Korunk paradoxonja, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk, több a szakértőnk, mégis több a problémánk.
Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fennmaradunk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk, és túl ritkán imádkozunk. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk, és túl gyakran gyűlölünk.
Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Éveket adtunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túloldalára azért, hogy az új szomszéddal találkozzunk.
Többet írunk, de kevesebbet tanulunk. Több tervet szövünk, de kevesebbet teljesítünk. Megtanultunk rohanni, de várni nem. Több komputert gyártunk, hogy több információt tároljunk, mint valaha, és egyre kevesebbet és kevesebbet kommunikálunk.
Ez a gyors étkezés és a rövid emésztés kora, a nagy emberek és a kis jellemek, a kiemelkedő hasznok és a sekélyes kapcsolatok időszaka. A tetszetősebb lakások, de szétesett otthonok korszaka. A villámutazások, az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek.
Ügyelj rá, hogy szánj némi időt a szeretteidre is, mert nem lesznek melletted örökké. Legyen gondod rá, hogy magadhoz öleld azt, aki közel áll hozzád, mert ez az egyetlen kincs, amit jó szívvel adhatsz és időtlenül megmarad.
Mondd a párodnak, hogy „szeretlek”, de leginkább éreztesd vele. Egy csók és egy ölelés helyrehozza a sérelmeket, ha a bensődből jön. Fogd meg a kezét és őrizd meg ezt a pillanatot arra az időre, amikor ő többé már nem lesz itt. Szánj időt arra, hogy szeress, és szánj időt arra, hogy beszélgess.
Ne foglalkozz a lényegtelen számokkal. Olyanokkal, mint az életkor, a testsúly és a magasság.
Folyamatosan tanulj. Tudj meg többet a számítógépekről, a járművekről, a kertészkedésről, bármiről. Sose hagyd ellustulni az agyad.
Élvezd az egyszerű dolgokat. Nevess gyakran, hosszan és hangosan.
Tartsd becsben az egészséged: ha jó, akkor őrizd meg. Ha gyengélkedik, akkor javíts rajta. Ha már túl van azon az állapoton, amin magad segíthetnél, akkor fordulj segítségért.
Ne tégy kirándulást a bűnbe. Utazz el a környékre, a hegyek közé, a szomszédos megyébe vagy külföldre, de sose járj arra, ahol a bűn lakozik.
Mondd el minden alkalommal azoknak, akiket szeretsz, hogy szereted őket.
Mindig gondolj arra: az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk.
És ne felejts el imádkozni. Az ima túl emel ezen a világon.
egy ferences nővér gondolatai alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése