Elhunyt Balogh Klára M. Gizella nővér

Az Egri Norma program bemutatása Bercelen

Október 28-án Bercelen, egy 34 fős baráti társaság szentföldi zarándoklatuk 10. utótalálkozóját tartotta. Az a megtiszteltetés ért engem, hogy felkértek egy rövid előadás megtartására az Egri Normát illetően, mely program részeként anno létrejött a nővérek rendje. A nővérek sajnos nem tudtak részt venni ezen a rendezvényen. Egy igen elegáns, ténylegesen mélyen vallásos baráti társaság várt minket. A meghívást és az előadás megtartásának lehetőségét egy olyan embernek köszönhettem, aki szívén viseli a nővérek rendjét, illetve elkötelezetten keresi a megoldást a szociálisan hátrányos helyzetű emberek gondjaira.

Az aznap elhangzott előadások kivétel nélkül a napjainkban fennálló problémákra az állam és az Unió által adott választ mutatta be. Az egész nap szociális kérdésekről és azok hatásairól szólt. Nagy kihívás volt mindössze 20 percben felvázolni a programot és annak célkitűzéseit. Miután megtartottam az előadást, sokakban felmerült a részleges párhuzam a mai állami ellátórendszer és a régmúltban működő Norma között. Volt olyan is, akit az elhangzottak tettekre késztetettek. Az előadást követően a társaság a szintén Nógrád megyében, Szécsényben lévő új idősotthonuk bebútorozására összeadott 120000 Ft-ot.

Hála és köszönet érte e baráti társaságnak! A mindenható Atya áldása legyen életükön! Köszönjük!

Szabó Tamás

Gyógyító Imaszilgálat a Nővérekkel

                                                

A Gyógyító imaszolgálat Klarissaz nővér szervezésében kerül megrendezésre. Mindenkit nagy szeretettel várnak!

"A puszta létnél többet...."

A Ferences Szegénygondozó Nővérek előadása és sétája Egerben

A Ferences Szegénygondozó Nővérekkel a plakáton látható időpontban 2014. augusztus 12-én Egerben lehet találkozni. Az általuk tartott előadásra minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk. 

Betánia riport az IpolyTv híradójában

Hogy közel legyen az ég – kápolnaszentelés Szécsényben

„Egészen véletlenül útba esett Szécsény” – e szavakkal fogadta Beer Miklós püspök atya a Páduai Szent Antalról nevezett kápolna szentelésére összegyűlt ferences nővérek és testvérek kérését, melyet mindannyijuk nevében Csongor ferences atya tett meg 2014. június 9-én.

A püspökatyát innen Mátraverebély-szentkútra, a pünkösdi szentmisére vitte tovább az útja. Csongor ferences atya szavaira reagálva jegyezte meg, hogy Assisi Szent Ferenc templomépítő szándékát a jelenlegi szentatya is fontosnak tartja. A ferences atya köszöntőjében és kápolnaszentelési kérésben azt is elmondta, hogy a kápolna az otthon lakóinak és a szegényeknek is ima helye lesz.

A püspökatya örömmel vállalta a felkérést, majd az összegyűlt hívekkel azért imádkozott, hogy e kápolnában közel legyen az ég, a minket szerető Isten, aki Jézus Krisztusban megígérte, hogy velünk lesz és mindez meg is valósuljon. A kápolna szentelését követően a Ferences Szegénygondozó Nővérek elöljárója, Klarissza nővér köszönetet mondott az építkezésben résztvevőknek. Megköszönte az eddigi odaadó munkát, és hogy ilyen szép, korszerű épületet vehetnek majd át a nővérek a munka befejeztével.

Köszönetet mondott többek között az építés legfontosabb közreműködőinek: Csanádi Gábor okleveles építésznek, aki megtervezte, megálmodta az Otthont és kápolnáját; Szabó Tihamér műszaki ellenőrnek és Szabó Vilmos kivitelezőnek.

A kápolnaszentelést követően az ünnepség Stayer László polgármester beszédével folytatódott, ezután pedig Csanádi Gábor építészeti szempontból mutatta be az új Betánia Otthont és kápolnáját. Elmondta, hogy mik motiválták egyes elemek, épületrészek és építési anyagok, valamint az építészeti stílus kiválasztásában.

A kápolnaszentelési ünnepséget Magyar Gergely ferences atya által bemutatott szentmise és agapé zárta.

 

"Gondviselés a szülőknek"

A papi hivatással kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy nem csak maga a meghívott kapja a hivatást, hanem a Gondviselés a szülőknek és nagyszülőknek is részt ad abban, hogy előkészítsék a meghívott útját. Az a miliő, amiben beleszülettem, az a légkör, amelyben felnevelkedtem, kezdettől fogva készítgetett arra, hogy a hivatás kibontakozzék bennem, és el is érjem az oltárt" - mondta Frank Pál.   

Karitatív célból kérjük segítségeteket a Ferences Szegénygondozó Nővérek számára.

Kedves Barátaink!

Karitatív célból kérjük segítségeteket a Ferences Szegénygondozó Nővérek számára. A Nógrád megyei Szécsényben a nővérek 86 éve végeznek szegénygondozó munkát, mára azonban a társadalom által felmutatott igényeket nem tudják kielégíteni. Napról napra újabb megkeresések érkeznek hozzájuk – ezért kezdtek neki évekkel ezelőtt egy új, 30 férőhelyes otthon felújításának.

Ennek a négy éve tartó, kemény munkának a befejezéshez szeretnének segítségeteket kérni. A nővérek talán Rajtatok keresztül is támogatást remélhetnek. Bármilyen felajánlást örömmel veszünk magánszemélyektől, szakemberektől, cégektől, vállalatoktól egyaránt. A nővérek mindenki felajánlását név szerint számon tartják, és hálát adnak érte.

A megfelelő segítséggel az új épület messzemenően meg fog felelni a XXI. század elvárásainak. Lehetőségeihez mérten képes lesz a költséghatékony energiafelhasználásra is. Az otthonnak kápolnája is van – ezt 2014.június 9-én Páduai Szent Antal tiszteletére fel is szentelték valamint azt az épület részt, ami idáig elkészült.

Előre is köszönet mindenkinek, aki úgy érzi, képes lenne támogatni ezt a társadalmunk számára is fontos célkitűzést!

Az alant látható videón az építés korábbi szakaszai tekinthetők meg!

 https://www.youtube.com/watch?v=dYJf-kDnup0&feature=youtu.be

Pax:

 Ferences Szegénygondozó Nővérek segítői

Kápolna felszentelés a Ferences Szegénygondozó Nővéreknél

A Szentlélek három cselekedetét így foglalhatjuk össze: felkészít,felken és küldetésre indít.

A keresztség pillanatában a Lélek leereszkedik Jézusra és felkészíti Őt üdvözítő küldetésére, amit a szolga alázata és szelídsége jellemez, készen áll az osztozásra és a teljes önajándékozásra. A pápa kiemeli, hogy a Szentlélek az üdvösség kezdete óta jelen van, már Jézus fogantatásának pillanatától fogva működik Jézusban, megvalósítva a megtestesülés csodás eseményét. A Szentlélek száll le Máriára és a Magasságbeli ereje borítja el, Fiút szül majd, akit Jézusnak nevez (vö. Lk 1,35). Ezt követően a Szentlélek Simeonban és Annában is működött Jézus templomi bemutatása napján. Mindketten várták a Messiást és a Szentlélek ösztönzésére a gyermek láttán megérzik, hogy Ő az, akit minden nép várt. A két idős ember prófétai viselkedése kifejezi a találkozás örömét a Megváltóval és bizonyos értelemben a Messiás és a nép közötti találkozó előkészítése.

A Szentlélek különböző beavatkozásai részét képezik egy harmonikus cselekvésnek, a szeretet egyedülálló isteni tervének. A Szentlélek küldetése valójában az, hogy harmóniát teremtsen, Ő maga is harmónia, és hogy működtesse a békét a különböző környezetekben és alanyok között. A személyek és a gondolatok különbözősége ne eredményezzen visszautasítást és akadályokat, mert a sokszínűség mindig gazdagságot jelent. Ezért ma lángoló szívvel kérjük a Szentlelket, hogy készítse elő a béke és az egység útját – szólt Ferenc pápa.

A Szentlélek második cselekedete az, hogy felken. Felkente belülről Jézust és az apostolokat, hogy Jézus érzéseivel rendelkezzenek és ezáltal életükben olyan viselkedési módokat vállaljanak fel, amelyek elősegítik a békét és a szeretetközösséget. A Szentlélek felkenése által az emberiséget megjelöli Jézus Krisztus szentsége és képessé tesz bennünket, hogy szeressük testvéreinket ugyanazzal a szeretettel, amellyel Isten szeret bennünket. Ezért szükség van az alázat, a testvériség, a megbocsátás és a kiengesztelődés gesztusaira. Ezek feltételei az igaz, szilárd és tartós békének. Kérjük az Urat: kenjen fel bennünket, hogy teljesen gyermekeivé váljunk, egyre jobban hasonlítva Krisztushoz és, hogy mindannyian testvéreknek érezzük magunkat, így eltávolítva tőlünk a haragot és a megosztottságot, és, hogy testvérként tudjuk szeretni egymást. Ezt kérte Jézus az Evangéliumban: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad.” (Jn 14,15-16)

Végül a Szentlélek küldetésre indít. Jézus a Küldött, az Atya Lelkével eltelve. A Szentlélektől felkenve bennünket is elküld, mint hírvivőket és a béke tanúságtevőit. Mekkora szüksége van a világnak, hogy a béke hírvivői és tanúságtevői legyünk! A világ ezt kéri tőlünk: hozzuk el a békét és tegyünk róla tanúságot! – nyomatékosította a pápa.

A békét nem lehet adni-venni: a béke ajándék, amelyek türelmesen kell keresni, kis és nagy gesztusokkal építeni, amelyek betöltik mindennapi életünket. A béke útja akkor szilárdul meg, ha felismerjük, hogy mindannyiunknak egy a vére és részét képezzük az emberi nemnek, illetve, ha nem feledjük, hogy ugyanaz az Atyánk a Mennyben és mindannyian gyermekei vagyunk képére és hasonlatosságára teremtve.

Ezzel a lélekkel ölellek meg mindannyiótokat: a pátriárkát, a püspöktestvéreket, a papokat, a megszentelt életet élőket, a világi híveket, a sok gyermeket, akik ma járulnak először a szentáldozáshoz és családtagjaikat. Szívem ahhoz a számos menekült keresztényhez is fordul, akik Palesztinából, Szíriából és Irakból érkeztek: vigyétek el családjaitoknak és közösségeiteknek üdvözletemet és lelki közelségemet – kérte a Szentatya.

Kedves barátok! Kedves testvérek! A Szentlélek leszállt Jézusra a Jordán közelében és elindította megváltó művét, hogy megszabadítsa a világot a bűntől és a haláltól. Kérjük tőle, hogy készítse fel szívünket a találkozásra testvéreinkkel a gondolkodás, a nyelv, a kultúra és a vallás különbözősége ellenére. Kenje fel egész létünket irgalmasságának olajával, amely meggyógyítja a hibák, a meg nem értések, az ellentétek sebeit. Kérjük a kegyelmet, hogy alázattal és szelídséggel indítson küldetésre bennünket a béke keresésének fáradságos, de termékeny útjain – zárta homíliáját Ferenc pápa.

"úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna."

A keresztény a szenvedések, a viszontagságok között is képes örülni. A pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen elképzelni egy szomorú keresztényt, hiszen a Szentlélek megtanít bennünket a szeretetre és örömmel tölt el valamennyiünket.

Mennybemenetele előtt Jézus számtalan dologról beszélt tanítványainak, de főként három kulcsfontosságú szó foglalja össze tanítását: béke, szeretet és öröm. A békével kapcsolatban azt hagyta ránk, hogy az ő békéje nem olyan, mint, amit a világ ad. Az ő békéje örökké tart. A szeretettel kapcsolatban megismételte azt, amit már annyiszor mondott, vagyis hogy a szeretet parancsa arra szólít: szeressék Istent és a felebarátaikat. Máté evangéliumának 15. fejezete egyfajta szabályt fektet le erről, és mi ennek jegyében részesülünk az utolsó ítéletben. A mai evangéliumban János 15. fejezetének 9–11. versében a szeretetről szólva Jézus új dolgot mond. Nemcsak azt, hogy „szeressetek”, hanem azt is hozzáteszi, hogy „maradjatok meg szeretetemben”.

