Szretettel várunk Téged is a megszentelt élet napján február 2.-án Mátraverebély - Szentkúton

Több éve kialakult hagyomány Mátraverebély-Szentkúton, hogy február 2-án a szerzetesközösségek képviselőivel együtt ünneplejük meg a vita consecrata napját.
Ebben az évben a 9:30-kor kezdődő „katekézist” Majnek Antal OFM, munkácsi püspök tartja, Az evangéliumi szegénység címmel. Ő lesz a 11.00-kor kezdődő ünnepi szentmise főcelebránsa is.
Ezt követően rövid szertartás keretében újítjuk meg életünk felajánlását és tisztelgünk Boldog II. János Pál pápa ereklyéje előtt.

A 9.30-kor kezdődő szentmisére híveket is szeretettel várunk. 
forrás: www.szentkut.hu


A  megszentelt élet napján Mátraverebély - Szentkúton a szerzetesek között a Ferences Szegénygondozó Nővérek is megújítják életük felajánlását. Ez alkalommal van lehetőség velük találkozni.

„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”

Február 2.-a a szerzetesi hivatásokért való imanap - M. Klarissza nővér gondolatai

Jézus az apostolok kiválasztása előtt az egész éjszakát imádságban töltötte. Minden döntését mennyei Atyjával megbeszélve, az Ő tetszését keresve hozta meg.
Az apostolok kiválasztása nem csodálatos, átlag feletti tulajdonságok mentén történt. Nem volt bennük semmi rendkívüli- egyszerű, gyarló, átlagemberek, mint a többség: halászok, vámosok, írni, olvasni sem tudtak. Viszont életrevalóak, képesek voltak egy családot eltartani, talpraesettek. Jézus őket választotta ki.
Egy fontos dologgal rendelkeznek, és erre tud építeni az Úr: készségesek a jóra, szívük nyitott az Úrra. Képesek elhagyni addigi életüket és képesek változtatni, hagyják, hogy Jézus átalakítsa őket.

 Jézus ma is meghív és mondja:
„JÖJJ, KÖVESS ENGEM”.

Kövess engem, úgy ahogy vagy, nem a tehetségedre vágyom, nem a rendkívüli tulajdonságaid kellenek, nem kell nekem bizonyíts és ezért rekordokat megdönts, úgy gyere ahogy vagy.

Egy dolgot kérdez Jézus:  Szeretsz engem?

Ez az egyetlen és legfontosabb dolog.

   

Merjük az Atya ölébe vetni magunkat és követni Jézust oda ahová Ő küld. Életünk egy csodálatos kaland lesz, ahol Jézus mutatja az utat és mi Rá tekintve, arcát szemlélve követjük síkságon és hegyvidéken, sivatagban és dús legelőkön egyaránt. A lényeg, hogy Ő velünk van. Ehhez kell a Lélek bátorsága és a bizalom, hogy higgyük, vele mindig jó úton járunk. Jézus küld, hogy légy vigasz és bátorító szó, küld, hogy megetesd az éhező gyermeket és rá nyisd az ajtót a szomszédodban lakó magányosra, gondoskodj a betegről, beszélj Jézusról kicsiknek és nagyoknak, küldd, hogy légy gyógyszer a testvéred számára.

   Tegnap bementem egy idős fekvő beteg nénihez, akit ott találtam éhesen és sírt, hogy a fia minden pénzt, amit a gyermekei után kap, alkoholra költi, nincs mit egyen, de kedve sincs enni. Ez a néni hamarosan bekerül egy barátságos idős otthonba, ahol gondoskodni fognak róla, de vajon hány ilyen idős beteg van? És van-e aki segítsen neki? És a gyermekek sorsáról is gondoskodni kell.

Jöjj, kövess engem…. Mondja Jézus halkan és szelíden, mondja szüntelen 2000 évvel ezelőtt és mondja ma is Neked, aki e sorokat olvasod.

                                                                               Takács  M. Klarissza
                                                                      ferences szegénygondozó nővér

Szerelem - az "Úr tenyerén"

Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A szerelem, a szeretet érzését is ő oltotta az ember szívébe. Keresztény emberként ajándéknak tekintjük, megbecsüljük ezt azt érzést, amely szeretetté kiteljesedve a házasság alapját képezi, és ennek megfelelően felelősen viszonyulunk hozzá. Erre szeretnénk megtanítani a fiatalokat, gyermekeinket is, hogy egykor majd ők is szép családi életet élhessenek egy boldog szerelmen alapuló házasságban. Mi ezzel kapcsolatban a szülő feladata? Hogyan készíthetjük fel gyermekeinket a szerelem érzésének megfelelő kezelésére? Erről beszélgettünk Noga Mónika ötgyermekes édesanyával az értelmiségi család belvárosi otthonában. Az édesanya múzeumi dolgozó, az édesapa főiskolai tanár. 

- Mi tehet a szülő, hogy serdülő gyermeke, amikor eljön annak az ideje, megfelelő módon tudjon viszonyulni a szerelem érzéséhez?

- Ez olyan dolog, amire a gyerekek kicsi korától oda kell figyelni, akárcsak a szexuális életre való nevelésre. Gyerekeink bármit kérdeztek, mindig őszintén válaszoltunk nekik, természetesen a koruknak megfelelően. Az igazat mondtuk, de nem tértünk ki a "technikai részletekre".

Nagyon fontos, hogy a gyerek el tudja magát fogadni, legyen önbecsülése. Ezért a fiút elfogadjuk fiúnak, a lányt lánynak, és igyekszünk megerősíteni az identitását.

A nevelésről, jellemformálásról van itt szó, az okos fegyelemről és következetességről. Ezt kell megmutatni a gyereknek, aki aztán átveszi, és ő is úgy csinálja, később pedig eljut az önneveléshez. Mindezt nemcsak tiltással, paranccsal, hanem dicsérettel, gyengédséggel, szeretettel igyekszünk megvalósítani.

A szeretet vezet minket - vannak követelmények, szankciók, felvázoljuk a határokat, de ugyanakkor ott a bizalom, a biztonság, az elfogadás is. Ennek a szeretetnek feltétel nélküli szeretetnek kell lennie. A gyereket el kell fogadni olyannak, amilyen - például csúnyának, ügyetlennek, betegnek, akkor is, ha nem teljesítette az elvárásainkat. De ez nem jelenti azt, hogy a rossz cselekedeteit is elfogadjuk.

- A hiteles keresztények kisebbségben vannak a társadalomban. Hogyan lehet megtanítani a serdülőket, a fiatalokat az ár ellen úszni?

- Keresztények vagyunk, és ezzel együtt jár egy keresztény életforma. Ma nem ez az általánosan elfogadott, ez nagyon érezhető. De tudnunk kell vállalni nyíltan a saját meggyőződésünket, hogy sokszor nem tesszük és nem mondjuk azt, amit a többség tesz és mond. Ettől nem kell félni, megijedni. A gyerekek akaratát igyekeztünk kis koruktól a jó irányába terelni. Mertük vállalni, hogy a kicsi sírni, haragudni fog, amikor nemet mondunk neki, ha valami káros dolgot követel. A szülők legtöbbször beadják a derekukat, s a gyereknek megengedik azt, amiért nyafog.

Mindennek az alfa és ómegája a szentségeken alapuló élet, a rendszeres gyónás, szentáldozás: úgy élni, ahogy az evangélium tanítja, bizalommal az Úrban, a Szűzanya oltalmába helyezve magunkat. Elfogadni, amit az Úr akar, és ráhagyatkozni.

Fontos a példa: a szülőknek példát kell mutatniuk és helyes áldozatot hozniuk. Ha például megígértem, hogy holnap kirándulni megyünk, akkor el is megyünk kirándulni; nem tolom le, nem alázom meg a gyereket a barátai előtt; mindig mindenben számíthat rám: ha éjfélig akar beszélgetni, akkor éjfélig beszélgetek vele.

Ha ezek az alapok nincsenek lerakva, nem várhatjuk azt, hogy a fiatal helyesen tudja majd kezelni a problémákat, az ismeretségeket, szerelmeket. A kis fát is, ha elültetjük, sokat kell gondozni, hogy megerősödjön, ellen tudjon állni a viharnak, és jó termést hozzon.

Ha kialakul a szülő és a gyerek közti bizalom, és van párbeszéd, az nagyon jó. Meg lehet beszélni a dolgokat, de mindemellett szükségesek a jó könyvek is - Michel Quoist, Ross Campbell, Dobson, a Mühlan házaspár és Hudák könyveit említhetném.

- Egyszer csak megjelenik a fiatalok életében a szerelem...

- Nagyon fontosnak tartom megmagyarázni a gyerekeknek, hogy más a fiú és más a lány lélektana. Mert a fiatalok nem tudják egymásról, hogy milyen lélektani alapokon működik a szerelem a másiknál. A fiúnál a sorrend: a lelki, testi szerelem, majd a gyerek utáni vágy, a lánynál: lelki szerelem, gyerek utáni vágy, végül a testi vágy. A lány azt hiszi, hogy pajtáskodhat, bizalmaskodhat a fiúval úgy, mint a barátnőjével, de a fiú ezt másképpen értelmezi. A fiúk ezen a téren érzékenyebbek, s ezt a lányok nem tudják, ezért gyakran ráfizetnek. Nagyon lényeges a lányok és a fiúk közti kapcsolatban a bizalmaskodás helyett az egymásra vigyázó szeretet. Ez azt jelenti, hogy a lány minden fiúban, akivel összejön, lássa a jó barátot, akivel el tud beszélgetni, akinek testvériesen segít. Legyen kedves, de vigyázó szeretettel (tehát ne üljön az ölébe, ne simogassa a haját, s főként ne öltözködjön kihívóan). Legyen a kislány csinos, mert természetes, hogy tetszeni akar, hiszen a szerelmet az Úr ültette a szívünkbe. Ha így tesz, a fiú tudja majd tisztelni és becsülni, szeretettel, önfeláldozással és segítőkészséggel viszonyul majd hozzá. Legyen igazi férfi, vagyis: lovagias, jellemes, akire számítani lehet, megbízható, önzetlen, aki tisztán tud szeretni.

