Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel!

     „Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! Az indítást, hogy életemet, illetve halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem. Előterjesztettem az elöljárómnak, lelkiatyámnak, s engedélyt kaptam! A boldogságom első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami szorongott bennem. De arra rákényszerülök, hogy újra előjön. Nem baj. A fölajánlási imát már összeállítottam. Most még meg kell várnom Margit testvért. S akkor felajánlhatom magam. Hála Neked teljes Szentháromság!”

(Salkaházi Sára szűz és vértanú naplójából 1943. szeptember) 

Szentkút megimádkozott hely

Palkó Julián atya

Palkó Julián atya 1998 és 2006 között volt a szentkúti ferences közösség házfőnöke. Ez az időszak azért nagyon fontos, mert elvezetett a nemzeti kegyhellyé nyilvánításhoz. Julián atya jelenleg a pesti rendházban él, az ország legforgalmasabb templomában lelkipásztorkodik. Szentkúti éveire nagy szeretettel gondol vissza, amely, mint mondja, a kegyelem kiáradásának a helye.

– Hova való Julián atya?
– A Tolna megyei székelyek közül való vagyok, 1958-ban Kakasdon születtem. Szüleim bukovinai székelyek, a háború idején áttelepítették őket Bácskába, a háború után pedig Tolnába.
– Hogyan talált rá a ferencesekre?
– Utolsó éves műszaki egyetemista voltam Budapesten, és Futó Károly atya hittancsoportjába jártam, ott hallottam először a ferencesekről. Az egyetem elvégzése után a Központi Fizikai Kutató Intézetben dolgoztam, munkámat annyira szerettem, hogy hobbiból még vasárnaponként is bementem dolgozni. A papi hivatás gyerekkoromtól motoszkált bennem, de mindig halogattam a döntést. Fokozatosan ébredtem rá, hogy mi az igazi hivatásom. Négy év után beléptem a rendbe, és azóta úgy érzem, édesanyám méhében már Istennek az volt a terve, hogy ferences legyek.
– Kik voltak Julián atya elődei Szentkúton?
– Szentkút visszavételétől számítva én már a hatodik vezetője voltam a kegyhelynek. Tarcza Aurél atya volt az első, aki három évig működött ott, utána Csizmadia Lénárd atya talán egy évig volt házfőnök, Boros-Gyevi Imre atya szintén egy esztendeig. Őt rövid ideig Orbán Márk atya követte, majd Nyikon Márton atya az elődöm három és fél évig.
– Hogyan gondol vissza házfőnöki évekre?
– Szép időszak volt. 1992 Nagyboldogasszony napján itt mutattam be az újmisémet, de egyébként ismeretlen volt számomra a kegyhely. Mikor oda kerül az ember, rögtön érzi, hogy nem kell kitalálni, hogy mi a feladat, mert az felülről, azaz Istentől jön. Társam volt végig Orbán Márk atya, két évig Marek Bernardin atya, hat esztendeig Szikszay Leopold atya, egy évig pedig az azóta már elhunyt Barotai Urbán atya, és fél évig Papp Tihamér atya is.
– Az ismerkedést hogyan kezdte?
– Összegyűjtöttem a kegyhelyről fellelhető irodalmat, és Roznik Rajnér ofm háború előtt megjelent, Szentkútról szóló könyvét felhasználva, kiadtuk a kegyhely történetét. Ez a könyv már több kiadást is megért, ma is kapható. A könyv végén látható, a kegyhely életét bemutató fényképeket én készítettem. Ahogy megismertem a kegyhely múltját és jelenét, rájöttem, hogy ránk nézve módosítva igaz a mondás: „jó bornak is kell cégér”.
– Ezt hogy érti?
– Szentkút jó bor, vagyis a kegyelem kiáradásának nagyszerű központja, de jelentőségéhez képest kevesen ismerik. Vagyis a mi borunknak, Szentkútnak kell a cégér, a reklám. A palóc vidékeken, határon innen és túl, valamint az egykori ferences kolostorok lelki kisugárzásának körzetében Szentkút továbbra is fontos zarándok célpont maradt, de máshonnan kevesen jönnek. Ezen igyekeztem változtatni. A ferencesek a feloszlatás előtt is törekedtek a kegyhely országos hírnevének megalapozására. Budapesten hatalmas plakátokat helyeztek el a zarándoklatok és lelkigyakorlatok népszerűsítése céljából, és filléres vonatokat szerveztek a nagyvárosokból egy-egy búcsúra, hogy a szegény nép jöhessen. Én is arra törekedtem, hogy az egész ország és a határon túli területek is tudomást szerezzenek róla, hogy Szentkút a Szűzanya kiemelkedő, kedvelt helye. Szentkút megimádkozott hely.