A keresztény ember hivatása ennek megfelelően: megmaradni Isten szeretetében, azaz benne lélegezni, abban az oxigénben, abban a levegőben élni. Megmaradni Isten szeretetében. Ezzel Jézus lezárja a szeretetre vonatkozó tanítását, és továbblép. Milyen tehát az ő szeretete? „Amint engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” A szeretet az Atyától származik, és a közte és az Atya közötti szeretetkapcsolat olyan, mint az Ő és a mi szeretetkapcsolatunk. Jézus azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg ebben az Atyától jövő szeretetben.

A béke gondolatára visszatérve a pápa szentbeszédében ezt mondta: a béke nem a világtól származik, hanem  Istentől. A béke, amelyet nem a világ ad, az az Atyától jön. Ferenc pápa itt elidőzött Jézus felhívásán, hogy „maradjatok meg szeretetemben”. Ez annyit jelent, hogy megőrizzük a parancsolatokat. Nem elég tehát ezek követése; ha megmaradunk a szeretetben, akkor a parancsolatok maguktól jönnek, a szeretetből fakadnak. A szeretet az, ami a parancsolatok megtartására indít, mégpedig a legnagyobb természetességgel. A szeretet gyökere a parancsolatokban hajt ki, amelyek egy fonalat alkotnak, amely egybekapcsolja a lánc szemeit: vagyis az Atyát, a Fiút és minket.

Az örömre terelve a szót ezt mondta a Szentatya: „Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. Egy alkalommal azt mondtam – idézte fel a pápa –, hogy vannak savanyú, fancsali arcú keresztények (olyanok, mint az ecetbe eltett paprikák). Ezeknek az elszontyolodott arcú keresztényeknek a lelkük is ilyen, és ez bizony elég csúnya. Az ilyenek nem is keresztények, mert a vigasztalan keresztények valójában nem is igazán keresztények. A keresztény ember megkülönbözető jegye az életöröm, amely megmarad a szenvedések, hányattatások és az üldöztetés közepette is.” Az első keresztényekről azt jegyezték fel, hogy úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? – kérdezte a pápa. A Szentlélek.

A Szentlélek valójában életünk nagy elfeledettje. Szeretném feltenni a kérdést – de most inkább eltekintek tőle –, hányan vannak közületek azok, akik imádkoznak a Szentlélekhez. Nem fontos felemelni a kezeteket… A Szentlélek a nagy elfeledett. A Szentlélek ajándék: aki békét ad, megtanít a szeretetre, eltölt minket örömmel. Az imádságban azt kértünk az Úrtól, hogy őrizze meg bennünk a Szentlelket, adja meg nekünk ezt a kegyelmet. A Szentlélek tanít meg bennünket a szeretetre, az örömre és adja meg a békét – mondta végül Ferenc pápa homíliájában.

Ferences Szegénygondozó Nővérek felhívása

Közösségünk nevében szeretettel hívunk mindenkit a Jótékonysági estre. 

Aki teheti, kérjük terjessze azok felé is, akiket mi nem érünk el! 

Teljen meg a színházterem! Kezdődjék a műsor!
2014. május 23. péntek

Idős emberek...

Mária néni az otthon lakója

http://www.szegenygondozo.ofm.hu/

Imádság a hivatás felismeréséért

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra:

• a kor lehetőségeiben és követelményeiben
• a nép és az egyház szükségében
• a jóakaratú emberek tanácsában
• képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
• valamint szívünk hajlamaiban.

Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem:

• ha akarod, a család közösségében,
• ha akarod, lemondva a családi élet melegéről,
• ha úgy akarod a lelkek vezetésével,
• ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.

Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!

"az élők édesanyja"

A szentatya imája Szűz Máriához


Mária,
az új világ hajnala,

terád bízzuk az élet ügyét:
tekints le, ó Anyánké,
a gyermekek sokaságára,
akiket nem engednek megszületni;
a szegényekre, akiknek az élet túl nehéz lett;
azokra az emberekre,
akik embertelen erőszak áldozatává lesznek;
Az öregekre és a betegekre,
akiket közönyből vagy hamis részvétből megölnek.
Tedd, hogy akik hisznek Fiadban,
szilárdan és szeretettel merjék hirdetni
korunk emberének
az ÉLET EVANGÉLIUMÁT.
És eszközöld ki számunkra a kegyelmet,
hogy az életet mindig ajándékként fogadjuk;
az örömöt, hogy egész létünkkel
az életet tiszteljük és ünnepeljük;
a bátorságot, hogy tanúságot tegyen róla,
s hogy minden jóakaratú emberrel összefogva
építsük az igazság és szeretet kultúráját,
s így dicsérjük és dicsőítsük Istent,
a Teremtőt, aki szereti az életet.