Mindezek után ha kibontakozik egy kapcsolat, szerelem, a hívő fiatal sem fog megijedni. Félelem nélkül élheti meg azt Isten szeme előtt, természetesen foglalja imáiba, hogy szerelme az Úr akarata szerint fejlődjön, s ne végződjön csalódással (netán tragikusan).

Az együtt járásnál lényeges, hogy a kapcsolat mire épül, hogy legyen alapja. Mégpedig ne az érzelem, hanem a szeretet (vö. 1Kor 13). Természetes, hogy a lány és a fiú tetszenek egymásnak, de ez nem elég. Sok komolyan együtt járó fiatalt látok, akik kapcsolatában a külsőségek dominálnak, és a lelki értékek csak másodlagos szerepet játszanak. Pedig az utóbbiak a fontosabbak, melyek figyelembe vétele nélkül nincs jó házasság.

- Hogyan egyengetheti a szülő a háttérből a fiatalok útját?

- Keresztényként imádkozunk a gyerekeinkért. Figyelmeztetni is kell néha, mert egy váratlan helyzet ledöntheti őket a lábukról. A tisztaság kérdéseiben legyen az ember inkább szigorú, mint engedékeny. Az újságokban, az interneten, a tévében megjelenő erkölcstelenségekre keményen nemet kell mondanunk. Azért még senki sem sírt, hogy túl későn kapott csókot, inkább azért, hogy túl korán...

Úgy teszünk sokszor, mintha nem hinnénk el, hogy az Úr már itt a földön is többet tud adni nekünk, mint a világ. Milyen boldogok is a szép szerelmesek! Tudnak egymásért áldozatot hozni, megtapasztalják, hogy mindenben számíthatnak egymásra, egymás szeretetéből merítenek, biztonságban vannak - úgy is mondhatnám - "az Úr tenyerén". A lánynak nem kell attól tartania, hogy férje inni fog, verni fogja vagy elhagyja, a fiú is biztos lehet felesége hűségében, gondoskodásában, ha mindketten az Úr Jézust teszik közös életükben az első helyre: "Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!" (Mt 6,33).

Orbánné B. Mária

forrás: Új Ember Magazin

Miért volt szükséges a Szentlélek eljövetele számunkra?

A Szentlélek eljövetele
(Csíkszentlélek, Szentlélek-templom)

Húsvét hajnalán Jézus feltámadt a sziklasírból. A tanítványokat eltöltötte az öröm, hogy Mesterük él, s valóra vált minden, úgy, ahogyan megmondta. Húsvét napjaiban mi is ünnepelünk, örvendezünk, a családtagok összejönnek elfogyasztani a sonkát, meglátogatják egymást a barátok a munkaszüneti napokon. De meddig tart örömünk? Meddig beszélünk Jézus feltámadásáról?

Az ünnepnapok elteltével visszarázódunk a hétköznapok szürkeségébe, rohanásába, s nem csak a közös vacsorákra, a baráti összejövetelekre, de már Jézusra, a feltámadás örömére sem marad időnk, energiánk. Pedig húsvét ünnepe valójában 50 napig tart, azaz pünkösdig, amikor a Szentlélek megerősítő eljövetelét ünnepeljük. Valamilyen szinten mi osztjuk be a saját időnket. Gondoljunk csak arra: nap mint nap mennyi időt töltünk semmitmondó televíziós műsorok megtekintésével, vagy az utcán állva panaszkodással. S mindezektől csak egyre rosszabb lesz a közérzetünk, felmegy a vérnyomásunk, vagy éppen depressziósan bezárkózunk a szobánkba. Mintha egyedül, segítség nélkül nem lennénk képesek a szívünkbe zárni a feltámadás örömét, hogy Jézus megváltott minket bűneinktől, s megnyitotta az üdvösség kapuját.

Pedig milyen jó lenne minden reggel azzal ébredni, hogy Isten megint ad számunkra egy új napot, új lehetőségekkel, hogy jót tehessünk másokkal önzés és elnyomás helyett, hogy az ő dicséretére nyithassuk ajkunkat csúnya beszéd helyett. És milyen jó lenne az üdvösség örömével tölteni az egész napot, hogy másoknak fényt vigyünk nyomorúságos magányába egy-egy mosollyal, vagy hogy a szeretetre és a harmóniára irányítsuk figyelmünket a kapkodás, az ingerültség helyett. Így este aztán békésen hajthatnánk fejünket párnánkra ajkunkon hálaadó imádsággal. De mintha egyedül nem lennénk erre képesek...

Jézus Krisztus pünkösdkor elküldte nekünk a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, „aki majd mindenre megtanít titeket”. Hagyjuk, hogy a Szentlélek tanítson minket! Nyissuk meg fülünket és szívünket a Szeretet előtt, hogy segítsen minket a feltámadás örömében élni, mozogni és létezni!

Valter atya

Forrás: Vörösvár újság 

Papi és szerzetesi hivatásokért

Istenünk, te magad gondoskodol pásztorokról néped javára. Áraszd ki Egyházadra az erő és a vallásos buzgóság lelkét, hogy támasszon férfiakat, akik méltók az oltár szolgálatára, kitartóak és szelídek evangéliumod hirdetésében. Amen.

Szabó József atya OFM tanúságtétele

Mária Rádió felvétele ezen a linken meghallgatható:
http://mariaradio.xanga.com/audio/9fafb3404995/

Mária hittel hitt, és hittel fogant

Szent Ágoston püspök beszédeiből

Nagyon kérlek benneteket, figyeljétek meg, mit mondott Krisztus Urunk, amikor kitárta tanítványai felé karját: Ezek az anyám és a rokonaim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, aki engem küldött, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám (Mt 12, 50). íme, az Atya akaratát teljesítette Szűz Mária, aki hittel hitt, és hittel fogant, ő arra lett kiválasztva, hogy anyja legyen a köztünk emberré lett Üdvözítőnknek; előbb őt is az a Krisztus teremtette meg, aki őáltala lett ember­ré. Szűz Mária teljesítette, maradéktalanul teljesítette az Atya akaratát, ezért azután többre is tartotta azt, hogy Krisztus tanítványa lett, mint azt, hogy Krisztus anyja volt. Nagyobb boldogság volt számára Krisztus tanítványává lenni, mint Krisztus anyjának lenni. Szűz Mária azért lett boldogságos, mert mielőtt megszülte volna tanítómesterét, már méhében hordozta.

Lásd be, hogy mennyire igaz, amit mondok. Ami­ kor az Úr itt járt a földön, és nagy tömegtől körülvé­ve csodákat tett, egy asszony így kiáltott fel: Áldott a méh, amely téged hordozott. Boldog a méh, amely té­ged hordozott (vö. Lk 11, 27). De nehogy a boldog­ságot a testben keressük, íme ezt feleli neki az Úr: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Is­ten szavát, és meg is tartják (Lk 11, 28). Ezért boldog tehát Szűz Mária is, mert hallgatta az Úr szavát, és hűséges is maradt hozzá, sőt hűségesebben őrizte lel­kében az isteni igazságot, mint méhében a magzatot. Ez az igazság maga Krisztus, és ez a magzat is maga Krisztus. Ott van Mária lelkében Krisztus mint igaz­ság, és ott van Mária méhében mint magzat. Többre tartotta Mária azt, hogy a lelkében volt, mint azt, hogy méhében hordozta.

Szűz Mária, boldog Mária, de még inkább boldog az Egyház, mint Szűz Mária! Miért? Azért mert Mária csak tagja az Egyháznak, szent tagja, kiváló tagja, legdicsőbb tagja, de mégis csak tagja ennek a titokzatos testnek. Ha pedig ennek a testnek tagja, akkor nyilván­ való, hogy nagyobb a test, mint annak egy tagja. Az Úr a Feje ennek a testnek, és a Fő meg a test együtt az egész Krisztus. Hogy mondjam? A mi Fejünk isteni, maga az Isten a Fő nekünk.

Tehát jól jegyezzétek meg, szeretteim, ti Krisztus tagjai vagytok, ti Krisztus teste vagytok. Jegyezzétek meg, hogy hogyan lettetek azzá, hiszen ezt mondja: Ezek az anyám és a rokonaim! (vö. Mt 12, 49). És ho­gyan lesztek Krisztus anyjává? Aki meghallgatja és tel­jesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvé­rem, nővérem és anyám (Mt 12, 50). Értsd meg: testvé­reket és nővéreket mondok: hiszen egy és közös az örökségünk, és mindez Krisztus irgalmából van, aki egyszülött, de nem akart egyedül maradni, hanem minket is az Atya örököseivé akart tenni, saját magá­nak pedig társörököseivé.

Ha Jézus Krisztus megváltott minket minden bűntől és megszerezte nekünk a mennyei Atya bocsánatát, mennyiben múlik rajtunk, hogy üdvözülünk-e?

Az alábbiakban jó szándékú, de az egyházi tanításban kevésbé járatos keresztény hívek, fiatalok és idősebbek kérdései olvashatók. A válaszok is elsősorban nekik szólnak, hogy abban a zavaros információáradatban, mely számtalan csatornán zúdul rájuk, némi eligazítást kapjanak.

Ha Jézus Krisztus megváltott minket minden bűntől és megszerezte nekünk a mennyei Atya bocsánatát, mennyiben múlik rajtunk, hogy üdvözülünk-e?

Barsi Balázs atya válasza:

Először is tisztáznunk kell, hogy Jézus Krisztus bocsánata a bosszú leghatározottabb visszautasítása, és egy teljesen más, ellenségei agressziójánál végtelenül nagyobb, isteni erő megnyilatkozása. Jézus mint egyszülött Fiú a nemlétezőket létbe hívó erővel rendelkezik ott, ahol Atyjával egy Isten, és irgalma új életet fakaszt. Ezt jelenti, amiről Szent Pál ír, hogy keresztjével lerontotta a gyűlöletet (vö. Ef 2,14). A legsúlyosabb erőszak áldozataként kijelenti, hogy nem a gyűlöleté az utolsó szó. Ez ad emberi, történelmi és politikai szempontból is rendkívüli tekintélyt szavának. A kereszten függve semmit nem von vissza tanításából, első szavától az utolsóig minden érvényben marad, sőt, itt nyer végső értelmet (gondoljunk csak a nyolc boldogságra, és azok közül is különösen az utolsóra!).

Ezért a bocsánat nemcsak az erőszak minden fajtájának egyértelmű és totális visszautasítása, hanem egyben felhívás is. Felhívás arra, hogy a történelemben, az emberi kapcsolatokban se a rosszé legyen az utolsó szó. A „szemet szemért, fogat fogért” szabálya a bűnbeesett ember bosszújának megzabolázását szolgálta, itt azonban arról van szó, hogy végre kiléphetünk a bosszúállás ördögi köréből, és megyünk a dicsőség felé!  A bocsánat befogadása, a bűnbánat és továbbadása, a másoknak való ingyenes megbocsátás általa kiszabadulunk az őrült erejű körforgásból, és immár egyenes úton haladhatunk az atyai ház felé, ahol az irgalmas Atya részesít bennünket az igazi dicsőségben, a Szentháromság örök életében. A bocsánat nem passzivitásra szólít, hogy hagyjunk, tűrjünk valamit, hanem a legnagyobb tettre, akcióra hív fel, amire ember csak képes, nem magától, hanem a Lélek erejében. Teremtő felhívás ez: senki sincs bezárva többé saját gyűlöletének, gonoszságának, bűneinek börtönébe. A börtönajtót Krisztus az ő keresztjével összetörte, s ezáltal onnan új kapcsolat épülhet Isten és ember, ember és ember között.

Ugyanakkor, mivel a bocsánat az emberi szabadság legnagyobb tette, amely egyben a másik ember szabadságához szól, benne van a kockázat vállalása is: vajon azok, akik számára Jézus kérte, elfogadják-e a bocsánatot, igent mondanak-e a benne rejlő felhívásra, vagy visszautasítják, és megmaradnak a gyűlölet ördögi körében? Jézus most meghal, nem tudja megvárni ellenségei és az egész emberiség megtérését. Halála azonban átöleli az egész emberi történelmet, Ádámtól és Évától a világ végéig, amikor majd ugyanezzel a jellel, a szent kereszttel jelenik meg dicsőségben az ég felhőin, és mindenki rátekint arra, akit keresztülszúrtak, és mellüket verik a nemzetek (vö. Jel 1,7). Isten „kiemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendeltetett férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy feltámasztotta őt halottaiból” (ApCsel 17,31). A kereszténység ebből az Atyaisten által adott bizonyítékból élve a szent keresztségben és a bűnbánat szentségében feloldozza a bűnösöket. A kívülállókat pedig meghívja a megtérésre, hogy míg van idő, addig jöjjenek a világosságra, mert az utolsó ítéleten elfoglalandó helyünket nekünk kell megválasztanunk, méghozzá most, ebben az órában. Csak rajtunk múlik, hogy a kárhozottak és átkozottak között leszünk-e, vagy azok között, akikhez így szól az Úr: „Jertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől.” (Mt 25,34)

További részletek erről a témáról:

Jézus pere: 71-75. o.

lóhere segítségével

Szent Patrik a Szentháromságot elmagyarázta egy lóhere segítségével. Szentbeszédeiben a 3 levél jelképezte az Atya, a Fiú, és a Szentlélek szentháromságát, melyek mégis egy létben egyesülnek, mely a növény szára. 

 

"S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam."

St. Mary's templom, Godmanchesterben az egyik ólomüvegablakának ábrázolásai

 Sámuel I. könyve 1. fejezetéből:

Hanna imája

 ⁹Hanna azonban, amikor a lakoma véget ért a teremben, fölállt és az Úr elé járult. Éli, a pap, egy széken ült az Úr szentélyének egyik kapufélfájánál. ¹⁰(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. ¹¹Fogadalmat tett, és így szólt: "Seregek Ura, ha tekintetbe veszed szolgálód nyomorúságát és megemlékezel rólam, ha nem feledkezel meg szolgálódról, hanem megajándékozol egy fiúval, akkor az Úrnak szentelem, olló ne érje fejét." ¹²Így imádkozott az Úr előtt. Éli közben figyelte a száját. ¹³Hanna ugyanis csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. Emiatt Éli részegnek vélte, ¹⁴ezért így szólt hozzá Éli: "Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni!" ¹⁵De Hanna ezt válaszolta: "Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort, sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. ¹⁶Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig." ¹⁷Éli így felelt rá: "Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél." ¹⁸Erre azt mondta: "Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben." Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt.

A fenti üvegablakon ezt láthatjuk:  ²⁵Amikor a marhát feláldozták, a fiú anyja odament Élihez. Megszólította: ²⁶"Engedd meg, uram! Amint igaz, hogy élsz, uram, az az asszony vagyok, aki itt álltam melletted és imádkoztam az Úrhoz. ²⁷Ezért a fiúért imádkoztam. S lám, az Úr teljesítette kérésemet, amellyel hozzá fordultam. ²⁸Ezért én is átengedem (fiamat) az Úrnak, egész életére átengedem az Úrnak." És ott leborultak az Úr előtt.

Jézus bemutatása a templomban

 

 Teljes üvegablak: A felső kép Jézus megkeresztelkedése a Jordánnál. A bal alsó kettő üvegtábla Hanna megtartja ígéretét. A jobb alsó kettő üvegtábla Jézus bemutatása a templomban.

Urunk, adj nekünk jó papokat, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk!

Urunk, adj nekünk jó papokat, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik hivatásuk fenségét átérzik és azt nem saját fényüknek tekintik!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik neked szolgálni szeretnének, és nem uralkodni helyetted!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik a te igazságodat hirdetik és nem a sajátjukat erőltetik ránk!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, de tudnak tapintatosan magukról hallgatni!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad bántás éri őket, hanem amikor miattuk téged ócsárolnak!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik hiszik mindazt amit tanítottál, és azt nem csak velünk elhitetni akarják!

Urunk, adj nekünk jó papokat, akik nem velünk versenyezve gyűjtik az anyagiakat, hanem velünk együtt járják a göröngyös utakat! Végül kérünk, Urunk, engedd megértenünk, hogy ők is csak emberek, s hogy ők is minél jobban megértsék, mi bennük keressük jóságos arcod fényét! 

Amen.

Jézus Nevének Ünnepe és az IHS monogram

Jézus szent nevének segítségül hívása biblikus eredetű imádság, tisztelete a szentírásban gyökerezik. „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név, amelyben üdvözülhetünk” (Ap, csel 4,12). „... Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil – 2,9-11). „Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16,23-24)

Sienai Szent Bernardin

Assisi Szent Ferencről írja szent Bonaventúra: „Midőn Jézus nevét kiejtette, vagy hallotta, vidámság ömlött el keblén, s külsejében is egészen megváltozott, mintha mézet ízlelt volna, vagy szép zenét hallott volna.” Celánói Tamás is hasonlókat ír szent Ferencről: „Hányszor történt, hogy amikor asztalhoz ülve Jézus nevét hallotta, említette, vagy csak reá gondolt is, megfeledkezett az evésről. Nézvén nem látott és hallván nem hallott. Sőt gyakran, midőn úton volt és Jézusról elmélkedett, vagy énekelt, megfeledkezett útjáról, és a teremtményekhez fordult, felszólítva őket Jézus dicséretére”.

Sziénai szent Bernardin ferences szerzetes (+ Aquila, 1444, május 20.) ezeken a nyomokon haladt. Mint népmisszionárius, amerre csak járt, Jézus neve kezdő betűit (IHS) táblára festette, s magasra emelve felszólította az embereket, hogy tiszteljék ezt a nevet, és soha ne ejtsék ki tiszteletlenül.

Az ábrázolás eredete, Sienai szent Bernardin egyik prédikációjához kötődik. Egyszer a kockajáték ellen prédikált, a városban mindenki oda hozta eléje a játékokat és elégették. A játékkészítő mester minden megélhetését elveszítette. Bernardin azt javasolta a mesternek, hogy kék alapon arany napkorongon Jézus nevét viselő táblát készítsen. A mesterember meggazdagodott. Attól kezdve Bernardin egy táblát állít fel prédikációi elején, Jézus nevével: IHS. Körbe szentírási idézet: „Kinyilatkoztatom nevedet az embereknek akiket a világból nekem adtál (Jn 17,6); vagy „Jézus nevére hajoljon meg minden térd” (Filipp 2,10).

Sienai Szent Bernardin beszédében tanítja:

„Ó dicsőséges név, ó legdrágább név, ó szeretetreméltó és erőt adó név! Te oldozod fel a bűnöket, te győzöd le az ellenségeket, te szabadítod meg a gyengéket, te erősíted meg és te örvendezteted meg a nehézségek közt a türelmeseket! Te vagy a hívők tisztessége, te tanítod az igehirdetőket, te adsz erőt a fáradozó embereknek, te emeled fel az elfáradtakat... Mindnyájan elérik a végső győzelmet, akik téged dicsérnek.”

Kapisztrán Szent János (+Újlakon, 1456. Október 23.) a nándorfehérvári csata alkalmával buzdította a kereszteseket, hogy Jézus nevét kiáltva vívják meg a küzdelmet a török túlerővel.

Kapisztrán szent János a nándorfehérvári csata során így kiáltott fel: „Készen állnak a pogányok, hogy Jézus nevét eltörüljék a föld színéről!”

A bécsi Stephansdom szentélye mögötti külső falon található egy szobor, ahonnan a hagyomány szerint Kapisztrán szent János prédikált. A barokk szoborcsoport a harci eszközök, zászlók közepette a felsőbb „mennyei tartományokkal” együtt jeleníti meg a „Jézus Nevéért” törököt legyőző Kapisztránt. A „győzelem” a barokk felfogásában, a győztes Kapisztrán alakja nem mutat erőt, üres kézzel áll Isten előtt, mintha Jézus Nevének /IHS/ imádása maga lenne a harc döntő aktusa, és a lezuhanó török nem Kapisztrán robusztus alakja, hanem az angyalok fölött megjelenő Jézus-név láttán szenvedne vereséget. Egyik prédikációjában Kapisztrán János egy képet rajzol elénk: Szent Mihály arkangyal és Lucifer vívja harcát. A győzedelmeskedő angyal zászlaján Jézus neve ragyog.

Jézus neve tiszteletére az ünnepet és zsolozsmát a ferenceseknek VI. Kelemen pápa engedélyezte 1530-ban. A ferences naptárban továbbra is szerepel az ünnep, január 3-i dátummal.

Sok mindent szeretnénk megoldani, naponta több mindennel küszködünk – azonban nem felejthetjük el – hogy nem cselekedhetünk kizárólag a magunk nevében, nem elégséges az emberi okosság, az emberi erőfeszítés, csak Jézus nevében van megoldás, az ő nevében van üdvösség. Így Jézus nevében kell elkezdenünk napi tevékenységünket. Rá kell irányulnia egész napunknak, és Ő vele kell befejeznünk napunkat. Ez ad keretet egy igazi keresztény – Krisztus-követő életnek. Istenünk, te úgy akartad, hogy egyszülött Fiad az emberi nem Megváltója legyen, és Jézusnak hívják. Add kérünk, hogy szent nevét tisztelve a földön, színe látásának örvendhessünk a mennyben. 

Urbán Erik  ofm

Gyónás - Ma is aktuális?

Korunkban sokan vélik úgy, hogy a gyónás már kiment a divatból. Nyugati országokba utazók látják, tapasztaljak, hogy a szentmiséken csaknem mindenki áldozik, de gyónásra nincs lehetőség. Hazánkban is tapasztalható hasonló jelenség. Szomorú tény, hogy a „túlterhelt” papoknak nagy hányada hasonlóan nem gyóntat, arra nincs ideje. Valóban lehet keresztény életet élni gyónás nélkül? A protestáns egyházakban nincsen gyónás, pedig ők is keresztények – mondhatná valaki. Az egymás ellen hadakozás évszázadaiban valóban szóba sem került ennek hiánya. Most, hogy kölcsönös megbecsüléssel is tanulunk egymásra tekinteni, egyre több jelét tapasztaljuk annak a kísérletnek, amely a gyónást visszavezetné a krisztusi élet építésébe protestáns testvéreinknél is. A gyónás tagadása a bűn tagadásából fakad. Aki pedig a bűnt tagadja, az burkoltan tagadja az egész üdvrendet, amelyet Isten az Ó- és Újszövetségben felépített, s amely Krisztusban valósult meg és teljesült be. A bűn emberi méltóságunk alapvető sebzettsége, életünk halálos sebe. Ha pedig a sebet nem gyógyítjuk, akkor az életet elveszítjük. Gyógyítani csak szeretetből lehet. Ha nem gyógyítunk, nem szeretünk! Az Ószövetségben Ezékiel próféta közvetíti Isten szavát a jó és rossz pásztorról, ki, hogyan bánik a rábízott juhokkal: utánuk megy-e, bekötözi-e sebeiket, gyámolítja-e a gyengéket, vagy csak él belőlük és pusztítja életüket? Miért gyónhatunk bizalommal? Miért gyónjunk azoknál a papoknál, akik maguk sem bűn nélküliek? Miként gyógyít az Isten kegyelme a gyónás által? Feltámadása után Jézus már húsvét napján, az első találkozáskor ezt mondja apostolainak: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” ( Jn 20,21–23). Miután Jézus legyőzte a halált és a bűnt, örömmel osztja meg győzelmet apostolaival, hogy hirdessék, s váltsák valóra. Szabadítsák fel a bűn rabságában szenvedő embertársaikat az Ő hatalmával, a Szentlélek erejével; mindazokat, akik őszinte bűnbánattal szabadulni akarnak rabságukból.
Ennek jele a megvallás és a bocsánatkérés. A válasz pedig a feloldozás. „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” Van-e joga az erre felszentelt és meghatalmazott papnak ezt az ajándékot megtagadni attól, aki őszintén kéri? A papok is bűnösök. – Igen, épp ezért tudják, mennyire szükséges az isteni irgalom ahhoz, hogy éljünk, hogy újra kezdjünk, hogy a megváltott életet Isten ajándékaként tápláljuk és gondozzuk magunkban. A világnak nem azt kell elhinnie, hogy nincs bűn, hanem azt, hogy a bűntől Isten irgalmas szeretete által meg lehet szabadulni. Isten gyógyít a papok által gyakorolt irgalmas szeretet révén. De csak az tud irgalmas lenni, aki maga is elfogadja az irgalmat, megtapasztalja annak gyógyító, ujjá teremtő erejét. Éppen ezért az a jó gyóntató, aki maga is igyekszik jól gyónni. Szent Pál apostol szavai szerint ahhoz az Istenhez fordulunk, aki „minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön” (Rom 11,32). „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” ( Jn 3,16). A gyónás gyógyító kegyelme abban áll, hogy megismerjük a szeretetet, hiszünk benne, s viszonozni akarjuk. Megismerve Isten szeretetét, amely Fia által nyilvánult meg, rádöbbenünk mindarra, amit e szeretet ellen vétettünk. Kivettük életünket Isten kezéből, mint a tékozló fiú, s elpocsékoltuk, szétszórtuk kincseinket. De nyomorúságunkban, szegénységünkben eszünkbe jut az atyai ház, ahol jobb dolgunk volt. Visszatérünk hát, megvalljuk, hogy vétettünk az ég ellen, az Atya ellen, s visszafogadást kérünk. Az Atya pedig vár bennünket, hogy magához öleljen! A gyóntató papok ennek az irgalmas, gyógyító szeretetnek a szolgálatát végzik. Egyrészt tehát a kegyelem műve, mert Isten végzi a gyógyítást. Ugyanakkor emberi mű is, mert az ember közvetíti a kegyelmet. A papok közül sokan megriadnak tőle, mit is kezdjenek egy-egy váratlan helyzettel? Vajon tudnak-e megfelelő választ adni, felismerik-e a lényeget, közvetítik-e azt, amit Isten rájuk bízott? A mai kor sokféle kuszaságában és kérdésében tudnak-e igazán segíteni? Izgalmas kérdés! A gyóntató papokat az egyház hivatalos tanítása folyamatosan segíti a különböző gyóntatási útmutatókkal. Ehhez szolgálnak a különböző továbbképzések, teológiai napok, ahol a gyakorlati eseteket is értelmezik. Mivel itt, Szentkúton a kegyhely életéhez szervesen hozzátartozik a gyóntatás, különösen fontosnak tartjuk, hogy magunkat és paptestvéreinket segítsük továbbképzésekkel ebben a szolgálatban. Ilyen, évenként kétszer megrendezett továbbképzéseken a melyebb felkészültséggel, nagyobb tudással vagy tapasztalattal rendelkező paptestvérek, püspök atyák tanítanak bennünket. De ismerjük a mondást: igazan jól csak a szívével lat az ember! A gyóntatónak legfőképpen nyitott szívre, Istenre függesztett tekintetre van szüksége, hogy a Lélek eszköze legyen, s Isten gyógyító szeretetet közvetítse.
 Imádkozzunk, hogy az Atya küldjön munkásokat aratásába, irgalmas szívű papokat, akik szeretettel gondozzák a rájuk bízottakat!

fr. Papp Tihamér ofm

Miért kötelező a cölibátus a római katolikus papság számára, miközben nemcsak a protestáns lelkészek, de még a görög katolikus papok is nősülhetnek?

 Barsi Balázs atya ofm válasza:

A cölibátus alapja a mi Urunk, Jézus Krisztus példája és rendelése. A megtestesült Ige teljesen vállalta az emberi létet, azonban nem nősült meg, hanem szüzességben élt, mert földi életét teljesen az Atyához fűződő kapcsolata határozta meg. S ő nyilatkoztatta ki, hogy Istennek bizonyos személyekre vonatkozólag az az akarata, hogy ugyanezzel a kizárólagossággal kötődjenek hozzá, mert számukra ebben valósul meg a mennyek országa, ez az Istennel való személyes egyesülés egyetlen lehetősége. A cölibátus mint gyakorlat pedig az apostoli korra nyúlik vissza, az ősegyház nős papjai ugyanis a szenteléssel egyidejűleg feleségükkel megegyezve abbahagyták a házaséletet, s a továbbiakban úgy éltek együtt, mint testvérek. Egyébként a görögöknél és ortodoxoknál sem nősülhetnek a papok, viszont pappá szentelnek nős férfiakat is. E gyakorlat alapja a nagy keleti egyházszakadás utáni (vagyis nem egyetemes) trullói zsinat határozata, mely az egyszer nősült férfiak pappá szentelésének ősi hagyományát úgy értelmezte, hogy a felszentelt nős férfiak papi szolgálatuk mellett folytathatják házaséletüket. (A mai általános szokás nem is ez, hiszen a görög papokat közvetlenül az esküvőjük után szentelik fel, vagyis éppen akkor kezdik el házaséletüket, amikor elődeik abbahagyták!) Egyébként az, hogy a görögöknél pap lehet házasember, püspök viszont csak nőtlen férfi lehet, nyilvánvalóan utal az Úr Jézus tanítására és az ebből kialakuló eredeti szokásra.

A Római Egyházban ezzel szemben később az vált gyakorlattá, hogy eleve a nőtlen férfiak közül választják ki a leendő papokat, akik azután a cölibátust a mennyek országáért vállalják. Lehet ezt a gyakorlatot bírálni, lehet különböző pszichológiai, szociológiai és egyéb érveket felhozni ellene, azt azonban nem szabad megkérdőjelezni, hogy a cölibátus eredete elsősorban teológiai, mert isteni elrendelésből fakad, és a teljes önátadás életformájává alakulva az életszentség kiváló útja. A görög papok családi életükkel példát adnak a szent házasságra, a római papok életformájukkal viszont arról az eljövendő életről tanúskodnak, ahol „már nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem élnek, mint Isten angyalai a mennyben”.

Persze az ember gyarló, és a pap is követ el bűnöket, akár a hatodik parancs ellen is, de Boldog John Henry Newman bíboros érve ma is áll: a házasságban élő protestáns lelkipásztorok ugyanolyan és legalább annyi bűnt elkövettek a hatodik parancs ellen, mint a katolikus papok. Vagyis nem a cölibátus ezeknek a bűnöknek az oka, hanem az áteredő bűntől megsebzett emberi természet rosszra való hajlama, és nem is a cölibátus eltörlése a megoldás, hanem Isten akaratának, hívó szavának hűséges követése.

A cölibátussal kapcsolatban tehát ne azt keressük, hogy szerintünk mi a jobb azoknak a katolikus férfiaknak, akik papságra készülnek, hanem hogy mi Krisztus akarata rájuk vonatkozóan, ahogy azt az Egyház kezdettől fogva felfogta és megértette. És imádkozzunk papjainkért, hogy vállalt életformájukban hűségesen kitartsanak.

További részletek erről a témáról:

Az életszentség titka, 2006-os kiadás: 130-144. o., 2010-es kiadás: 134-148. o.

A legdrágább újmisés ajándék

Vége az első szentmisének, a primiciának. Örömkönnyek csillognak a szülők, a rokonok szemében. Gratuláló versikék, rövid, szívből jövő jó kivánságok hangzanak el..., csak az újmisés nővére áll szerényen, csendben, minden gratulálót maga elé engedve..., ekkor az Édesanya kézenfogja lányát, papfia elé vezeti és mondja: mondd el Ilonka, amit mondani akarsz! Fontos, muszáj? Igen, add ajándékba testvérednek... És a ifjú pap nővére megszólal: miután megszülettél,a következő évben voltam elsőáldozó. Azt mondta a lelkiatyánk, hogy tiszta gyermekszívünkkel most bármit kérhetünk a drága Jézustól, biztosan megkapjuk. Én akkor azt kértem Tőle, hogy te pap legyél. És nem csak egyszer, hanem azóta minden szentáldozásomban megismételtem kérésemet, egészen papszentelésedig, azóta pedig, míg élni fogok, azt fogom kérni az Úr Jézustól, hogy szent pap legyél...! Csodálattal és végtelen hálával szivemben köszöntem meg az addigi imáit, szeretetét, mert most már elárulom, ez az áldott lelkü leány az én nővérem volt, aki azóta az égben folytatja közbenjáró imáit érettem... Kedves Olvasó Testvérem, kínálj fel és természetesen adj is valami hasonló nagyot az Istennek, és tapasznalni fogod, hogy amit helyébe kérsz, biztosan megkapod...!

Ráduly Balázs testvér ofm

József atya: Nem kell okosabbnak lenni Istennél

Malomhoz tartja hasonlónak a házasság működését Szabó József ferences, aki a városmajori templomban tartott előadást a családról. Szerinte az a legfőbb baj, hogy általában találós kérdések sokaságaként élik meg ezt az életszövetséget, pedig „csak” időben ki kell tudni mondani, mi az ember baja és kívánsága.

– Isten nem azért teremtett minket a Földre, hogy kiszúrjon velünk, hanem azért, hogy abból a szeretetből, amellyel körülvesz bennünket, részesedhessünk. S egyedül az ember olyan, hogy az Isten képét önmagán hordja. Ha az Isten „nem bír egyedül maradni”, hanem három személyben mutatja ki szeretetét, akkor az ember sem marad egyedül. Szüksége van arra, hogy ezt a szeretetet megélhesse, és ezért keres társat magának, valakit, akivel ezt a csodálatos szeretetet megélheti, hogy aztán majd ennek a viszonzott szeretetnek, amely odaajándékozza magát a másiknak, kézzel fogható eredménye legyen gyermekükben – vélekedik a lelkipásztor.
Amikor a házasságot említjük, azt a csodát látjuk, hogy az Isten nem állt meg az ember megteremtésével. Társat ad az embernek, olyat, akinek kifejezi, átadja önmagát. „Sokan ma azt mondják, válságban van ez az intézmény, de talán nem kellene okosabbnak lenni, mint az Isten. Lehet ma is boldogságban élni. Hála Istennek, nagyon sok ilyen párt ismerek. Sokszor látom, hogy pont azért tudnak boldogok lenni, mert két nagyon fontos dolgot eldöntöttek, és gyakorolják. Az egyik az, hogy a házasság nem egymás miatt van csak. Nem azért léptek házasságra, mert a másik annyira szép. Biztos nagyon fontos, nagyon kell ez is, hogy annyira okos, annyira gazdag. Ezek lényegesek lehetnek, igen, de a házasság annak a titkában van, hogy a másik is az Isten képét hordja, és másképpen hordja, mint én. És ha valaki érdeklődik a másikban meglévő Isten-kép iránt, és engedi, hogy az kifejtse számára, akkor nagyon sokat tett a házasságért. A másik pedig a szüntelenül munkálkodás” – fejtette ki a ferences pap.
Malomházasság
Amikor Söréden táboroztatva kirándulni vitte a fogyatékos gyermekeket, egy malomba is ellátogattak – szerinte a házasság nagyban hasonlít egy malom működéséhez. „Meg lehet nézni azokat a hatalmas malomköveket. Az ember azt gondolná, hogy ezek ilyen nagy, hatalmas bazaltkövek. De kiderül, hogy nem: puha kövek. Ha kemények lennének, nem tudnának összecsiszolódni. S amikor egymásra nehezednek, akkor elkezdik koptatni egymást, és szépen összekopnak. És azért, mert összesimulnak, tudnak lisztet csinálni. De amint a világban semmi sem tiszta, a malomkövek sem. Azokban is vannak zárványok. És ezek a zárványok jóval keményebb anyagok, jól belekarcolnak a másik malomkőbe. Ha nem karcolhatna bele, eltávolodna a másiktól, és megtörténne a baj. Minden lenne ott, csak liszt nem! Éppen ezért a malomkő engedi, hogy belekarcoljon a másik. Vajon engedem-e, hogy a házastársam karcolásait elvigyem, hogy jól működjünk? Persze az is lehet, hogy a molnárnak bele kell nyúlnia a kövekbe, hogy eltávolítsa a zárványokat, és az is lehet, hogy a kövek nem oda kerülnek vissza. De a házasságnak ez a megújulása, megújítása az a kulcs, amivel újra meg újra felfedezik egymásban Isten képét. A másik személyén keresztül Istent tudom igazán szeretni.

Szabó József sokszor kérdezi a házaspároktól, hogy mit ígértek egymásnak. – Természetesen elsőre mondják, hogy hűséget. De a házasságkötésben nincs hűségígéret! Hűség egyetlenegy helyen szerepel: „viseld ezt a gyűrűt szeretetem és hűségem jeléül”. Nem ígéret, „csak” egy jel. Viszont azt megígérik egymásnak, „és hogy őt el nem hagyom, holtomiglan, holtáiglan, semmiféle bajban, Isten engem úgy segéljen!”. Honnan tudhatom, hogy mi a baj? Ha nem mondja el, nem jöhetek rá. Azt szokták felénk mondani, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Hát, ez így van a házasságban is. Ó, majd megoldjuk – ilyen nincsen. Nem oldódik meg! Ki kell tudni mondani, hogy bajom van. A házasság nem találós kérdések sokasága, hanem két embernek a szeretetben való együttműködése. Ha az egyik ezt megszakítja, ne várja el a másiktól, az működjön. A boldogság egyik alapfeltétele, hogy merjem megmondani, hogy mi a bajom. Amikor szerelmesek vagyunk, vagy a házasság az első pár évében jár, mindent elnézünk a másiknak, ami aztán elviselhetetlen keresztté válik. Előjön a „te bezzeg miért nem”, és megszűnik a szeretetteljes kommunikáció. Ki kell mondani, ami fáj, amit a másiktól kérek. Hogy a másik szeretettel tudjon hozzám fordulni, tudjunk egymásnak segíteni.
100 éves tata a levegőn
A ferences atya konferenciabeszédében megemlítette: – El szoktam mondani azt a történetet, miszerint egy amerikai városban azt ünneplik, hogy a papa meg a mama százéves. A hetvennégy éves nagyfiú összeszedi minden bátorságát, és megkérdezi az apjától: „– Te tata, hogy sikerül neked az, hogy ilyen jó erőben vagy? – Hát, édes fiam, nagyon hosszú sora van annak. Amikor megismertem anyádat, megegyeztünk, hogy ha valamelyikünknek nincs igaza, az kimegy, és sétál egy kicsit a friss levegőn. Az utóbbi 75 évből legalább 55-öt friss levegőn töltöttem.” Valószínűleg nem ez lesz a kulcsa a megegyezésnek, de a szeretet megvan, és akkor van lehetőség is.
Szerinte amikor meg akarunk újulni, mindig visszalépünk oda, ahonnan indultunk. Ezt ember kedvéért nagyon nehéz, de Isten segítségével újra meg újra meg kell tanulni egy nagyon fontosat: nem egymás, hanem Isten szeretetét kell megtapasztalnunk. „Merem-e rábízni magamat és a házastársamat arra, aki eljött értünk? Nagyon sokan el tudnak keseredni, ha most körülnéznek a világban. De mi, hívők úgy tartjuk, hogy Isten felé halad a világ. Amióta Krisztus megszületett, a történelemnek van kezdete és van iránya. Nem más: amerre Isten vezet. Akármilyen rossznak is tartják a házasságot, az egy lehetőség a boldogságra” – zárta szavait a elsőpénteki missziós konferenciabeszédében a városmajori templomban Szabó József ferences atya.

Bucsy Levente, MNO

"ha olyan betege van, aki hittanra járt valameddig, sokkal könnyebb nála a gyógyulást elérni. Ami mutatja, milyen hatást tud kiváltani a hit."

1917. május 13-án a portugáliai Fatimában három szegény, írástudatlan pásztorgyerek elõtt megjelent a Szûzanya, hogy kinyilatkoztassa elõttük Isten végtelen kegyelmét és bölcsességét. Féléven keresztül minden hónap ugyanezen napján megismétlõdött ez a csodás jelenés. Ma Fatima az egyik legismertebb zarándokhely a világon a katolikusok számára. Az elsõ fatimai jelenés napján pedig szerte a földön szentmisét és körmenetet tartanak a hívek. A vörösvári plébániatemplomban 2003 május 13-án dr. Paskai László bíboros, volt esztergomi érsek celebrálta a misét és mondott szentbeszédet. A fatimai szentmise és körmenet után elbeszélgetett az egyházközség elöljáróival, és még arra is szakított idõt, hogy újságunk számára interjút adjon.

– Mi az üzenete a ma embere – hívõk és nem hívõk – számára a fatimai jelenéseknek?

– A hívõ emberek számára fatima üzenete elsõsorban a bûnbánatra és engesztelésre vonatkozik, különös hangsúlyt helyezve a bûnösök megtérésére. Ez a lelkület áthatja egészen a fatimai kegyhelyet. Aki megfordul Fatimában, tömegeket lát, s a nem hívõket is elragadja az ottani szellem és lelkület. A televízió is mutatta, hogy hatszázezren voltak ma Fatimában. Általában az ember számára – tehát a nem keresztények, nem hívõk számára – is van üzenete a jelenéseknek: nyitva kell lennünk lélekben fölfelé is, nem szabad csak a földnek élni. Fatimának az üzenetében minden egyes ember számára burkoltan benne van a béke kérése is. A Szent Atya ezt most különösen is hangoztatja és hangsúlyozza, beszédeiben kitér a világbéke kérdésére.

– Szentbeszédében nagyon szép szavakat mondott a két kisebbik gyermekrõl, akik testvérek voltak, és korán meghaltak. A gyermekek mindig közel álltak Jézushoz is. Talán van ennek egy olyan üzenete, hogy a gyermekek könnyebben eljutnak a hithez, mint egy felnõtt ember, aki még soha nem találkozott ezzel az érzéssel.

– Lehet azt mondani, hogy a gyermek mindig fogékonyabb, nyitottabb, õszintébb, hitet is könnyebben lehet a lelkükben ébreszteni. Csak ezt meg is kell tartani. Szülõknek, iskoláknak, környezetnek is. Egy külön kérdés az, hogy nagyon sokszor a gyermeki hit felnõtt korban egy kissé a figyelmen kívül kerül. Ebben az idõben megingás vagy elgyöngülés következhet, de utána – ha már „benõ a fejük lágya” – van hová visszatérni: a gyermekkori élményekhez, ismeretekhez, hithez. Egy debreceni sebészorvos mondta nekem – még az elmúlt rendszer idejében – a következõt: ha olyan betege van, aki hittanra járt valameddig, sokkal könnyebb nála a gyógyulást elérni. Ami mutatja, milyen hatást tud kiváltani a hit.

– Említette, hogy Fatima Lourdes után a második legnagyobb kegyhely a világon. Mi a szerepe ezeknek a kegyhelyeknek a katolikus egyház, illetve a hívek számára?

– Ezt meg lehet közelíteni kétféle formában. Az egyik, hogy számláljuk, menynyien fordulnak ott meg, milyen külsõ megnyilatkozások vannak, s ez foglalja le elsõsorban a figyelmünket. A másik megközelítés, ami sokkal lényegesebb, s amit a beszédemben is említettem, hogy az Isten áldása és kegyelme helyhez és idõhöz kötött. Maga a hely olyan inspirációt tud adni, amelyik erõsíti a lelket. És mindezt idõhöz kötve: a zarándoklás ideje az, amikor lelkünk is megnyílik, és megtapasztaljuk bensõnkben is az Isten áldását, illetve ha Mária-kegyhelyrõl van szó, Szûz Máriának a közbenjárását.

– Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a hívõ emberek hitét erõsíti, hanem a közösséghez tartozás érzését is.

– Feltétlenül. Minden hívõt megerõsít, amikor látja azt, hogy mennyien jönnek össze, mennyien vannak ugyanazon a hiten. Hadd mondjam itt el egy élményemet. Amikor elõször Lourdes-ban jártam, elmentem az esti körmenetre, amelynek a végén elénekeltük a Credót. Megfogta a lelkemet az, hogy bár a mellettem lévõ emberrõl nem tudtam, hogy hova való, milyen nyelven beszél, de a hitben egyek voltunk.

– A fatimai jelenések során elhangzott három titok is. Mennyire ismertek ezek a hívõk körében?

– Ezeket csak azok ismerik, akik közelebbrõl érdekel Fatima, az általános tudatban nem szerepelnek. Egy ideig beszéltek arról, hogy a harmadik titok micsoda apokaliptikus dolgokat tartalmaz. A pápa éppen ezért, amikor elment Fatimába, kiállt amellett, hogy a titkot nyilvánosságra kell hozni. Nem volt benne semmilyen világvégét idézõ megnyilatkozás. A titok tartalmát általában tehát nem ismerik. De szeretném hozzáfûzni, hogy tulajdonképpen nem is ez a lényeges. A lényeg: az ima, a bûnbánat, az engesztelés, a Krisztus követésében való megújulás.

– A fatimai jelenések – amikor minden hónap 13. napján megjelent a három pásztorgyerek elõtt a Szûzanya – a tudomány határain kívül esnek: a csoda fogalomkörébe tartoznak. Mennyire erõsítik ma a csodák a vallásos hitet?

– A jelekre, csodákra mindig kíváncsiak vagyunk, de már Krisztus életében is megmutatkozott, hogy egy csodának a tudomásul vétele még nem eredményez feltétlenül hitet. A lélektõl függ, hogyan tudja befogadni a csodát.

Fogarasy Attila

forrás: http://www.pilisvorosvar.hu/vorosvariujsag/2003/majus/9.htm

Magyar kereszt a Getszemáni barlangban

Mérő József keresztje

Az Olajfák hegyének tövében, Mária sírjának templomától jobbra találunk egy barlangot. A hagyomány szerint Jézus többször kereste fel ezt a barlangot, ez nyújtott neki éjszakai szállást, sokszor imádkozott a barlangban és itt tanította apostolait. Az utolsó vacsora után ide tértek be az apostolok Péter, János és Jakab kivételével, amíg Jézus a Getszemáni kertben - kissé távolabb a barlangtól - haláltusáját vívta. (Ezen a helyen áll ma az Agónia bazilikája, vagy más néven a Nemzetek temploma). Jézus e barlang elé megy, fölkelti az alvó apostolokat, és itt, a barlang előtt emelnek rá kezet a főpap poroszlói, akiket Júdás vezetett. A barlangot a hívek kezdettől fogva tisztelték és kápolnává alakították át.

A barlangban egy megható magyar emlék volt majdnem száz évig. Huber Lipót: Az Úr Jézus Szülőföldjén című könyvében, amely 1900-ban jelent meg, ezt olvassuk a barlangról: "Egyik oszlopnál nehéz fakereszt vonja magára a magyar zarándok figyelmét, melyet 30 év előtt egy Bács megyei honfitársam, aki hat évi gyaloglás után ért Jeruzsálembe, vállain hozott ide. Rajta ez egyszerű fölírás olvasható: »Az Isten Dütsősigire Jézus Szeretetiért hozta ezen Körösztöt Magyarországból, bajai lakos, Mérő József 60 éves zarándok 1868«".

Ijjas József érsek beszélte el, hogy ő is örömmel mutatta meg a magyar zarándokoknak a "Mérő keresztet", amikor az osztrák-magyar zarándokház gondnoka volt. Tőlem pedig 1974-ben megkérdezte, hogy szentföldi utamon láttam-e a keresztet. Sajnos, akkor már nem.

