Ferences családok találkozója volt Egerben

 Ferences családok találkozója volt Egerben 2011.09.23-25. között. Melynek házigazdája a Minoriták voltak. A férfi szerzetesrendek a házigazdák mellett Kapucinusoktól és Kisebb Testvérektől is jelen voltak. A női szerzetesrendekből itt voltak Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációból, Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreitől, Ferences Mária Misszionárius Nővérektől, Ferences Szegénygondozó Nővérektől és Szent Ferenc Kisnővéreitől. A világiak részéről a Ferences Világi Rend tagjai. Minden évben megrendezésre kerül a Ferences találkozó, így mindig más szerzetesrend ad otthont e szép családi alkalomnak. A mostani találkozónak a címe: Mit adhat a család a szerzetességnek és a szerzetesség a családnak?

Hétvégén hallhattunk tanításokat. Pénteken Sorskönyvről a Biblia tükrében Szabó József előadásában az Egri Szeminárium Spirituálisa. Este pedig beszámoló volt a Világi Találkozóról fra Didák OFM személyében. Szombaton Assisi Szent Ferenc lelkiségéből és regulájából merített az esemény főelőadója Jacob Chamakalayil, indiai származású kapucinus. Életünk viszont tagságaira vetítette rá Szent Ferenc lelkiségét. fra Bogdan OFMConv a Maximilian Kolbe atyának az életét és lelkiségét, odaadását világította meg a szerzetesség oldaláról. fra Pál OFM Conv: Árpád-házi Szent Erzsébet az édesanyák példaképe címmel tartott előadást, melyben kifejtette azokat a párhuzamokat, amikkel összehasonlítható a Szűz Máriával Árpád-házi Szent Erzsébet. Mind ezeken belül hangsúlyozva a Szent Erzsébet Ferences lelkületű életét, rámutatva arra, hogy Szent Ferenc megismerhette Erzsébet szentségi életét, melyről írásos dokumentum is tanúságot tesz. Vasárnap a TORG kisnővérek előadást tartottak a szerzetesség és a család párhuzamáról, valamint arról, hogy egyik a másik nélkül nem létezik a maga teljességben. fra György OFMConv megvilágította számunkra Minorita templom építészeti és festészeti jelentőségeit, ezen belül is az oltárok a freskók és szobrok ábrázolás módjait. Valamint az ott található és egyedülálló ereklyékről.

A napot és ezt a szép találkozót fra Zsolt OFMConv celebrálásával délben Szentmise zárta.

Eger Tv riportja:
http://www.tveger.hu/hirekreszlet.php?hir=3804 

Új Misszió honlapján további képek láthatók:
http://www.ujmisszio.hu/index.php?option=com_phocagallery&view=category&id=179:ferences-csaldok-tallkozja-egerben&Itemid=3

Örökfogadalomtétel a Szegénygondozó Nővéreknél

Hajós M. Ágnes múlthét szombaton (09.17-én) örökfogadalommal kötelezte el magát Szent Ferenc szellemében Jézus követésére, betegek és szegények szolgálatára a Ferences Szegénygondozó Nővérek közösségében a szécsényi ferences templomban.

Megosztották a nővérek velünk azt a bevezető gondolatot amivel a meghívott vendégeknek bemutatták a szerzetesi életet. 

M. Veronika és M. Klarissza nővér tollából:

Sok mindent el lehetne mondani a szerzetességről, én most csak néhány vonását szeretném kiemelni:

A szerzetesi élet lényegéhez tartozik, hogy ingyenes és, hogy ajándék.

Ingyenes. Mert az Isten szeretete ingyenes… nem érdemelhetjük ki, ő feltétel nélkül szeret bennünket, és választ ki bennünket – a szerzetesi életre is. Meghív minket, nem azért, mert különbek vagy jobbak lennénk másoknál, hanem azért mert különleges módon akar betölteni minket szeretetével, mert személyes és mély jegyesi kapcsolatra akar lépni velünk, és azt szeretné, hogy az ő szeretetének legyünk tanúi és ingyenes továbbadói a világban, az emberek között.

Ajándék: számunkra is, mert Istentől kaptuk a hivatásunkat, de a szerzetesi hivatás ajándék az egész Egyháznak, a társadalomnak is. Nem a munkája miatt ajándék, hanem Istennek szentelt volta miatt.

Thomas Merton trappista szerzetes írja:

 „Az olyan alapvetően vallásos kultúrákban, mint az indiai vagy a japán, a szerzetességet többé-kevésbé magától értetődőnek tartják. Ha az egész társadalom arra irányul, ami kívül esik a múló üzleti dolgok és élvezetek világán, akkor senki sem lepődik meg azon, hogy akadnak emberek, akik egész életüket a láthatatlan Istennek szentelik. Az alapvetően vallástalan, materialista kultúrában viszont a szerzetes érthetetlenné válik, mivel nem termel semmit. Élete egészen haszontalannak látszik. (Még egyik másik keresztényt is eltölti az aggodalom a szerzetes e látnivaló haszontalansága miatt;) Ismerjük azt az érvelést, hogy a kolostorok olyanok, mint a dinamo: nem termelik ugyan a kegyelmet, de gondoskodnak arról, hogy ez a végtelenül értékes lelki nyersanyag rendelkezésre álljon a világnak.” (TM. 186. old)

A szerzetes értéke nem hasznosságában van, hogy hány gyermeket tanított vagy hány beteg ágya felett virrasztott – ez már a gyümölcs.