Forrás: Az Evangélium Vitae enciklika záró sorai

Öröm

Kalkuttai Teréz anya: Öröm

Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert,
ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Engem vajon merre hív az Isten?

Itt az idő, hogy az 1%-ról mindenki döntsön!

Ha még van lehetőség, kérjük válassz minket!
Így azokat tudjuk támogatni, akik számítanak ránk!
Köszönjük jóságát!

Kérjük az 1% befizetésével támogassa céljainkat!

XXIII. János pápa imádsága

Mennyei Atyám!

Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által.
 Ámen.

Örvendezzünk együtt!

Ne legyetek búsak...

Ferenc pápa a gyónásról:

A szégyenkezés jó és üdvös dolog

Egészséges, ha van bennünk egy adag szégyenkezés, mert üdvösségünkre szolgál. Alázatossá tesz és bűnbánatra indít. így tanított Ferenc pápa február 19-én az általános kihallgatáson, melynek keretében a kiengesztelődés szentségéről beszélt. Teljes katekézisét közöljük:

Kedves Testvérek, jó napot kívánok!

A keresztény beavatás szentségein, a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia szentségén keresztül az ember új életet kap Krisztusban. Ugyanakkor, mindnyájan tudjuk, „cserépedényben” hordozzuk ezt az életet (2Kor 2,4), még alá vagyunk vetve a kísértésnek, a szenvedésnek, a halálnak, és a bűn miatt még új életünket is elveszíthetjük.

Ezért az Úrjézus azt akarta, hogy az egyház folytassa az ő megmentő művét saját tagjai felé is, különösképpen a kiengesztelődés szentsége és a betegek kenetének szentsége által, melyeket együttesen a „gyógyulás szentségeinek” is hívhatunk.

A kiengesztelődés szentsége a gyógyulás egyik szentsége. Azért megyek gyónni, hogy gyógyuljak, hogy meggyógyuljon a lelkem, meggyógyuljon a szívem, s meggyógyuljon bennem az, amit helytelenül tettem. A legkifejezőbb szentírási kép, amely a gyógyulás elválaszthatatlan szempontjait elénk tárja, kétségtelenül a béna ember meggyógyításáról szóló jelenet, ahol az Úrjézus úgy áll előttünk, mint aki a léleknek és a testnek egyaránt orvosa (vö. Mk 2,1-12; Mt 9,1-8; Lk 5,17-26).

A bűnbocsánat, avagy a kiengesztelődés szentsége közvetlenül a húsvéti misztériumból ered. Amikor ugyanis húsvét este az Úr megjelent az utolsó vacsora termébe zárkózó tanítványainak, így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Utána pedig rájuk lehelt, és azt mondta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer” (Jn 20,21-23). Ez a szakasz feltárja előttünk e szentség legmélyebb dinamikáját.

Egyfelől bűneink bocsánata nem olyasmi, amit mi adhatunk magunknak. Nem mondhatom azt, hogy megbocsátom a bűneimet. Bocsánatot az ember kér, valaki mástól kéri; mi a gyónásban Jézustól kérünk bocsánatot. A bűnbocsánat nem a mi erőfeszítésünk gyümölcse, hanem ajándék, a Szentlélek adománya, aki betölt minket az irgalmasság és a kegyelem megtisztító erejével, mely a megfeszített és feltámadt Krisztus megnyitott szívéből szüntelenül árad.

Másfelől pedig ez a szakasz arra figyelmeztet bennünket, hogy csak akkor lelhetünk valódi békére, ha engedjük magunkat kiengesztelni Jézusban az Atyával és testvéreinkkel. És ezt már mindnyájan átéreztük, amikor gyónni mentünk: teher nyomasztja, szomorúság üli meg szívünket, de amikor befogadjuk Jézus bocsánatát, megbékélünk, békére lel a lelkünk, olyan mélységesen gyönyörű békére, amelyet egyedül Jézus, egyedül ő tud adni.