Megható magának a zarándoknak és keresztjének is a története. Mérő József 1800 körül született Szekszárdon. Takácsmesterséget tanult. 1838-ban Nagybecskerekre, majd 1843-ban Bajára költözött családjával. A mélyen vallásos embert sok megpróbáltatás érte: egy éven belül három kisgyermekét veszítette el. Ehhez járultak még egyéb családi csalódások is: papnak készülő fia elhagyta a szemináriumot, leánya pedig a zárdát. Ezek az események teljesen feldúlták az egyszerű, mélyen vallásos ember lelkét. 1860-ban felesége is meghalt, s teljesen egyedül maradt. Ekkor határozta el, hogy elzarándokol a Szentföldre. 1866 tavaszán kivágta a kertjében lévő diófát, keresztet ácsolt belőle, tarisznyát akasztott nyakába, és a kereszttel a vállán gyalog indult a Szentföldre. Községről községre vándorolt; a jó emberek megszánták, szállást és élemet adtak neki. Ijjas érsek még beszélt idős emberekkel, akik látták a keresztet vivő zarándokot. Így érkezett el Szerbián, Bulgárián, Törökországon át ezer veszély és szenvedés közepette a Szentföldre kétéves zarándoklás után (nem 6 éves, ahogy Huber Lipót írta). Nehéz keresztjével végigjárta a szent helyeket, majd keresztjét a ferenceseknek ajándékozva, a Getszemáni barlangban hagyta. A zarándokkönyvek leírása szerint az egész Szentföld lakossága, keresztények és mohamedánok épültek ennek a derék magyar embernek erős akaratán, alázatos buzgóságán és mély hitén, ahogy vállán a súlyos kereszttel az Úr Jézus szülőföldjének szent helyeit bejárta. Valószínűleg 1869-ben indulhatott el hazafelé.

Mérő József keresztje mintegy száz évig, 1955-ig volt a Getszemáni barlangban, a középen lévő oszlopon. Ma hiába keressük a keresztet a barlangban. Az oszlop sincs meg, a barlangot teljesen átépítették. Mi történt a kereszttel? 1955-ben egy felhőszakadás következtében a Kedron patak elöntötte Mária sírját és a Getszemáni barlangot, szinte minden tönkretett benne. A ferencesek helyreállították és átépítették a szentélyt, de Mérő József keresztjének nyoma veszett. Senki sem tud róla. Íjjas érsek és Majsai Mór ferences atya sem tudta elképzelni, hogyan tűnhetett el a kereszt. Időközben jelentkezett Mérő József dédunokája is. Több levélváltás történt a jeruzsálemi ferences atyákkal - még a restaurálást végzőkkel is -, de sajnos eredmény nélkül: a keresztről semmiféle felvilágosítást sem tudtak adni, egyszerűen nyoma veszett.

Az ükunoka azonban nem tudott belenyugodni a kereszt eltűnésébe. 1996-ban új, vörös fenyőből készült, 120 cm magas keresztet helyezett el a Getszemáni barlangban. A kereszt alatt kis tábla: "Bajai Mérő József keresztje magyar honból 1868".

Gyürki László

forrás:Új Ember Magazin 2005. márc.-ápr. II. évf. 3. szám

 

A Getszemáni-barlang az Olajfák hegyén valószínűleg olajprésház volt. Jézus a tanítás ideje alatt itt találkozott a tanítványaival. Üldözöttek barlangja éven is említik. Magyar vonatkozású érdekessége az itt látható kereszt, amelyet egy bajai férfi hozott ide szülővárosából. Gyalogosan, a vállán!

Felirata: Bajai Mérő József Keresytje (sic!) Magyar Honból 1868.

A szentföldi zarándoklat alkalom arra, hogy fölkeressük a többi magyar emléket is: Ain Karemben a Magnificat táblát, Jeruzsálemben a Dormitio templomban a magyar kápolnát magyar szentekkel, és Szent István emléktáblával, az Olajfák hegyén pedig a Miatyánk tábláját.

Ezek az emlékek a magyarok Szentföld iránti szeretetét bizonyítják. 

Készüljünk a Sarlós Boldogasszony búcsúra és zarándoklatra

Rafaello Santi: A Szent Család báránnyal

       2012. július 1-én lesz a    
  Sarlós Boldogasszony búcsú

Mátraverebély - Szentkúton. Jegyesek, fiatal házasok, gyermekre vágyók és gyermekre vágyók zarándoklata és megáldása. Ezért készülődjünk már most,  útmutatást is kapunk ebben:

  II. János Pál pápa a családról

Részletek a Család Évében, 1994-ben írt leveléből

A család forrása az a szeretet, mellyel a Teremtő átöleli a teremtett világot, miként ez a Teremtés könyvében leírt kezdetben megmutatkozott. Az evangéliumban Jézus végképp megerősíti ezt: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte”. Az egyszülött Fiú, aki egylényegű az Atyával, „Isten az Istentől és Világosság a Világosságtól”, a család által lépett be az emberi történelembe: „A megtestesüléssel Isten Fia bizonyos módon minden emberrel eggyé vált. Emberi kézzel dolgozott, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, hasonlóvá lett hozzánk mindenben, a bűnt kivéve.” Ha tehát Krisztus „teljesen kinyilatkoztatja az embert az embernek”, ezt a családdal kezdi, melyet arra választott, hogy benne szülessék és felnőjön. Tudjuk, hogy a Megváltó élete nagy részét Názáret rejtettségében töltötte, az ember fiaként „engedelmeskedvén” édesanyjának, Máriának és Józsefnek, az ácsnak. Vajon gyermeki „engedelmessége” nem első megnyilvánulása-e annak az Atya iránti „mindhalálig” való engedelmességnek, melylyel megváltotta a világot?

Az Ige megtestesülésének isteni misztériuma tehát szoros kapcsolatban van az emberi családdal. Nem csupán azzal az egyetlen názáretivel, hanem valamiképpen minden családdal; hasonlóan ahhoz, amit a II. Vatikáni Zsinat mond Isten Fiáról, hogy a megtestesülésben „bizonyos módon minden emberrel eggyé vált.” Az Egyház, követve Krisztust, aki a világba azért „jött”, hogy „szolgáljon”, a családnak nyújtandó szolgálatát egyik lényeges feladatának tekinti. Ebben az értelemben az „Egyház útja” az ember és a család egyszerre.

Férfi és a nő a házasságban oly szorosan egyesül, hogy – a Teremtés könyvének szavai szerint – „egy testté” válnak. A fizikai alkata szerint testileg különböző férfi és nő két emberi alany, akik egyformán részesednek az „igazságban és szeretetben” való élet képességében. Ennek a képességnek, mely a személyes emberi lét sajátossága, lelki és testi dimenziói vannak. A férfi és a nő teste révén rendelkezik a képességgel, hogy a házasságban személyek közösségét alkossák. Amikor a házassági szerződés értelmében úgy egyesülnek, hogy egy testté válnak, egyesülésüknek az igazságban és a szeretetben kell történnie, így nyilvánítván ki – Isten képére és hasonlatosságára teremtett – személyiségük érettségét.

Az ebből születő család belső szilárdságát a házastársak szövetségéből nyeri, melyet Krisztus szentséggé emelt. A család közösségi természetét, sajátos közösségi jegyeit a házastársak alapvető közösségéből nyeri és a gyermekekben folytatódik. „Elfogadjátok-e a gyermekeket, kikkel Isten megajándékozza házasságtokat, és keresztény módon akarjátok-e nevelni őket...?” – kérdezi az eskető pap. A jegyesek válasza megfelel az őket egyesítő szeretet benső igazságának. Egységük, ahelyett, hogy magukba zárná, kitárja őket egy új életre, egy új személyiségre.

Pilisvörösvári szobrász munkái a vatikáni magyar kápolnában

Gizella királynõ a koronázási palásttal
(a Kiss Sándor szobrászművész által készített gipszvázlat)

2005. április - Vörösvári Újság:

1980-ban szentelte fel II. János Pál pápa a vatikáni magyar kápolnát. Kevesen tudják, hogy a Szent Péter Bazilika fõhajója alatt lévõ kápolnának vörösvári vonatkozása is van: három mészkõbõl készült domborművét Bajnok Béla szobrászművész faragta. A Vatikánban már évszázadokkal korábban is volt egy magyar kápolna, amelyet II. Szilveszter pápa adományozott Szent István királynak. Ezt a kápolnát 1776-ban azonban lebontották. A Magyarország Nagyasszonyáról elnevezett mostani kápolnát VI. Pál pápa adományozta a magyaroknak 1977-ben, és II. János Pál pápa szentelte fel 1980. október 8-án.

A kápolna a Szent Péter székesegyház altemplomában – a régi bazilika szintjén található. A kápolna egyik oldalánál látszódnak is azok a falmaradványok, amelyek a legõsibb, még Nagy Konstantinus császár által emelt bazilikából maradtak meg.

A kápolna belsõ terének kialakítása több éven keresztül folyt és több jeles szobrászművészünk vett benne részt. Szent István bronzszobrát Varga Imre, a kápolna hátfalán lévõ bronz reliefet pedig Amerigo Tot készítette. Az oldalfalakat Kiss Kovács Gyula, Kiss Nagy András, Kiss Sándor, Kõ Pál és Marton László domborművei ékesítik. A 19 dombormű a magyar szentek életébõl vett jeleneteket ábrázol.

 Kiss Sándor szobrászművész három relief elkészítésére kapott megrendelést. El is készítette a Boldog Gizella, Szent Erzsébet és Szent Margit életérõl szóló domborművek gipszmintáit, a művek kidolgozását, kifaragását azonban tanítványára, Bajnok Bélára bízta, aki járatosabb volt a kõmegmunkálásban. Bajnok Béla nagy megtiszteltetésnek vette a felkérést és örömmel látott munkához. A domborműveket süttõi mészkõbõl faragta ki, egyes részleteket pedig óarannyal vont be: így például Gizella királyné koronáját és a koronázási palást alakjait és mintázatát.