– Mit tett, hogy legyen cégér?
– Azzal kezdtem, hogy megvizsgáltattam szakemberekkel a kegyszobrot, hogy eredeti-e, mert néhányan ezt kétségbe vonták. Természetesen eredeti, 1705-ben került oda a szép, barokk, öltöztetős alkotás. Hirdetni kezdtem a búcsúinkat a katolikus lapokban. Az utolsó két szentkúti évem idején a Szent István Rádióban rendszeres, heti műsorom volt, ami nem Szentkútról szólt, de a hallgatók minden alkalommal hallhattak arról,
hogy Szentkúton ferencesek vannak, akik szeretettel várják a zarándokokat. Az én időmben kezdődött, hogy a Duna TV tőlünk közvetítette a Nagyboldogasszony-napi szentmisét. Írtam egy mátraverebély-szentkuti himnuszt, amely a Köszöntünk Szentkút csillaga című énekes könyvben megtalálható. A hívek szerették ezt énekelni.
– Milyen állapotban voltak az épületek Aurél és Márton atya idején, illetve a környezet?
– Amikor én odakerültem, a kolostort és a zarándokházat már visszakaptuk, de borzasztó állapotban. Aurél atya idején tatarozták kívülről a templomot, új tetőszerkezetet építettek, paláztak. Érkezésemkor folyamatban volt a szabadtéri misézőhely felújítása. Nagy munkák vártak rám is. Fel kellett újítani a kegyhely egész vízvezeték rendszerét műanyag csövekkel, mert szökött a víz a talajba. Akkor ürült ki a zarándokház, amit
korábban szociális otthonnak használtak. Ahogy az anyagi lehetőségeink engedték, olyan ütemben azt is fel kellett újítanunk: festeni, mázolni, fűtést bevezetni, falakat bontani és építeni. A nagy ebédlőt rendbetettük, üzemi konyhát alakítottunk ki. A körmeneti utat leaszfaltoztattuk. A mátraverebélyi önkormányzattól megvásároltuk fokozatosan az egész parkolót. Felújítottuk az orgonát, amely teljesen új játszóasztalt kapott. Új tetőszerkezetet és cserepezést kapott a zarándokház és a rendház is.
– Szentkút vízben önellátó?
– Teljesen önellátók vagyunk, ami nagy segítség. Még a harmincas években elődeink nagy földalatti víztárolókat alakítottak ki, melyekben kristálytiszta a víz. Már akkor elektromos szivattyúkkal felnyomatták a hegyoldalba, tartályokba, és onnan a szabadesés folytán jön vissza a kegyhelyre, és az biztosítja a vízellátásunkat mind a mai napig. Ez a víz a kegyelemnek a forrása még most is. Az isteni jelenlétnek az egyik eszköze.
– Ennyi munka mellett jutott-e idő a lelki építkezésre?
– Az volt a legfontosabb. Nagyon fontosnak tartottam, hogy én magam fogadjam az érkező zarándokokat. Ne csak a harang szóljon, hanem tartsak nekik exortációt, buzdítást a kegyhelyről, a lehetőségekről, a gyónásról, a teljes búcsú elnyerésének feltételeiről, beszéljek az aktuális ünnepről és gyakorlati tanácsokkal is ellássam őket a kegyhelyen eltöltött idő hasznos felhasználására. Mindig ott voltam a kapuban nagybúcsúkor. Szívesen beszéltem a kegyhely történetéről. A kegyhely attól kegyhely, hogy az Isten temploma. De az nemcsak a falak közé zárt templom, hanem a környezete, a természet is, főleg azok a helyek, amelyhez a hely
története valami módon kapcsolódik. Vagyis a kegyhely meghatározása ez lehetne: olyan templom, ahol megtapasztaljuk Isten rendkívüli jelenlétét, a kegyelem áradását. Éppen azért az egyházjog előírja, hogy a kegyhelyen biztosítani kell a szentségek szükséges és bőséges kiszolgáltatását. Ez elsősorban a szentgyónásra,
a szentmiseáldozatra vonatkozik, ugyanakkor más istentiszteleti formáknak is biztosítani kell a feltételeit, gondolok itt például a keresztút végzésre és a szentségimádásra.

Szerdahelyi Csongor

Forrás: Szentkút újság 2012/1.

Szentlélek...

Valóban csodálatos vagy, isteni Ige. Csodálatos a te működésed a Szentlélek által. Hiszen ó' úgy áraszt téged az emberbe, hogy annak lelke egyesül Istennel, befogadja, megízleli Istent, és rajta kívül már semmit sem szeret.

Eljön lelkünkbe a Szentlélek, éspedig az isteni Igének, azaz a megölt Báránynak vérével megpecsételve. Hiszen maga ez a vér is készteti őt, hogy eljöjjön, bár a Lélek magától is kész jönni, és óhajt betérni hozzánk.

Ez az eljövetelre készséges Szentlélek egylényegű az Atyával és az Igével, és az Atya lényegéből és az Ige szeretetéből származik, eljön a lelkünkbe, mint egy forrás, hogy az elmerülhessen benne. Miként két rohanó folyó, úgy egyesül, hogy a kisebbik még a nevét is elveszti, és a nagyobbik neve lesz az övé is, ugyanúgy cselekszik a Szentlélek, amikor eljön a lélekbe, hogy azt egészen magáévá tegye. Tehát az kell, hogy az emberi lélek, amelyik a kisebb, elveszítse még a nevét is, és teljesen a Szentlélekre hagyatkozzék. Ez pedig akkor valósul meg, ha teljesen úgy adja át magát a Szentléleknek, hogy vele egészen eggyé válik.

A Szentlélek pedig, aki az Atya szeretetében rejlő' kincsek osztogatója, és az Atya és a Fiú közös terveinek megvalósítója, oly szelíden jön a lélekbe, hogy csak kevesen tudják felfogni s nagyságát kellőképpen értékelni.

Pazzi Szent Mária Magdolna szűznek „Kinyilatkoztatás és Próbatétel" című írásából

Húsvéti időszak végén

Tudsz-e áldozatot hozni szeretetből?

forrás: Adoremus 2010

Eszterházy Pál Nádor (1635-1713) könyörgése

Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! Emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, szent István neked fölajánlott és végrendeletében reád hagyott. Tekints kegyes arccal országodra, és dicső érdemeiddel légy szószólónk és közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden ínségükből megszabadultak, mert éber szemed folyton-folyvást vigyázott örökségeidre, mindörökké áldott Nagyasszonyunk! Ezt mi biztosra vettük, ezért gyakran folyamodtunk hozzád, és tapasztalásból tudjuk, és mondhatjuk, hogy éretted áldott meg minket az Úr. Ez a remény éltet most is, ez a bizalom lelkesít, hogy oltalmadban keressünk menedéket mi, a Te néped, örökséged és nyájad, akiket szent Fiadról kereszténynek neveznek, különös pártfogásodért pedig hazánkat Mária országának hívjuk és valljuk.

Azért emeljük fel tehát hozzád szívünket és kulcsoljuk imára kezünket, hogy alázattal eléd tárjuk könyörgésünket.

Oltalmazd és védd hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól édes hazánkat, hogy Isten dicsőségére és néped vigasztalására mindenkor virágozzék. Eszközöld ki könyörgéseddel, hogy az Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitet idehaza és mindenütt a világon felmagasztalás érje: hazánk főpásztorainak és egész papságának nyerj isteni segítő kegyelmet, nekünk híveknek pedig tanulékony, engedelmes és az élő hit cselekedeteiben s gyümölcseiben bővelkedő szívet, hogy szent Fiad meg ne nehezteljen reánk, és országát tőlünk joggal el ne vonja. Gyullaszd föl bennünk ősatyáink buzgóságát és vezéreld a hitetlenkedőket az igazak okosságára, hogy mindannyian egy szájjal, egy szívvel-lélekkel, azonegy hittel szolgáljunk Fiadnak, a mi Urunknak, Téged pedig tiszteljünk és valljunk Nagyasszonyunknak, pártfogónknak, amint valósággal tiszteltek is dicső őseink.

Könyörgünk, Nagyasszonyunk, magyar hazánk vezetőiért, hogy a Szentlélek ajándékai által felvilágosítva megismerjék az igazságot, megbüntessék a gonoszt és védelmezzék az igazat, hogy a közjó előmozdításán őszinte igyekezettel fáradozzanak, az árváknak, özvegyeknek és ártatlanoknak igaz lelkiismerettel szolgáltassanak igazságot.

Könyörgünk Nagyasszonyunk, egész nemzetünkért. Légy hozzá irgalmas, örökséged polgárait, akiket védelmed alá vettél, őrizzed meg minden bűntől; kormányozd és vezesd kegyességeddel, tartsd meg Isten szeretetében és félelmében. Esedezésed által nyerj a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatatosságot, a szüzeknek tisztaságot, a házastársaknak hűséget, az utasoknak szerencsés megérkezést, az özvegyeknek és árváknak gyámolítást, a szegényeknek pártfogást, a szomorúaknak vigasztalást, a megholtaknak pedig örök nyugodalmat.

Ne vesd meg esdeklő gyermekeidet és a bűnök bocsánatáért könyörgőket mindenkor tapasztalt irgalmaddal oltalmazd; mert bár mi megmutatkoztunk a fiúi kegyeletben, Te megmaradtál édesanyánknak és Nagyasszonyunknak.

Légy minden bajos ügyünkben szószólónk szent Fiadnál, hogy az Ő akarata szerint rendezzük életünket, és téged Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk és tiszteljünk életünknek minden napján.

Jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és szent Fiad, Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk! Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését, amelyet színed elé terjesztünk, hogy közbenjárásoddal megsegítve, a jelen élet viszontagságai után, a síron túl, az örökkévaló boldogságra juthassunk.

Ti is, édes hazánk védőszentjei: Béla püspök, István király, Imre herceg, Mór és Gellért püspökök, László király, Erzsébet asszony, Szent Margit, Boldog Kinga és Jolán (IV. Béla király leányai), Boldog Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, Isten minden megdicsőült szentjeivel együtt esedezzetek érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál. Ámen. 

Forrás: Hozsanna! - SzIT, Bp. 1991. 73-75. o.

"Az örök életre táplál minket az Eucharisztia"

forrás: Adoremus 2009

"felszentelte a Boldog Gizellát ábrázoló domborművet, a vatikáni magyar kápolnában látható mű pontos mását."

1980. október 8-án II. János Pál pápa felszentelte a római Szent Péter bazilika altemplomának magyar kápolnáját, amelyet magyar művészek alkotásaival díszítettek. 25 évvel a kiemelkedő jelentőségű esemény után, december 30-án a Karátsonyi-ligeti Szent Család templom búcsúján dr. Paskai László bíboros felszentelte a Boldog Gizellát ábrázoló domborművet, a vatikáni magyar kápolnában látható mű pontos mását.

Az utolsó simítások a domborművön (Fotó: F. A.)

A mészkő dombormű Szent István királyunk bajor származású feleségét a magyar koronázási palásttal ábrázolja. A dombormű gipszvázlatát Kiss Sándor készítette, a művészi kidolgozás Bajnok Béla érdeme. Amint azt újságunk 2005. áprilisi számában leírtuk, Kiss Sándor három reliefje díszíti a vatikáni magyar kápolnát, mindhármat Bajnok Béla dolgozta ki. Az eredeti gipszvázlatok közül a Boldog Gizellát ábrázoló relief még ma is megtalálható Bajnok Béla Dugonics utcai műtermében.

Amikor 2004 őszén Boros Zoltán plébános úr ellátogatott a szobrászhoz, rögtön felmerült benne az ötlet: jó lenne, ha a művész a vázlat alapján újra megfaragná a művet a Szent Család templom számára.

