A böjt visszavezet létünk igazságához

Bíró László püspök családoknak szóló gondolatai márciusra

"Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk.

Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat." (Mt 6,16)

A böjt említése idegenül hangzik a mai fogyasztói társadalomban, ugyanakkor aligha lehet aktuálisabb, fontosabb, mint éppen napjainkban. A böjt lényege ugyanis, hogy szabaddá tesz Isten és embertársaink számára, emellett a lét értelmességére is emlékeztet minket.

Aki böjtöl, az egyben szakít valamely beidegződésével, szabaddá válik arra, hogy életét megváltoztassa, megújítsa, vagyis megtérjen és felszabaduljon Isten felé.

Ugyanakkor a böjt szabaddá tesz arra is, hogy oda tudjunk fordulni a másik emberhez. Az ősegyházban szokásos volt, hogy böjtöt hirdettek a szegényebb egyházközségek megsegítésére. Amit a böjtölés révén megtakarítottak, azt összegyűjtötték és átadták a rászoruló közösségnek.

A nagyböjtben az önmegtartóztatás nemcsak az ételre és az italra vonatkozik. Törekedjünk arra, hogy időt szabadítsunk fel embertársaink számára. Gondoljuk meg, mi az, amin időt spórolhatunk meg. Próbáljunk a lényegre figyelni, arra, ami létünkhöz igazán szükséges. Tudjunk szabaddá válni a fogyasztói mentalitástól, a média által kínálgatott diktált portékáktól.

Nincs mindarra szükségünk, amit megveszünk, vagy amire időt pazarolunk. A nagyböjtben lemondhatunk a televíziónézésről vagy a fölösleges találkozásokról, a meddő csevegésekről. Ajándékozzunk több időt és energiát a család - a házastárs, a gyermekek, a nagyszülők - számára!

A böjt lényegéhez tartozik az is, hogy létünk értelmességére emlékeztet. Arra, hogy nem a semmiben botorkálunk, hanem úton vagyunk Valaki felé, akihez már most is tartozunk. "Nem böjtölhet a násznép, amíg vele a vőlegény" - mondta Jézus. Amikor azonban elmegy a vőlegény, akkor böjtölni fognak. A keresztény ember tudja: Krisztus már eljött, ugyanakkor még eljövendő. Készülünk a Vőlegénnyel való végső, nagy találkozásra, és a böjtben tudatosítjuk, hogy felé tart az életünk.

Amikor Jézus arra buzdít, hogy ne úgy böjtöljünk, mint a pogányok, óva int a képmutatástól és a szomorúságtól.

Örömünk alapja az, hogy létünk a Szentháromságos Isten szeretetéből indul ki, és oda is érkezik meg.

A böjt visszavezeti az embert a maga igazságához, a lét igazságához, és ezzel tudatosítja bennünk, hogy milyen dimenziókban létezünk: Istenhez és az embertárshoz tartozóan, a végső célra rendelten.

Lejegyezte: K.L.

forrás: Új Ember Magazin 2004. március V. évf. 3. szám