A Kiss Sándor által elkészített gipszvázlatok a finom részleteket nem tartalmazták, ezek művészi megoldásai Bajnok Béla alkotófantáziáját dicsérik. A domborművek ennélfogva a két művész közös alkotásának tekintendõk, amelyek immár negyed évszázada járulnak hozzá magas művészi kivitelükkel, szépségükkel, elmélyült mondanivalójukkal a vatikáni magyar kápolna meghitt és áhítattal teli hangulatához.

A Boldog Gizelláról szóló dombormű gipszvázlata ma is megtalálható Bajnok Béla műtermében. A bejárati ajtó fölé erõsített gipszreliefet féltve õrzi a szobrász: nemcsak a 25 évvel ezelõtti munkájára emlékezteti õt, hanem azóta elhunyt mesterére, Kiss Sándorra is.

F. A.  

forrás: http://www.pilisvorosvar.hu/vorosvariujsag/2005/aprilis/15.htm

Szent Ferenc ajándéka

Szent Ferenc állította fel a világ az első betlehemet 1223-ban, az olaszországi Umbria tartományában lévő Greccioban, ahol azóta is szó szerint minden nap karácsony van! A kiváltságos helyzet annak köszönhető, hogy a zarándokhely pápai kiváltságot kapott,  miszerint az év bármely szakában lehet itt karácsonyi szentmisét bemutatni.

De nem csak a betlehem-állítás, hanem a születéstörténet élő emberekkel való eljátszatása is az ő nevéhez fűződik – így akarta hallgatói számára még szemléletesebbé tenni a történelmi eseményt, amelyet egyben az ünnepek ünnepének is tekintett. Az első betlehem-állításról részletes leírás is létezik a ferences krónikákban. „Többek között Celanói Tamástól tudjuk, hogy Ferenc 1223-ban megkérte egy földbirtokos barátját, hogy Greccióban rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit. A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc gyönyörű beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között.”

  forrás: Törek Anna

Assisi Szent Ferenc 1217-től Greccio mellett élt remeteségben. Azonban gyakran ment le a városkába, hogy a népnek Isten szeretetéről beszéljen. Példát adott, hogy a természetben, a növényekben, az állatokban, a tájban, de különösképp embertársunkban is meglássuk Isten szeretetét, nagyságát.

Karácsony ünnepét a kereszténység csak a IV. században alakította ki, amikor a római napisten ünnepét kiszorította Jézus születésének ünnepe. Győzött a világ világossága. Ettől kezdve karácsonykor szerte a keresztény világban megemlékeztek arról a csodálatos éjről, amikor Isten emberré lett, közénk költözött. Szent Ferencet különösen foglalkoztatta a gyermek Jézus élete. Nagy hatást gyakorolt rá, amikor a Szentföldön, s így Betlehemben is járt. 1223-ban pedig egy Greccio környéki gazdag ember - feljegyezték róla, hogy Jánosnak hívták - Ferencre bízta a környék területét, ahol Isten szegénykéje e gazdag ember segítségével egy barlangban, hétszáznyolcvan esztendővel ezelőtt, karácsony éjszakáján felidézte - élő emberek beöltöztetésével - Jézus születésének estéjét. A környéken lakó emberek vele együtt imádkoztak, énekeltek, átélve a szenteste betlehemi pillanatait. Ezzel Szent Ferenc minden keresztény számára megelevenítette az egyszeri, megismételhetetlen, csodálatos éjt.

Ma úgy mondanánk, hagyományt teremtett. Szerte a világban elterjedt a betlehemállítás szokása. Számtalan templomban élő alakok elevenítették meg Jézus születésének napját, a pásztorok hódolatát, a napkeleti királyok érkezését, de egy idő után az egyház az ilyenfajta "alakoskodást" megtiltotta a templomokban. Így alakult ki a figurákból kirakott betlehemállítás szokása, Olaszországban sok városkában év- közben is állnak - sokszor iparművészeti remekeket jelentő - betlehemek a templomokban, kirakatokban, középületekben. Greccióban és Rómában külön múzeumuk van a betlehemeknek. Karácsony előtt pedig szerte Itáliában tereken, udvarokon, templomokban állítanak betlehemeket, melyeknek különböző stílusuk van. A nápolyi betlehemek a leghíresebbek. Helyi népviseletben, sokszor több száz alakkal jelenítik meg karácsony éjszakáját. A szamár, az ökör elmaradhatatlan a jászol mellett. Már Szent Ferenc "grecciói élőképében" is ott voltak. Hogy miért? A betlehemállítás szimbólumrendszere messzire vezet. Izaiás próféta írja: "Az ökör megismeri gazdáját, a szamár pedig urának jászlát. Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg." A Szentírást értelmező tudósok ezt már a régi korokban is párhuzamnak vélték az ó- és újszövetségi leírások között. A szamár és az ökör tehát így került Jézus jászlának közelébe Szent Ferencnél is, s azóta nélkülözhetetlen alakjai a betlehemnek szerte a világon.

Bókay László

 forrás: Új Ember Magazin 2003. dec.-jan. IV. évf. 12. szám

"ereklye nyilvános tiszteletére mostantól a gyermekre várók zarándoklatán lesz lehetőség"

A 2012-es Mátraverebély - Szentkút búcsú naptára szerint július 1-re esik a Sarlós Boldogasszony búcsú ünnepe. Minden évben Bíró László MKPK családreferens püspök celebrálja a Szentmisét.

Hirdetjük, hogy idén is indul gyalogos zarándoklat Egerből az előbb említett búcsú ünnepre.   

A lengyel pápa ereklyéjét Stanislaw Dziwisz bíboros, a korábbi pápa személyi titkára adományozta Szentkútnak. Krakkó érseke olyan szövetdarabot küldött, amely II. János Pál vérével van átitatva. „Nemzeti kegyhelyünk mostantól közvetlen találkozási pontot tud biztosítani II. János Pál pápa szellemiségével – mondta Kálmán Peregrin kegyhelyigazgató a Ferences Sajtóközpontnak –, hiszen az ereklyék arra emlékeztetnek bennünket, hogy Isten természetfölötti szeretete az érinthető, hús-vér valóságban, vagyis a történelem természetes idejében valósul meg a szentek által.”

Az ereklye nyilvános tiszteletére mostantól  a gyermekre várók zarándoklatán lesz lehetőség, mondta a kegyhelyigazgató. 

 

A világegyházban Boldog II. János Pált elsősorban a családok védőszentjeként tisztelik, és elsősorban azok a családok kérik közbenjárását, akiknél a gyermekáldás nehézségbe ütközik. Szentkútra is sok olyan házaspár zarándokol, akik hasonló problémával küzdenek. Mostantól ezek a családok a szentkúti ferencesektől kérhetik, hogy az ereklyével személyes áldásban részesülhessenek, kiesdve a Szűzanya és Boldog II. János Pál pápa közbenjárását. 

"Boldog korszak volt Szécsény, mondhatnám életem egyik legboldogabb esztendeje, ahol megismerkedtünk a szerzetesi élettel"

Kamarás Mihály ferences atya vallomása, 4-en voltunk testvérek, 6.-os gimnazista voltam, mikor végképp megfogalmazódott bennem, hogy valóban a papi hivatást kell választanom. Gyakran láttam a ferences testvéreket, akik a gyerekekkel nagy szeretetben és örömmel foglalkoztak. Magam is a Frigyes ferences atya a Glaskó Mária által alapított szívgárda tagja voltam. Nem messze éltünk a ferences kolostortól, a templommal meg éppen szembe laktunk. 1934 nyarán jelentkeztem magam is ferencesnek, föl is vettek, és elküldtek Szécsénybe a noviciátba, hogy ott folytassam a tanulmányokat, egy részt, más részt meg majd a papszentelés után működhessek. 19 társammal kezdtük el az újonc évet, a noviciátus évet. Boldog korszak volt Szécsény, mondhatnám életem egyik legboldogabb esztendeje, ahol megismerkedtünk a szerzetesi élettel, nagy barátkozással és jósággal, persze fiatalosan is. 1935-ben egyszerű szerzetesi fogadalmat tettem, a tisztaság, a szegénység, az engedelmesség fogadalmát. Az érettségit Jászberénybe tettük le 11-en voltunk ferences kispapok, akik ott tanultunk. Jászberény után Gyöngyösön voltunk 4 évet teológián, 1942 június 21-én Gyöngyösön 12 társammal együtt szenteltek pappá. A püspök, aki a szentelésünk miséjét tartotta-e szavakat mondta: „ A papnak a tenyerét szenteljük meg, s nem az öklét, az emberek háborúskodnak, ti menjetek, adjatok áldást az embereknek.” Én elindultam…a main napig ezen az úton járok.
Mint szerzetesnek nagyon tetszett Angelus Silesiusnak egy verse: A földnek kerekén nem akadt szebb dolog, mint egy tiszta szolgálat kész készséges ember, az emberek szolgálatára. Ebbe próbáltak kiképezni és ránevelni nevelőink. A mottónak azt kellene lennie, ami Szent Ferenc köszöntése Pax et bonum! Békesség és minden jót!
Kamarás Mihály – Békességet és minden jót című dokumentumfilmben mutatkozik be.

Pax et bonum! így kezdte prédikációit, így üdvözölte vendégeit, így zárta leveleit Assisi Szent Ferenc. Béke és áldás! Békét és minden jót! Békét és Jóakaratot! Áldást, békességet, ahogyan protestáns testvéreink ma is köszöntik egymást!