Istenhez. A nemzeti imába a rádiókészülékek előtt minden család bekapcsolódhat, égő mécsessel az ablakukban jelezvén, hogy csatlakoztak a nemzetet átívelő imához.

A Mária Rádió e közös imát minden nap más helyszínről közvetíti, többek között Bodollóról, Celldömölkről, Doroszlóról, Máriapócsról, Mátraverebély-Szentkútról és Csíksomlyóról.

A Szentírás beszámol arról, hogy ha egy ember vagy egy közösség nagy bajban van, akkor teljes erejéből az Úrhoz kell kiáltania. Így kiáltott Istenhez az ellenségtől szorongatott nép, a babiloni fogságban sínylődő közösség, és így kiáltott Krisztushoz a vak Bartimeus is (vö. Bír 3,9; 1Kir 8,48-51; Mk 10,47). Isten ezt a mélyből feltörő kiáltást meghallgatja.

Nemzetünk és az egész nyugati kultúrkör sok szempontból belső válságot él át. Sokakban eluralkodott az elkeseredés, a reménytelenség. Sok embernek nincsenek eszményei, amelyekért őszintén tudna lelkesedni. Sok embert kísért a belső üresség, sivatag érzése (vö. XVI. Benedek pápa: Ubicumque semper).

A Czestochowa-i pálos szerzetesek a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben elindítottak egy esti imádságot, amelyet ’Apel’-nek (szólításnak, sorakozónak) neveztek. Az imádság egészen konkrétan Wyszyński bíborosért szólt, de az egész népért is. Az ima a hitet és az összetartozást kifejező énekekből, egy szentírási részből és annak magyarázatából, egy tized rózsafüzérből és egy záró áldásból állt. Az imádság egyre terjedt, a rendszerváltozás után pedig a televízió is közvetíteni kezdte. Sok családi otthonban esténként a TV segítségével bekapcsolódva a Czestochowa-i Apel imádságba, az egész család együtt szólítja az Istent.

A magyar népnek is elemi szüksége lenne arra, hogy Istenhez kiáltson. A Mária Rádió ezért Hamvazószerdától, február 22-étől minden este nyolc órától közös imádságot indít anyaországi és határon túli Mária-kegyhelyekről.

A közös ima jeleként, aki teheti, egy mécsest tegyen ki az ablakába, kifejezve ezzel, hogy abban az otthonban jelen van Krisztus, a Világ Világossága.

Magyar Kurír

Ha az emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája

Szent Ágoston püspök beszédeiből:

Csak azzal dicsekedhetünk, amiről a lelkiismeretünk tanúskodik (2 Kor 1, 12). Vannak vakmerően ítélkező, megszóló, sugdolózó, károgó emberek, akik szeretnék megsejteni azt, amit nem látnak, akik szívesen meghányják-vetik azt is, amiről sejtelmük sincs. Az ilyenek ellen mi marad más, mint saját lelkiismeretünk tanúságtétele? Testvérek, még amiben tetszeni akarunk, abban sem keressük dicsőségünket, és nem is kell keresnünk, hanem azok üdvösségét kell keresnünk, akik minket követnek, és azért kell helyesen élnünk, hogy el ne tévedjenek. Kövessenek minket, ha mi Krisztust követjük, ha pedig mi nem követjük Krisztust, ők akkor is Krisztust kövessék. Mert ő legelteti nyáját, és mindenkivel, aki jól legeltet, vele van, mert mindenki őbenne van.
     Nem a magunk javát keressük tehát, amikor az emberek tetszésére akarunk lenni, hanem örülni akarunk az emberek miatt, és örülni akarunk azért, hogy tetszésükre vagyunk, hiszen ez azért jó, mert az ő javukat szolgálja, és nem a mi tekintélyünket. Érthető tehát, hogy kik ellen beszél az Apostol, amikor azt mondja: Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája (Gal 1, 10). Viszont az is nyilvánvaló, hogy kik miatt mondta ezt: Legyetek mindenkinek mindenben a kedvére, ahogy én is mindenkinek mindenben a kedvére járok (vö. 1 Kor 10, 33). Mind a kettő világos, mind a kettő békét hozó, mind a kettő becsületes, egyik sem okoz zavart. Te csak egyed Isten legelőjének füvét, és igyad tiszta vizét, de le ne taposd azt, és fel ne zavard ezt.
     Mert bizonyára hallottad magától Urunktól, Jézus Krisztustól, az apostolok Mesterétől: Úgy világítson a ti világosságotok az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat (Mt 5, 16), hiszen ő az, aki ilyenekké tett titeket. Mi ugyanis legelőjének népe és kezének nyája vagyunk (vö. Zsolt 94, 7). Őt dicsérd tehát, aki téged jónak tett, ha jó vagy, és ne saját magadat, hiszen a magad erejéből csak rossz lehettél. Miért akarod az igazságot kiforgatni úgy, hogy amikor valami jót cselekszel, a magad dicsőségét keresed, és amikor meg valami rosszat teszel, az Úrban keresed a hibát? Mindenesetre, aki ezt mondta: Világítson a ti világosságotok az embereknek, ebben a beszédében azt is mondta: Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek (Mt 6, 1). Ha ezt az Apostolnál ellentmondásnak láttad, most az evangéliumban is annak látod. De ha szíved hűséges meghódolását nem zavarod meg, akkor majd megtalálod itt is a szentírási helyek békés megegyezését, és megtalálod bennük a te békédet is.
     Testvéreim, tehát ne csak arra törekedjünk, hogy buzgók legyünk, hanem arra is, hogy az embereknek jó példát adjunk. Ne csak arra törekedjünk, hogy lelkiismeretünk szerint cselekedjünk, hanem amennyire gyengeségünkből és emberi gyarlóságunktól telik, törekedjünk arra is, hogy semmi olyat ne tegyünk, ami gyenge testvérünkben a rossznak gyanúját kelthetné, nehogy – amíg mi tiszta füvet fogyasztunk, és tiszta vizet iszogatunk – letapossuk Isten legelőjét, és a gyenge juhok már csak ezt a letaposott füvet egyék, és a zavaros vizet igyák.

Mi a ferences „örök” fiatalság titka?

Reisz Pál, az esztergomi ferences gimnázium korábbi igazgatója február 17-én ünnepli hetvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntötték rendtársai, egykori diákjai és a szombathelyi papság, élükön Veres András püspökkel.

A most Szombathelyen szolgáló szerzetes 1942. február 17-én született. Édesapja 1948-ig egy egyházi iskola igazgatója volt, s mikor elbocsátották, segédmunkásként helyezkedhetett csak el. Reisz Pál két bátyját, mint osztályidegeneket, nem vették fel a helyi (gyöngyösi) gimnáziumba, így Esztergomban a ferenceseknél érettségiztek. Reisz Pál harmadik fiúként meg sem próbálkozott az állami középiskolával, hanem egyenesen Esztergomba ment. Később hét unokaöccse is frankás diák lett.

Reisz Pál érettségi után belépett a rendbe, 1962-ben tett egyszerű fogadalmat, 1965-ben örökfogadalmat és 1967-ben szentelték pappá. Közben matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, és 1971-től tanár és prefektus egykori iskolájában, 1984-től ugyanitt igazgató. A kilencvenes évek második felében Nagyszőlősön volt missziós plébános. 1997 óta Szombathelyen működik, az Assisi Szent Ferenc Kollégium igazgatója és a ferences templom lelkipásztora.

Az egykori ferences diákoknak az a tapasztalata, hogy szerzetestanáraikon nem fog az idő, és ez Reisz Pál esetében különösen igaz. A Ferences Sajtóközpont megkérdezte az érintettet, hogy mi a ferences „örök” fiatalság titka?

„Ez csak részben igaz – válaszolta a szerzetes. – Az embernek a tűrőképessége csökken, a fiatalos megnyilvánulásokat nem úgy tudja elviselni, mint mikor szinte kortársa volt a diákjainak. Ebből a szempontból bizonyos öregség mutatkozik még egy ferences tanárnál is. Ha azonban az ember figyelemmel kíséri, hogyan alakul a világ, és igyekszik abban otthonosan helyet találni, akkor bizonyos szellemi frissességet meg tudunk őrizni. A távolság, az események felülről látása hozzásegít minket az objektív látásmódhoz, amelyre esetleg szüksége lehet azoknak is, akik az élet sodrában jobban benne vannak. Vagyis a fiatalság számára is tud még mit mondani az ember. A tanítványaimmal az ötévenkénti találkozók alkalmával az arcok ismerősek, de a nevek már nem ugranak be azonnal. Egy idő után, mikor beszélgetek velük, rájövök, hogy ki kicsoda, és hogy s mint volt gimnazista korukban. Ilyenkor nemcsak nosztalgiázunk, hanem a jövő dolgait is szívesen megbeszéljük a régi diákokkal.” 

forrás: Ferences Sajtóközpont

Itt az alkalmas idő, hogy megvalljuk bűneinket

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

 

Ha valamelyiktek rabja a bűnnek, itt az ideje, hogy kész legyen újjászületni, Isten fogadott gyermekévé lenni azzal a nagylelkűséggel, amelyet a hit kíván. Hagyja ott az átkos szolgaságot, a bűnt, lépjen az Úr boldogító szolgálatába. Legyen méltóvá az örökségnek, a mennyei királyságnak az elnyerésére. Bűneitek bánkódó megvallásával vessétek le a csalóka kívánságokban megromlott régi embert, hogy felölthessétek az újat, aki megújul Teremtője megismerése szerint. A hit által szerezzétek meg a Szentlélek foglalóját, hogy bebocsássanak titeket az örök hajlékba. Fogadjátok magatokba a misztikus pecsétet, hogy az Úr jóságosan rátok ismerjen. Csatlakozzatok Krisztusnak emberekből álló szent nyájához, hogy egykor majd jobbjára állhassatok, és elnyerjétek az örökségül nektek szánt életet.
     Akiknek lelkét ugyanis durva kéregként bűnök vonják be, azok bal kéz felől lesznek, mert nem fogadták be Isten kegyelmét, amelyet Krisztustól kaptak volna az újjászületés fürdőjében. Nem a test újjászületésére utalok, hanem a léleknek a Szentlélekben történő újjászületésére. A test szerint való születést szüléinknek köszönhetjük, a Lélek szerint való újjászületés viszont a hit által történik, hiszen a Lélek ott fúj, ahol akar (vö. Jn 3, 8). Ha ezzel méltóvá leszel, akkor majd meghallhatod: Jól van, te hűséges, derék szolga (Mt 25, 21), tudniillik, ha akkor olyan lesz a lelkiismereted, hogy az álnokságnak semmi szennye sem lesz rajta.
     Ha valaki a jelenlevők közül úgy gondolná, hogy próbára teszi Isten kegyelmét, az saját magát csapja be, mert nem akarja elismerni Isten erejét. Őszinte és minden tettetés nélküli lélekkel jöjj ide, te, ember, hiszen Isten a szívek és vesék vizsgálója.
     Ez a mostani idő a bűnök bánkódó megvallásának az ideje. Valld meg, amit szóval vagy cselekedettel, éjjel vagy nappal vétkeztél. Itt az alkalmas idő, hogy megvalld bűneidet, itt az üdvösség napja, hogy magadba fogadd a mennyei kincset.
     Vesd ki a lelkedből, ami nem odavaló, hogy bőségesebben kapj kegyelmet. Mert a bűnök megbocsátását megkapja ugyan mindenki egyformán, de a Szentlélek közlése már az egyes ember hitének a mértéke szerint történik. Ha kevéssé feszíted meg erőidet, keveset kapsz, ha viszont sokat fáradozol, nagy lesz jutalmad. A magad érdekében futsz, a magad hasznáról van szó.
     Ha pedig neheztelsz valakire, bocsáss meg neki. Hiszen azért jössz ide, hogy bűnbocsánatot nyerj: szükséges tehát, hogy előbb te is megbocsáss az ellened vétkezőknek.

"akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.”