A szerzetes értéke létében van: Istennek való lefoglaltságában – Istennek való teljes odaadottságában, és ezt fejezik ki a fogadalmak. A szegénység fogadalma, melyben lemondva a birtoklás vágyáról kifejezzük, hogy Isten a mi gazdagságunk; a tisztaság fogadalma megnyitja szívünket az Isten felé, vágyva az ő mindent betöltő szeretetére, kifejezve, hogy Isten egyedül elég; az engedelmesség fogadalmában pedig akaratunkat Isten akaratába helyezzük, hogy így kövessük a mindhalálig engedelmes Krisztust. 

A szerzetes elsősorban az imádság embere.

A szerzetes Istent kereső ember. Nap mint nap Mózessel kiáltja: Mutasd meg nekem arcodat!

A szerzetes annyira elszánja magát Isten keresésére, hogy kész meghalni is azért, hogy megláthassa Őt. A szerzetesi élet ezért vértanúság és paradicsom egyszerre, angyali és ugyanakkor megfeszített élet.

A szerzetes olyan ember, akit szíven talált az Isten, aki hagyta magát elcsábítani az Istentől és innen kezdve élete misztérium, vagyis titok. Minden egyes szerzetesi hivatás misztérium, Isten és a meghívott lélek titka, kibeszélhetetlen és emberi ésszel fel nem fogható titok.

Mivel a szerzetes az imádság embere, a világtól való elvonulás nem menekülés és elzárkózás, hanem kitárulkozás Isten felé. A kolostor falai között Istennek él, de az emberekért. Nem pusztán a saját üdvösségéért vállalja a szerzetesi életformát, hanem mindnyájunk és az egész világ üdvösségéért. Imájával könyörög nap mint nap Isten irgalmáért, az egyes emberekért, a bűnösök megtéréséért. Ez a szerzetes legfontosabb tevékenysége, hogy imádkozik: dicséri az Urat és esdekel az emberekért. Ő Isten dalnoka, akinek élete a szüntelen istendicséret. Ez látszik a legkevésbé.

A szerzetes létével hirdeti, hogy van Isten. Hiszen ha nem lenne Isten a szerzetesi élet is értelmetlen lenne. Fontos tudnunk, hogy a szerzetesek nem önmagukért vannak a kolostorban, hanem értünk imádkoznak és vezekelnek az egész világért.

„A szerzetes legfőbb méltóságát az adja meg, hogy lemondott minden versengésről és az emberi dicsőség kereséséről és beéri az utolsó hellyel.” (Thomas Merton)

Hogy az Istent birtokolhassa, a szerzetes lemond saját akaratáról, a birtoklásról, a kényelem vágyáról, a büszkeségről, a családalapítás jogáról, arról hogy szabadon kedve szerint ossza be idejét, hogy oda menjen ahová neki tetszik. Miért? Mindezt Istenért, a mennyek országáért.

A szerzetesi élet kifejezi szent Pál tanítását: a mi hazánk a mennyben van.

Újraéledő hagyományok Kisboldogasszony napján

 

Szeptember 8-án Szűz Mária születésnapját ünnepelte az Egyház. Az ezt követő vasárnapon, azaz 11-én dr. Racs Csaba Egerbaktai plébános vezetésével 11 év után újra gyalogos zarándokok érkeztek az egri Kisboldogasszony templom búcsújára. A zarándokok reggel 7 órakor indultak útnak 31 fővel, melyben túlnyomó részt fiatalok voltak. Egerbaktáról, Egerbocsról, gyalogos zarándokok, Bátorból, Hevesaranyosról, és Miskolcról is érkeztek ünneplő testvérek. Középkorú zarándokoktól megtudtuk erre a búcsúra ők gyermekkoruktól kezdve jártak gyalogosan. Feltehetően ez a zarándoklat a világháborúval kapcsolható össze, mely kapcsán fogadalomból kezdhettek el Kisboldogasszony tiszteletére ide zarándokolni. Sajnos a pontos okot, hogy miért is kezdődött el az 1945 utáni gyalogos zarándoklat arra még az Egerbaktai hívek sem tudták még megadni a választ. Ettől függetlenül töretlenül és boldogan jelentették ki, hogy e hagyományt, ami 11 évig megszakadt, azt most innentől kezdve újra élesztik. A gyalogos zarándokok között nem csak jó fizikummal rendelkező hívek jöttek, hanem volt olyan is, aki gyalogosan bottal tette meg az oda-vissza utat. Agyműtétek sorozata után, hálát adni jött a Szűz Anyának, mert hitében a nehéz időkben is megtartotta őt.

            A délelőtti búcsún, Szentmisén és körmeneten 400-500 fő közötti létszámban vettek részt, míg a délutánin közel 400 fő ünnepelt, ezzel is emelve az ünnep szépségét és mélységét. Délutáni Szentmise meghívott vendége Juhász Ferenc atya. Prédikációjában elmondta, hogy olyan érzés hatotta át, mintha haza jönne. Hiszen egykor Ő maga is plébánosa volt a Kisboldogasszony templomnak. Szép emlékekkel megrakodva érkezett közénk, melyben kifejtette mit adhat számunkra Szűz Mária születésnapja. Mind ezt emelkedett hangulatban és meghatódva mondta el számunkra. Fertálymesterek testülete is képviseltette magát, mint egy hat fővel. 

             Ünnepi díszben felragyogott az egész temető, egész héten készülődtek a hívek a sírok rendbetételére. Ugyanilyen lelkesen vágytunk mindannyian a Kisboldogasszony születésnapjára, hiszen mindannyian, akik odajárunk Szentmisére, elhunyt hozzátartozók sírjainak gondozására mind vártuk a búcsú napját. 

Búcsúról képek itt láthatók: https://picasaweb.google.com/111305479942290439476 

2011. szeptember 12.  Eger

Szabó Tamás és Anita