 |
| különböző rendi novíciusok a képen |
Sok megvilágosításra volna szükségem felülről, hogy e gyakorlatnak kiválóságát teljesen leírjam. Csak az alábbiakat szeretném röviden megjegyezni:
a.) Önmagunkat az említett módon a Boldogságos Szűznek átadni és szentelni annyit tesz, mint utánozni a Mennyei Atyát, aki Fiát Szűz Mária által adta nekünk, és kegyelmeit is csak Szűz Mária által közli velünk.
A Fiúistent utánozzuk, aki Szűz Mária által jött le hozzánk és felszólít bennünket, hogy mi is ezen az úton közeledjünk Hozzá.
Végre a Szentlelket is követjük, ki megvilágosító kegyelmeit és adományait csak Szűz Mária által osztja ki. Nem igazságos dolog-e, mondja Szent Bernát, hogy a kegyelem ugyanazon a csatornán át térjen vissza szerzőjéhez, amelyen hozzánk eljutott?
b.) Ily módon Szűz Mária által közeledni Jézushoz annyit tesz, mint Jézus Krisztust igazán tisztelni. Mert ezzel megmutatjuk, hogy bűneink miatt nem tartjuk magunkat méltóknak arra, hogy végtelen fölségéhez közvetlenül és saját magunk által közeledjünk, és hogy Szűz Máriára, Szentséges Anyjára szorulunk, hogy szószólónk és közvetítőnk legyen Nála, aki a maga részéről a legfőbb közvetítőnk az Atyánál!
Ez egyúttal azt jelenti, hogy Jézushoz mint közvetítőnkhöz és testvérünkhöz közeledünk és előtte mint Istenünk és Bíránk előtt megalázódunk, alázatosságot gyakorolunk, s ez Isten szívét mindig megnyeri.
c.) Sajnos, jócselekedeteink minden látszat ellenére gyakran méltatlanok Isten végtelen fölségéhez, akinek szemében még a csillagok sem tiszták. De mi kérjük bátran a Mennyei Úrnőt, a Szűzanyát, hogy cselekedeteink szegényes ajándékát megtisztítsa, megszentelje és megszépítse, hogy Istenhez méltóvá tegye!
„Ha Istennek csekélyke ajándékot akarsz bemutatni, add át azt Szűz Mária kezébe, ha nem akarod, hogy visszautasítassál!” – mondja Szent Bernát. Ó, Istenem, mily csekély dolog mindaz, amit teszünk! De tegyük, ennek az áhítatnak gyakorlásával, Szűz Máriával!
Ha magunkat neki egészen átadjuk, amennyire csak lehetséges, és iránta tiszteletből minden tulajdonunktól megfosztjuk magunkat, akkor Ő irántunk még sokkal nagylelkűbb lesz és tojásért tyúkot ad. Egészen át fogja magát adni nekünk, összes érdemeivel és erényeivel. Felruház minket Fiának, Jézus Krisztusnak, remek szép ruháival, vagyis érdemeivel, mely fölött rendelkezik. Így nekünk, mint háznépének, rabszolgáinak, kik iránta való tiszteletből mindenünkről lemondtunk, íme két rend erényei, melyekkel minket felruháznak, miután szegénységünkből kivetkőztünk!
d.) Ilyképp önmagunkat a Szűzanyának szentelni ugyanannyi, mint a keresztény felebaráti szeretet magas fokban gyakorolni, mivel Szűz Máriának a legdrágábbat adjuk, hogy azzal akarata szerint az élők és holtak javára rendelkezzék.
e.) Ezáltal az áhítat által kegyelmeinket, érdemeinket és erényeinket is biztonságba helyezzük, mert azokat Szűz Máriának adjuk megőrzés véget, s így szólunk Hozzá: íme, jóságos Úrnőm, ez az a jó, amit Szent Fiad kegyelmével hoztam létre, ám nem vagyok képes azt megőrizni gyengeségem és álhatatlanságom miatt, ellenségeim nagy száma és acsarkodó gonoszsága miatt. Mert nap-nap után ezer igaz esik el baloldalamon és tízezer a jobbomon!
Égi, hatalmas Fejedelemnőm tarts meg engem, hogy el ne essek magam is! Őrizd javaimat, hogy el ne rabolják azokat! Mindenemet bizalommal helyezek letétbe Nálad, hisz’ tudom ki vagy: hűséges vagy Isten és ember iránt. Hatalmas vagy és senki sem árthat Neked és senki el nem ragadhatja azt, amit kezedbe helyeztem!
Ha csak ez volna egyetlen indítóokom, mely ezen áhítat gyakorlására ösztönözne, már ez is megérné, hogy szívem szeretettől lángoljon Teérted, édességes szép Úrnőm!
f.) Ez az áhítat végre igazán szabaddá teszi a lelket, mert Szűz Mária iránti szeretetből és szabad választásból tesszük magunkat rabszolgáivá, hálából ezért a jóságos Úrnő kitágítja szolgáinak szívét, alkalmasabbá téve nagyobb isteni kegyelmek befogadására! Kedvtelenséget, szomorúságot és aggályt kiírt a szívekből.
Ez az az áhítat, melyre Üdvözítőnk, Jézusról nevezett Boldog Ágnest tanította mint biztos eszközre, mely által a kemény szenvedésektől és lelki zavaroktól megszabadulhat. „Légy Édesanyám rabszolgája!” – szólt hozzá Jézus. Megtette, és abban a pillanatban megszűntek szenvedései.
Az előnyök bizonyítására, felsorolhatnám a pápák bulláit és búcsúit, a püspökök összes, ezen áhítatot támogató pásztorlevelét, valamint az ennek szellemében alapított számtalan társulatot, az ezt gyakorló megannyi szent és nagy személyiség példáját, de helyszűke miatt mellőzöm!
forrás: A hajnal Szép Sugara blogról