Gyermekként egy temetés után kíváncsian bementem a ravatalozóba, ahol nyitott fehér koporsóban egy kislány feküdt. Olyan volt, mint aki békésen alszik. Később láttam, ahogy elhantolták. Senki nem volt ott, mert állami gondozott gyermek volt, és senki kísérte ki a temetőbe. Akkor ott éreztem, nem halt meg, csak alszik és ő is fel fog ébredni azon a napon.

„Várom a holtak feltámadását és az örök életet” – mondjuk a Credo szavait, és vajon hisszük és reméljük, amit sokszor megszokottan, gépiesen ismétlünk? Hogy keresztény szemmel tekintsünk mások és önmagunk halálára, meg kell erősítenünk magunkban ezt a hitet és reményt: a halállal az örök életre születünk, Istenhez térünk haza.

Isten az élet szerzője. Ő így határozza meg önmagát: „Én vagyok, aki vagyok.” Isten lényege tehát, hogy ő van! Maga a lét, az élet szerzője! Önmagából teremt mindent és magában hordozza az egész teremtést. „Aki van”, azért teremtett mindent, hogy legyen, és a világon minden teremtmény az élet szolgálja. A halált nem Isten alkotta – mondja a Bölcsesség könyve-, ő nem leli örömét az élők pusztulásában, mivel az embert saját lényének képmásává tette.

Honnan ered tehát a halál szomorú valósága? Amikor a sátán bűnbe vitte az embert, a halálba sodorta: testi és lelki halálba, vagyis az Istentől való elszakadásba. A testi halál, mint a bűn következménye megmarad, de a jelentése nem ugyanaz: az igaz számára az örök életbe való átmenetet jelenti, mert „az igazság ugyanis halhatatlan”. A halhatatlanok azok, akik Isten szerint éltek. Akik azonban a sátánnal tartanak, azok elvesztik Istent, az örök életet, és „hívják a halált”, az élet forrásától való végleges elszakadást. Miként nézel a múló időre, napjaidra, éveidre? Hiszed-e testvérem, hogy örök életed van?

Jézus, amikor az embert megváltotta a bűntől, megszabadította a haláltól és visszaadta neki örök rendeltetést. A halottak feltámasztásával mutatta meg hatalmát. Ezért mondja Jairus leányáról is, hogy „csal alszik”. Jelzi, hogy a halálból, mint az álomból fel lehet ébredni, és számára a halott feltámasztása nem nehezebb, mint egy alvó felébresztése. Előrevetíti azt a valóságot, ami majd az idők végén megtörténik minden emberrel: jelzi a test feltámadását.

„Ne félj, csak higgy!”- bátorította Jézus az édesapát, amikor hozták a hírt leánya haláláról. A halállal szembeállítja a hitet, és ezzel a legnagyobb emberi kihívásra válaszol a történet. Emberileg az utolsó reményfonal is elszakadt. Innen már nincs visszaút. A sok sirató már elkezdte a szokásos szertartást. Jézus csendre inti őket. Az ember a halált látja, az Isten az élőt, aki alszik. Megfogja kezét és ébresztgeti.

Hiszel-e Jézusban, aki az élet ajándékával jött közénk és az igazi szabadulás lehetőségeit hozta el nekünk? Az igazi megszabadulás, amelyet Jézus hozott el nekünk? Az igazi megszabadulás, amelyet Jézus hozott el nekünk, nem csak a földi élet területére korlátozódik. Ne félj, csak higgy! – mondja neked is Jézus. Ha a szenvedésben, a halál fizikai valóságában is megmarad az életbe, az örök életbe vetett hited, akkor megérted Szent Pál szavait: „Senki közülünk nem él önmagának és senki nem hal meg önmagának. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.”

Földi István

badacsonytomaji plébános  

 forrás: Adoremus
 

"ilyen az ember, alivel Jézus életközösséget vállalt"

Lukács László Íme az ember - forrás: vigilia 76. évfolyam 2.szám

Csíksomlyó, február 19-én 11. 30-kor (a nagymise után) kezdődő előadásának címe: A szülők feladata az egyház tanításában.

A csíksomlyói kegytemplomban tartott Ferences Óra elnevezésű előadássorozat februári rendezvényének meghívottja ft. Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottsága családmunkacsoportjának papi referense lesz. 2012. február 19-én 11. 30-kor (a nagymise után) kezdődő előadásának címe: A szülők feladata az egyház tanításában.

Ft. Szénégető István 1972-ben született Sepsiszentgyörgyön. 1998-ban szentelték pappá Gyulafehérváron, 2002 szeptembere óta Marosvásárhelyen él. Papi hitvallásában így fogalmaz: „Életem értelmét a papság szentségében kapott küldetésben, az emberek szolgálatában találtam meg a katolikus egyházban. Hiszem, hogy életünk több, mint a születés és a halál közé ékelt néhány esztendő, hogy vágyaink, lelkünk túlmutat e világon, és hogy a sokféle fájdalom ellenére sok jót tehetünk ebben a világban. Példaképem Jézus Krisztus, aki az embert tartotta a legdrágább kincsnek, nem a törvény betűjét, a szokásokat. És példaképem Szent Pál apostol, aki közösségek felépítésére tette fel életét.” Azt tartja feladatának, hogy ott legyen Isten családjában, testvérként a testvérek között, de – mint fogalmaz – „az Atya példájára, atyaként, papként dolgozni is azért, hogy az létrejöjjön, fennálljon és boldogítson.”

Célja Jézus Krisztus nagy családjának felépítése, a család- és a családias egyház létének támogatása. Munkájával hozzá szeretne járulni egy házaspárokból, családokból, papokból, szerzetesekből és szerzetesnővérekből, özvegyekből, különleges körülmények között élőkből álló lelki építmény megvalósulásához, egy olyan lelki ház építéséhez, amely „mindenkinek igaz szeretettel bélelt otthont nyújt”.