Idővel ez a korábban nyilvános formában gyakorolt szentség – kezdetben ugyanis nyilvános volt – egyénivé vált, és a gyónás zárt terében történik. Ez azonban nem szünteti meg e szentség egyházi jellegét, hiszen az egyházi élet keretében valósul meg. A keresztény közösség ugyanis az a hely, ahol jelenvalóvá lesz a Lélek, aki megújítja mindnyájunk szívét az Isten iránti szeretetben, a testvéreket pedig mind eggyé kapcsolja Jézus Krisztusban. Ez az oka annak, hogy nem elég egyedül a lelkünk mélyén, egyedül a szívünkben bocsánatot kérni az Úrtól, hanem meg kell vallanunk bűneinket alázattal és bizalommal az egyház szolgálattevőjének. E szentség kiszolgáltatása során a pap nem csak Istent képviseli, hanem az egész közösséget is, amely önmagára ismer minden tagjának gyengeségében, meghatottan hallgatja bocsánatkérését, kiengesztelődik vele, lelket önt bele, és kíséri a megtérés, valamint az emberi és keresztény éretté válás útján.

Mondhatná valaki: „Én csak Istennek gyónok.” Igen, mondhatod Istennek, hogy „bocsáss meg”, és felsorolhatod bűneidet, de bűneinket testvéreinkkel, az egyházzal szemben is elkövettük. Ezért van szükség arra, hogy a pap személyében megjelenített egyháztól, testvéreinktől is bocsánatot kéljünk.

„De atyám, én szégyellem magam!” A szégyenkezés is jó és üdvös dolog, egészséges, ha van bennünk egy adag szégyenkezés, mert üdvösségünkre szolgál. Ha valaki nem szégyenkezik, országomban [Argentínában] azt mondjuk, hogy „szégyentelen” ember. De a szégyenkezés azért is jót tesz, mert alázatosabbá tesz minket, a pap pedig szeretettel és gyengéden fogadja gyónásunkat, és Isten nevében megbocsát.

Pusztán emberi szempontból is jólesik, ha kiadhatjuk, ami a szívünket nyomja, ha megoszthatjuk egyik testvérünkkel, a pappal a bajainkat, a szívünket megülő problémákat. És átérezhetjük, hogy kiöntöttem szívemet Isten előtt, az egyház előtt, egyik testvérem előtt. Ne féljetek a gyónástól! Beállsz a gyónásra várók sorába, tele van a lelked ilyesmikkel, amikről szóltam, szégyennel is, ám a gyónás után szabadnak, nagynak, szépnek, megbocsátottnak, fehérnek, boldognak érzed magad. Ez a gyónás szépsége!

Szeretném megkérdezni tőletek – de nem kell hangosan mondanotok, válaszoljatok csak a szívetek mélyén –, hogy mikor gyóntatok utoljára, mikor gyóntál utoljára. Mindenki próbáljon visszaemlékezni: két napja, két hete, két éve, húsz éve, negyven éve? Mindenki tegye fel magának a kérdést: mikor volt, amikor utoljára gyóntam? És ha hosszú idő telt el, ne veszítsetek egyetlen napot sem, menjetek el, a pap jó lesz hozzátok. Jézus van ott, és Jézus jobb a papoknál, ott Jézus fogad téged, hatalmas szeretettel fogad. Légy bátor, és menj el gyónni!

Kedves barátaim, amikor a kiengesztelődés szentségéhez járulunk, ez azt jelenti, hogy valaki melengető szeretettel átölel bennünket: az Atya végtelen irgalmának ölelését érezzük. Idézzük csak fel azt a roppant szép példabeszédet a fiúról, aki az örökölt pénzzel elment otthonról. Elszórta az összes pénzét, azután viszont, amikor már nem volt semmije, úgy döntött, hogy hazamegy, már nem mint fiú, hanem mint szolga. Sok bűnt és nyomasztó szégyent hordozott a lelkében. De micsoda meglepetés érte: amikor belekezdett mondandójába, és bocsánatért akart esedezni, apja nem engedte szóhoz jutni, hanem átölelte, megcsókolta, és ünnepséget rendezett. Tudjátok, mit mondok nektek? Valahányszor gyónunk, Isten átölel minket, Isten ünnepet rendez! Haladjunk előre ezen az úton! Az Úr áldjon meg titeket! 

Fordította: Kristóffy Lilla Krisztina

Forrás: L'Osservatore Romano - 2014. március