Ft. Szénégető István 2012. február 19-én 11. 30-kor (a nagymise után) a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő előadásában a családon belüli nevelés kérdésével foglalkozik. Az egyház erre vonatkozó tanítása néhány részletének bemutatásán túl az előadó főként a családpasztoráció során szerzett tapasztalatait szeretné megosztani a hallgatósággal. Az előadás többek között vázolni fogja a nevelés hármas tagolását is: Ölelj át! Tegyél le! Eressz el! A Familiaris Consortio szellemében mutat utat: „Nevelői feladatuknál fogva gyermekeik számára a szülők az élet tanúságtételével az Evangélium első hirdetői. Ha ezen túlmenően együtt imádkoznak a gyermekekkel, velük együtt olvassák Isten igéjét, és arra indítják őket, hogy a hitoktatás révén közelebbi kapcsolatba kerüljenek az Egyházzal és az Eucharisztiával, még inkább szülővé válnak, azaz nem csupán testi életük nemzői lesznek, hanem annak az életnek forrásai is, amely Krisztus Keresztjéből és Feltámadásából a Szentlélek megújító szeretete révén árasztja el őket.”

(A Ferences Óra márciusi meghívottja a budapesti Komáromi Mária hittanár, világi ferences, hatgyermekes édesanya lesz, aki Családi Életre Nevelés tanácsadó, a budapesti Sapientia Családpedagógiai Intézet egyik alapító tagja és mentora, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet tantárgygondozója és egyik tantervírója.)

Borsodi L. László

ferences sajtóreferens

Paskai László bíboros imádsága Szentkúton

Jelentkezés február 20-ig - Ferences Gimnázium Szentendre

Tisztelt Szülők, kedves iskolánkba jelentkező Diákok! 

 

Ferences Rendtartomány által fenntartott

Ferences Gimnázium Szentendre

A középfokú felvételi eljárás keretében 2012. február 20. és március 6. között hittani ismeretekből szóbeli meghallgatást tartunk. A gyermekek ismereteit az alábbi témakörökben mérjük fel:

• Alapimádságok ismerete
• A szentmise felépítése (más felekezetűeknél saját istentisztelet ismerete)
• Az egyházi év ünnepei, időszakai
• Hitünk alapigazságai
• Tízparancsolat, a keresztény életvezetés szabályai
• Jézus Krisztus élete a négy evangélium alapján
• Szolgálatok és feladatok a keresztény közösségben
• Tanúságtétel keresztény hitünkről a nem hívők között
• A Szentírás könyveinek áttekintése

A jelentkezőket tanáraink kétfős bizottságokban hallgatják meg, kb. 20 perc időtartamban. A bizottságok időpontjaira elektronikus úton lehet bejelentkezni, akikhez a hozzáférésről az értesítés nem érkezett meg, a milan@ofm.hu címen, vagy az iskola telefonszámán: 26/311-195 állunk rendelkezésükre.

Tisztelettel: P. Lukovits Milán, ig.

Az iskoláról: http://www.ferences-sze.sulinet.hu/

Szűz Mária istenanyaságának védelmezője

Alexandriai Szent Cirill püspök levelezéséből

Igen csodálkozom azon, hogyan lehetnek egyáltalán olyanok, akik kétségbe vonják azt, hogy a Szent Szüzet Istenszülőnek kell nevezni. Mert ha a mi Urunk, Jézus Krisztus Isten, akkor képtelenség nem Istenszülőnek vallani a Szent Szüzet, aki őt a világra hozta. Ezt a hitigazságot maguk az Istentől megvilágosított tanítványok hagyományozták át nekünk, jóllehet ők a kifejezést magát nem használták. A szentatyák is erre oktattak minket. Áldott emlékű atyánk, Atanáz, az egylényegű Szentháromságról írt könyve harmadik fejezetében a Szent Szüzet nem egyszer Istenszülőnek nevezi.

Kénytelen vagyok itt őt magát idézni. Ezt írta: „A Szentírásnak sajátos célkitűzése és jellegzetessége az — és erre gyakran felhívtuk a figyelmet —, hogy Krisztusról, a mi Üdvözítőnkről hirdesse mindkét igazságot: az egyik az, hogy ő Isten, és sohasem volt úgy, hogy ő ne lett volna Isten, minthogy ő az Atya Igéje, visszfénye és bölcsessége; a másik igazság pedig az, hogy most, a végső időkben, testet vett fel Szűz Máriától, az Istenszülőtől, és érettünk emberré lett."

Majd később így ír: „Sokan szentek voltak, és minden bűntói mentesek. Ilyen volt Jeremiás, akit Isten megszentelt, anyja méhétől fogva. Ilyen volt János is, aki még anyja szíve alatt volt, amikor felujjongott örömében az Istenszülő, Mária szavára!" Atanáz teljesen méltó arra, és mindenképpen megérdemli, hogy habozás nélkül higgyünk neki, és nyugodtan követhetjük őt, hiszen semmi olyat sem tanított, ami idegen lett volna a Szentírás szellemétől.

Az Isten sugallatára készült Szentírás azt tanítja, hogy Isten Igéje testté lett, azaz szellemi lélekkel éltetett testtel egyesült. Isten Igéje tehát magára ölti az Ábraháméval azonos természetet, asszonyból készíti magának a testet, és így az emberi test és vér közösségét magára veszi. Ezért már nem csupán Isten, hanem a kapcsolat miatt ember is, akit mihozzánk hasonlónak kell gondolnunk.

Teljesen biztos tehát, hogy az Emmánuel két valóságból van, az istenségből és az emberségből. Egy mégis az Úr Jézus Krisztus, egy az igazi és természetes Fiú, aki egyszerre Isten és ember; de nem megistenült ember; nem úgy, mint akik a kegyelem által az isteni természet részeseivé lesznek, hanem valóságos Isten, aki üdvösségünkért emberi alakban jelent meg, ahogyan Pál is tanúsítja ezekkel a szavakkal: Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. És ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük (Gal 4, 4).

"A szeretetnek egy magas foka, ha valaki lemond a szerelemről, családról (tisztaság), hogy Istent és minden embertársát még jobban tudja szolgálni. "

Amellett, hogy minden szerzetesrendnek van egy sajátsága, vannak közös vonásaik is. - a. Osztatlan teljességgel akarják odaadni magukat Istennek, - b. s ezt Jézus útmutatásának megfelelően testvéri közösségben valósítják meg. (vö. Mt 18,20; Jn 17,23).

a.) Az Istennek való teljes átadás vágyától hajtva élik az evangéliumi tanácsokat: a szegénységet, a tisztaságot és engedelmességet. - Lemondanak a földi kötöttségekről: a vagyonról, az ösztönös vágyakról és önző akaratukról, hogy egyedül Isten szeretete töltse be őket.b.) Az evangéliumi tanácsok vállalásának másik gyökere az emberszeretet.

I.) Aki szeret, az megosztja mindenét (szegénység).
II.) A szeretetnek egy magas foka, ha valaki lemond a szerelemről, családról (tisztaság), hogy Istent és minden embertársát még jobban tudja szolgálni.
III.) Szeretetből fakad az engedelmesség is: az elöljáró és a szentháromságos egység iránti szeretetből. (vö. 23 rész)
Ez a kettős szeretet teszi lehetővé, hogy kialakuljon a krisztusi közösség.

A szegénységre, tisztaságra és engedelmességre Jézus általános értelemben minden keresztényt meghív...

a) Figyelmeztet, hogy ne ragaszkodjunk a vagyonhoz, hanem Isten és a felebarát szeretete legyen első helyen életünkben.
b) Meghív, hogy legyünk tiszták; Krisztus törvényei szerint viszonyuljunk másnemű embertársainkhoz, és ne akarjuk birtokolni, kizsákmányolni testünket. (vö. 50. rész 3.).
c) Meghív, hogy tudjunk lemondani akaratunkról mások, illetve a közösség egységének kedvéért.

De egyesek sajátos meghívást kapnak: a) Hogy legyenek lélekben és valóságban is szegények, mint Krisztus. Így hagyatkozzanak teljesen a Gondviselésre (Mt. 6,25) és tanúskodjanak arról, hogy kincsük a mennyben van. b) Hogy “a mennyek országáért” (Mt 19,12) mondjanak le a szép házas- és családi életről, és egyedül Isten szerelme töltse be szívüket. - Így tanúsítsák a világnak, hogy Isten él és szeret, s hogy így váljanak szabaddá embertársaik szolgálatára. - c) Hogy Krisztus példáját követve adják oda Istennek akaratukat a teljes engedelmességben (Jn 4,34; Mt 20,28). - Így legyenek képesek megvalósítani azt az egységet, amelyre Jézus vágyott, (Jn 17,20-23) s amely nem jöhetne létre, ha mindenki a maga feje szerint akarna cselekedni.

forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a Kereszténységgel

Szerelmesek miséje február 14-én

Február 14-én, Szent Bálint vértanú ünnepén - aki többek között az ifjú házasok, jegyesek és a szerelmesek védőszentje - az esti 6-os szentmisét (Országúti Ferences templom - 1024 Budapest, Margit körút 23.) a szerelmesekért ajánljuk fel. Erre az alkalomra, melyen a párok ünnepi áldásban részesülnek, szeretettel várunk minden együtt járó, jegyes- és házaspárt, akik szeretnék szerelmüket komolyan venni, és azt megújítani, kérve Szent Bálint közbenjárását életükre.

Szent Bálint (Valentinus) emlékére neve napján, február 14-én világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek.Valentin kultusza a III. századra vezethetõ vissza.Claudius császár a keresztényüldözések idején egy Valentinus nevezetû áldozópapot elfogatott, aki papi és emberbaráti kötelességének teljesítésében valamennyi paptársánál buzgóbbnak mutatkozott. A császár hízelgõ próbálkozására Valentinus olyan mély meggyõzõdéssel és ékesszólással kezdte fejtegetni a keresztény vallás igazságát, hogy Claudius elgondolkozott ezen. Nem akart rögtön dönteni, így került Valentinus egy Asterus nevû fõtiszt õrzése alá. A fõtiszt felfigyelt imájára, és felszólította, hogy mutassa meg rajta Krisztus hatalmát, õ pedig imáival meggyógyított egy lányt, aminek hatására a tiszt egész háza népével együtt megkeresztelkedett. Amikor a császár a történtekrõl értesült, az egész gyülekezetet halálra ítélte. Valentinust 270. február 14- én kivégezték. Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék. Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap megünneplése. Elékezzük Szent Valentinus áldozópapra, és ezen a napon gondoljunk arra is: tökéletes alkalom, hogy kimutassuk megbecsülésünket a másik ember iránt.

Nátrán Józsefné

A család teológia alapjai – beszélgetés Harsányi Pál Ottó ferences szerzetessel

(hangszóróra kattintással meghallgatható) A beszélgetés ma is aktuális témát hordoz:
XVI. Benedek vasárnapi Úrangyala imádságát követően a lengyel híveket köszöntő szavaiban utalt a családi élet evangéliumi dimenziójának megerősítésére. Idén a család évét ünnepeljük. Ezzel kapcsolatban felkértük Harsányi Pál Ottó ferences erkölcsteológust, hogy mutassa be a család teológia alapjait a hallgatók számára.

08/08/2011 17.03.56 (sv)
forrás: http://www.radiovaticana.org

Ide kapcsolódó hír 2011 áprilisából a ferencesek oldaláról:

A  Pápai Szent Antal Egyetem nagykancellárja, José Rodríguez Carballo miniszter generális az Apostoli Szentszék Nevelési Kongregációjának engedélye alapján − Harsányi Pál Ottó morálteológust az egyetem Hittudományi Karának rendkívüli egyetemi tanárává nevezte ki.

Harsányi P. Ottó 1986-ban lépett be a rendbe, 1990-ben tett örökfogadalmat, 1992-től Szentendrén, majd 1993-tól Esztergomban biológiát, kémiát és hittant tanított, 1995-ben szentelték pappá. 1996 és 2001 között a római Pápai Lateráni Egyetem Accademia Alfonsiana nevű intézetében folytatott felsőbb tanulmányokat, ahol a bioetika tárgykörében készítette el disszertációját és szerzett doktori fokozatot. 2002-től az Antoniánum oktatója, 2004-ben lett egyetemi adjunktus, mostantól pedig a rend központi stúdiumának rendkívüli egyetemi tanára.

A gyóntatás a legnagyobb adomány

A gyóntatás a legnagyobb adomány, amit mi, ferencesek jelenleg a magyar egyháznak adhatunk. Ez olyan feladata, amelyet nagyon komolyan kell vennünk. Fontos, hogy legyenek rögzített gyóntatási idők templomainkban, hiszen ez az, amire a legkevésbé van ideje az egyházmegyés papoknak. A szentkúti testvérek rendszeresen tartanak gyóntatási továbbképzést a magyar papságnak. Ennek azért van jelentősége, mert a gyóntatás nemcsak lelki kérdés, hanem bizonyos értelemben „szakma” is. A testvérek ezzel kapcsolatos dokumentumokat fordítanak le, és elérhetővé tettük azt a gyönyörű imádságot is, amellyel a gyóntató elősegítheti a kegyelem befogadását. 

L. J. Suenes bíboros:Imádság

Adj nekünk, Uram,
látó szemet, szerető szívet
és mély lélegzetet. 

Amikor látó szemet kérünk tőled,
ezért könyörgünk:
add nekünk a Te szemedet,
hogy mint Te, úgy lássuk a világot,
az embereket és történelmüket,
és a magunk élete történetét. 

Add, hogy napról napra, óráról órára
olyanok legyünk, amilyennek elgondoltál.
Tégy bennünket lassan-lassan azzá,
amire teremtettél. 

Add, hogy a Te tekinteteddel lássunk,
a Te szemszögedből.
Tégy készségessé szavad iránt,
mely megvilágosít
és átformál minden életet. 

Adj nekünk szerető szívet,
húsból valót, ne kőszívet,
hogy szeressünk Istent és embert. 

Add nekünk a saját Szívedet,
hogy igazán szeressünk,
megfeledkezve önmagunkról.

Kell, hogy a Te szívedet ültesd belénk
a mienk helyébe,
melynek verése olyan kihagyó,
amikor másokról van szó.
Uram, Te szeress általunk! 

Add nekünk szívedet,
hogy szeressük Atyánkat,
add nekünk szívedet,
hogy szeressünk Anyánkat, Máriát,
add nekünk szívedet,
hogy szeressük testvéreidet,
akik nekünk is testvéreink,
hogy szeressük már idelenn
azokat, akik megelőztek az égben
- őket bizony könnyebb szeretni -; 

azokat is szeressük,
akik itt vannak mellettünk a földön,
és meg is löknek néha,
tudva vagy öntudatlanul.

És adj lélegzetet,
hogy ne fulladjunk ki az úton,
hogy tüdőnk állandóan tele legyen oxigénnel,
tiszta levegővel. 

Hogy segítsük egymást előre a holnap felé,
hátra nem tekintve,
nem méricskélve, mibe kerül. 

Lélegzetet, mindazzal szembenézni,
amit az emberek - tehát Te -
várnak, vársz tőlünk.
Lélegzetet mindig újra remélni,
mintha ma reggel kezdődnék az élet,
remélni a viharos tengeren is,
mert Te jelen vagy
és megígérted, hogy velünk maradsz. 

Magunkban hordva az emberek minden reményét
és minden szenvedését. 

Adj lélegzetet, vagy inkább a Te leheletedet:
azt, akit elküldöttél az Atyától;
Lelkedet, aki ott fú, ahol akar.
Viharban, forgószélben,
vagy lágy szellőben,
amikor hívsz, hogy kövessük sugallataidat. 

Add nekünk a Te leheletedet,
hogy lehelje belénk a mélységek imáját,
amely Belőled száll fel bennünk,
dicsőséges visszatérted hívogatja,
s Isten teljessége után kívánkozik. 

Uram, szükségem van a Te szemedre,
adj nekem eleven hitet.
Szükségem van a Te szívedre,
adj mindent elbíró szeretetet.
Szükségem van a Te leheletedre,
add meg nekem a Te reményedet,
magamnak és Egyházadnak. 

Hogy az Egyház legyen ma
bizonyságtétel a világnak,
és hogy ez a világ
fölismerje a keresztényeket
ragyogó, derűs tekintetükről,
szívük melegéről,
és törhetetlen optimizmusukról,
amely örvendező reményük
rejtett, változhatatlan forrásából fakad.

Andocsi csodatevő Szűz Mária szobor

Andocsi csodatévő Szűz Mária szobor ezen a linken egy kisfilm található!

A falu történetéhez tartozik a Mária kegyszobor, és a hozzá fűződő Csoda, mely messze földön híres. Régészek szerint a szobor 700 éves, és a XIII. századi Fekete Madonna hasonmása.

Andocs búcsújáróhely látogatottsága napjainkra is megmaradt, évente több ezren keresik fel határokon túlról is. A templom szentélyében található Európa egyik öltöztetett Mária szobra, karján a kisded Jézussal.

A templom barokk hajóját 1747-ben szentelték fel. Erre az alkalomra öltöztette fel a Szűzanyát ünnepi ruhába gróf Széchenyi Katalin. Ez a szokás azóta is tart.

A Mária Múzeum legalább 240 db ruhából áll, és a liturgiának megfelelően pénteken öltöztetik át az öltöztető asszonyok. A ruhákat az ország minden részéből, sőt külföldről is a hálás hívők ajándékozzák a templomnak. Ez ma Közép-Kelet-Európa leggazdagabb gyűjteménye.

Milyen a mi szerepünk a jó és a rossz örök harcában?

 

St. Mary's templom, Godmanchesterben.  

Az ólomüveg bal táblája ábrázolja a magvető példázatát, a jobb táblája pedig a hasonlat a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz. Máté evangéliuma a 13. fejezet alapján.

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata

 ³⁶Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!" ³⁷Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. ³⁹Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. ⁴⁰Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. ⁴²Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

 ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

 

  A magvetőről és a konkolyról szóló példabeszéd. Ez is egy kortalan történet. A szereplők: a gazda, az ellenség, a szolgák és a konkoly. Az Úr Jézusnak az a célja, hogy e példabeszéd elmondásával hallgatói maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatással kapcsolatban, mik a teendői követőinek. Azt is jó tudni, a jó és a rossz harcából mi magunk nem csak nem vonhatjuk ki magunkat, hanem ez a harc bennünk is állandó.

Milyen a mi szerepünk a jó és a rossz örök harcában?

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem akadályozzuk kellően a konkolyhintők tevékenységét. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Ments meg minket a rossz elleni küzdelemben a fanatizmustól.

Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Adj nekünk bölcs türelmet egymás hibáinak elviseléséhez.

Uram irgalmazz!

A példabeszédben szereplő növény, csak jobb híján kapta a konkoly nevet a magyar fordításban, mert olyan növényről van szó, amely külsőleg nehezen megkülönböztethető a búzától magja azonban ehetetlen és mérgező.

A felolvasott részt követő sorokban található magyarázat szerint a magvető az emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országa fiai, az ellenség az ördög, az aratás a végítélet, az aratók az angyalok. A történet azonban így is talányos elbeszélés marad. A példázat az evangéliumi magyarázata után is jogos a kérdésünk, mire vonatkozik ez a folyamat? Az egyház történetére, a világtörténetre, az igaz hit történetére, a jó és gonosz történelemben és önmagunkban folyamatosan zajló harcára? Mindegyikre! Jézus nyilvános működése közben felvette a harcot a gonosszal és a szenvedés történetben saját testében szenvedi el a gonoszsággal történő összecsapást. Most egyszerű történettel világtörténelmet, egyháztörténelmet és egyéni történetet átható folyamatot mutat meg hallgatóságának.

Sőt még ennél is többet. Egy olyan virtuális történetet, amelyet Jézus a szavaival vetít bele a hallgatóság fantáziájába. Az a célja, hogy maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatás eltávolításának megszervezését is. Erre a történetre a korai tanítványoknak akkor lett a legnagyobb szükségük, amikor maguk is misszionálni kezdtek, és egyházat kezdtek szervezni. A jó felépítése közben számolniuk kellett azzal, hogy a gonoszság sem tétlen. Vetésüket megmérgezheti az Ősellenség konkolyhintéssel. De Jézus óvja őket, és az evangélista a későbbi követőket, a misszionáriusokat és munkatársait a fanatizmustól. Arra is figyelmeztet, hogy a rosszat ebben a világban nem lehet kiirtani, együtt kell élni vele, de észre kell venni a Konkolyhintő tevékenységét. És okosan meg kell akadályozni tevékenységét. Viszont, ha lehetséges, úgy kell gyomlálnunk a rosszat, hogy a jók véletlenül se essenek áldozatul a tisztogatásnak. Jézus tehát nem csupán világnézetre, hanem keresztény emberi magatartásra is tanít. Jézusnak ezt a tanítását, jó lenne gyakrabban felidézni, mert történelmünk során mindig jelentkezett és jelentkezik egy olyan kísérlet, amely erőszakkal próbálta és próbálja kitépni emberi életünkből a „romlás virágait”. Még a kereszténység is beleesett ebbe a hálóba, és börtönnel, máglyával próbálta eltüntetni a tévely és a gonoszság virágait. És ezzel súlyos károkat okozott önmagának. A keresztény embernek küzdenie kell ugyan a gonoszság erői ellen, de nem az erőszak fegyverével. Történelmünk során minden ilyen próbálkozás kudarcot vallott. Külső kényszerrel nem lehet kitépnünk egyéni és közösségi életünkből a rossz konkolyát. Megpróbálták ezt a Római Birodalom komisszárjai, az inkvizíció bírái, a nagy forradalmak, a különböző jelzőjű diktatúrák, de mindnyájan csődöt mondtak ebbéli erőfeszítésükkel. A huszadik században dúló két világháború, s a két diktatúra véres kommentár ennek a megállapításnak az igazolására. És még sem tanulnak ebből a szabadságot és demokráciát modern fegyverekkel exportálók. De a fiatalkorom legszebb eseményét vérbefojtók, és annak 50 éves jubileumát elődeikhez hasonlóan meggyalázók, még ma sem nyugszanak, és hintik a szép termést hozónak ígérkező búzamezőbe a konkolyt. Micsoda, izzó gyűlölet van bennük, egyes közszereplőkben, még ma is mindazokkal szemben, akik nemes magvakat vetnek a magyar nép lelkébe. A gyűlölet a legnagyobb konkolyhintő e világban. Amikor ezt tapasztaljuk, megértjük, miért ajánlják fel a példabeszédben szereplő munkások szolgálatukat gazdájuknak: Akarod-e, hogy kiszedjük a konkolyt?

Hagyjátok! Hangzik a válasz. Hadd nőjön föl mindkettő az aratásig.

Ezen jó magunk is csodálkozunk és Istent is felelősségre vonjuk lázadó miértjeinkkel. Miért tűri, engedi a gonoszság garázdálkodását?

Miért oly „elviselhetetlenül” türelmes? Mert az Úr Isten mindenkinek időt ad a megtérésre. Ehhez egyeseknek rövidebb időre, másoknak hosszabb időre van szüksége. És ezzel mindnyájunknak megadatik a szent páli szavak gyakorlása: „Viseljétek el egymást türelemmel, mert így teljesítitek be Jézus Krisztus nagy parancsát!” Radnóti szavaival fejezem be beszédemet:

„Ember vigyázz, figyeld meg jól a világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen,

hordozd szívedben, éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy jobb legyen.”

(Radnóti Miklós)

Frajka Félix ofm

 ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." 

A „mennyek országa” kifejezés csak Máté evangéliumában fordul elő, aki a zsidók számára írt evangéliumában tudatosan kerüli Isten nevét, mert a zsidó embereknek nem volt szabad azt kimondani. A többi evangélista egyszerűen Isten országáról beszél. De tulajdonképpen mi is ez a mennyek országa? Ha tíz embert, aki valaha hittant tanult, megkérdeznék erről, akkor tíz közül kilenc minden bizonnyal azt felelné, hogy a mennyek országa, a mennyország, ahová az igaz emberek kerülnek haláluk után. Ez azonban tévedés, mert a mennyek országa, Isten Országa nem a túlvilág része, hanem nagyon is evilági valóság, a jelen része. Hiszen gondoljunk Jézus múlt vasárnapi példabeszédére: a jó magok közé konkolyt hintő ellenségre. Erre mondta Jézus, hogy ilyen a mennyek országa. A mennyországban azonban a Sátán már nem működik, tehát a mennyek országa nagyon is evilági valóság. De ha nem a túlvilági mennyország, de nem is evilági, nem olyan, mint egy földi ország. Jézus Pilátus előtt ki is jelentette, hogy országa nem e világból való. Eredetében és végső beteljesülésében a túlvilághoz kötődik. Ám küldetésének legfőbb célját Jézus abban határozta meg, hogy ide e földre is kiterjessze országát. Ezért adta ajkunkra a kérést: „Jöjjön el a Te országod!” Mi hát az Isten országa? Hallottuk. Kincs! A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és

megvette." Ezzel a rövid példabeszéddel Jézus erősen megmozgatta hallgatói fantáziáját. Mindenki tisztában volt azzal, hogy az arannyal együtt a legértékesebb kincs. Ráadásul az Írás úgy beszélt a bölcsességről, Isten ismeretéről, mint olyan értékről, mellyel még a "fölbecsülhetetlen drágakövet sem lehet egy sorba állítani!" A példabeszéd egy meglepő és váratlan eseményt mond el, egy kereskedőről, aki - talán egy bazárban - pillantotta meg a drágakövet. Kalkulálni kezdett és látta, hogy nagy haszonhoz juthat. Úgy döntött, eladja mindenét és megveszi. A helyében ki ne tett volna ugyanígy?

A példabeszéd értelme a Jézussal, vagyis a köztünk levő Isten Országával, - az igazgyönggyel – való találkozás egyedülálló, lelki értelemben véve a szót: „nagyhaszonnal” járó lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztanunk soha. Mit lehet még tudni erről az Isten országáról? Először is azt, hogy soha nem választható el Jézus Krisztus személyétől. Ó az, aki meghirdeti ennek az országnak a minden emberhez szóló örömhírét. Az ő földi életével kezdődött el ennek az országnak a megvalósulása az emberek között, s Jézusban lesz a beteljesedése is a végső időkben. Nélküle nem beszélhetünk az Isten országáról, mert ő ennek az országnak az Ura. Másodszor: világosan kell látnunk azt is, hogy az Isten országa nem választható el az Egyháztól, a Krisztus által alapított Egyháztól, de nem azonos annak látható valóságával, hiszen nem zárhatjuk ki azt, hogy mind Krisztus működése, mind a Szentlélek kegyelme a látható Egyházkeretein kívül is megtapasztalható Isten országa növekszik. Az Isten országa tehát az egész világra, benne minden emberre és emberi közösségre vonatkozik.

Minden ember, jó és rossz egyaránt meghívást kap, hogy ehhez az országhoz tartozzon. Az Egyház olyan intézménye az Isten országának, amely egyrészt Jézus megbízásából mindenkorban hirdeti ennek az országnak az evangéliumát, másrészt jelzi annak folyamatos jelenlétét és növekedését. Az Isten országának növekedésénél érkezünk el a harmadik fontos elemhez. Az Isten országa nem úgy jön létre, hogy Isten alapít egy országot, utána elfoglalja egy másik, majd a sokadik országnak a területét. Az Isten országa úgy valósul meg, hogy egy isteni törekvés folyamatosan átformálja a világot és az embereket, alaptörvényével, a szeretettel! - Azzal járulhatunk hozzá Isten országának a növekedéséhez, ha a világ történelmében, hazánk életében és a saját személyes életünkben is felismerjük ezt a világot átalakító isteni akaratot, ezt a szeretetfolyamatot. És azt is, hogy Isten országa bennünk, bennem és általam valósul meg. Itt és most. Magyar földön is.

Amen


Frajka Félix ofm

"Már ötéves koromban „misét mondtam“ játékból"

Riport Kiss László atyával

Mit tudsz elmondani a hivatásodról, László atya, voltak-e a család körében 

papi elõdök, példaképek?

- Már ötéves koromban „misét mondtam“ játékból, s ezt a szüleim csak akkor kezdték rossz néven venni, amikor a nagyanyám gyászruháját reverendává alakítottam. Amikor pedig az akkoriban nagy kincsnek számító málnaszüretelõ gézt is felhasználtam, el is nadrágoltak, így elmondhatom, hogy már ötéves koromban szenvedtem a hivatásomért. Komolyra fordítva a szót, hivatásomat Németh János atyának, Szombathely-Szõllõs plébánosának köszönhetem, aki 53 évnyi papi pályája során kilenc kispapot adott az egyházmegyének. Családi körben nem volt elõdöm.

Mikor vált benned véglegessé az elhatározás?

- 1981-ben már ezzel a szándékkal jelentkeztem a gyõri bencés gimnáziumba. Mondják hogy sosem lesznek papok, akik ezzel a szándékkal érkeznek, de az én hivatásom végig kitartott. 1985- 87-ig Cegléden töltöttem a sorkatonai éveket, majd a Gyõri Szemináriumba kerültem. 1992. június 18-án szenteltek pappá.

Milyen emlékek kötnek Zalaegerszeghez?

-1992-1995-ig voltam káplán a Mária Magdolna Egyházközségben, elsõ mûködési helyemen. Igen nagy hatással volt rám plébánosom, Szabó Gyula atya, aki igazi lelki ember, apánk helyett apánk volt. Máig tartó jó barátságban vagyunk akkori káplántársammal, Miszori Zolival. Megfogott a zalai emberek szívjósága, melyhez vasi születésû emberként nem voltam hozzászokva. Sajnos ma már csak néhány egerszegi családdal maradt élõ a kapcsolat.

    Olyan faluba kerültem, ahol mindig volt pap, s ez a mai paphiányos idõben nagy szó. Filiám nincs, a2400 lelkes falu volt a papi mûködésem területe. Az egerszegi élmények után furcsa volt, hogy egy nagycsütörtöki ünnepi szentmisén negyvenen vagyunk. Sokszor idéztem is nekik egy 1797-bõl származó vizitációs jegyzõkönyv záró mondatát (akkoriban Vasszécsénytõl Szõllõsig egy lelkipásztor látta el a területet): „Nem is kell ide több pap kis lélekszámuk és nagyfokú hitetlenségük miatt.“ Késõbb tapasztaltam, hogy a szentmisét látogatók mélyen hívõ emberek, s ez adott erõt és vigaszt.

Lejegyezte: Marx Gyula
forrás: Ünnepi harangszó 2006. január - február