A művész a felszentelt domborművel (Fotó: Bajnok Ildikó)

Az elgondolást tett követte: megkezdődött az aprólékos, nagy mesterségbeli tudást és művészi megjelenítő erőt igénylő munka. Tavaly tavasszal – amikor Bajnok Béla műtermében jártunk –, már csaknem teljesen készen volt a mű. Boros Zoltán plébános úr kérésére azonban áprilisban megjelent cikkünkben nem ejtettünk szót erről. De még a művészről szóló decemberi portrénkban is mindössze annyit írtunk: a művész „nemrégiben fejezett be egy nagy művet (hogy ez mi, egyelőre maradjon még titok), amely majd városunkat gazdagítja.” A plébános úr ugyanis szerette volna meglepni vele a híveket.

A szépséges dombormű méltóságot, meghittséget, nyugalmat és hitet áraszt. Nagyszerű ékessége a ligeti templomnak. Ahogy Teréz anya reliefje is, amely szintén ama bizonyos műterem-látogatás alkalmával tetszett meg a plébános úrnak, s amelyet a művész felajánlott a templom számára.

A Teréz anyát ábrázoló relief (Fotó: Bajnok Ildikó)

Mindkét mű felszentelésére a dr. Paskai László bíboros által celebrált december 30-i szentmise elején került sor. Dr. Paskai László bíboros és Boros Zoltán plébános méltatta a hívek előtt Boldog Gizella és Kalkuttai Szent Teréz példamutató személyiségét, jámbor életét és köszönetet mondtak a művek alkotójának, Bajnok Bélának, hogy megörvendeztették a templom rendszeres látogatóit e nagyszerű műalkotásokkal.

– Nagy szeretettel készítettem a domborműveket. Nagyon jó érzés, megnyugvás számomra, hogy jó helyre kerültek – mondja a reliefek felszentelése után a művész, s még hozzáteszi: – Vannak még terveim újabb alkotások készítésére: amíg élek, dolgozom, amíg dolgozom, addig élek…

Öröm számunkra, hogy Vörösváron már két műalkotás is megörökíti Boldog Gizella alakját. Ha Szent István királynak is állítana szobrot a város, igaz örömünk még teljesebbé válna...

F. A.

forrás: Vörösvári Újság  2006 január

Assisi Szent Ferenc Iskolája Gyerektábor 2012. július 12–15. között.

A Szent Ferenc iskola-tábor a csíksomlyói ferences kolostorban lesz 2012. július 12–15. között. Július 12-én, vagyis csütörtök este 18,00 óráig kell megérkezni, a kicsengetés pedig július 15-én, vasárnap, az ebéd után lesz. Erre a programra 4 – 8. osztályos diákokat várunk.

Ha már nem férsz bele az Assisi Szent Ferenc Iskolája gyerektábor résztvevőinek megszabott korhatárba (4-8 osztályig), de mégis szívesen eljönnél, részt vehetsz a táborban mint segítő;) A segítők főleg a csoportvezetéssel és a gyerekek felügyeletével, kellene foglalkozzanak.

egy kis ízelítő, mely az előző tábort idézi fel:

http://youtu.be/HdSz1GoZbTM

Jelentkezni:

Elérhetőségünk (részletesebb tájékoztatást itt lehet kérni): fr. Tibor 0746774701, frtibi@gmail.com vagy fr. Szabolcs frszabolcs@gmail.com
Nagy szeretettel várunk benneteket.

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében 2012

Hivatástisztázó lelkigyakorlat a Ferences Szegénygondozó Nővérek szervezésében Mátraverebély - Szentkúton július 16-21-ig, jelentkezés július 5-ig. Szeretettel hívnak a nővérek 17 és 35 év közötti hajadon lányokat, akik még nem döntöttek vagy még nem tudnak dönteni életállapotukkal kapcsolatban; nemcsak azokat várják, akik szerzetesi hivatásban gondolkodnak, hanem azokat is, akik házasságra, családra vágynak. A nővérek közvetlenek, jó kedélyűek és teljes mértékben nyitottak a jelentkezők felé. Jelentkezéssel kapcsolatos elérhetőség, ahova a kérdéseket is lehet címezni: ersek.anna1@gmail.com vagy a telefonos elérhetőség: 32/370-639. Korábbi lelkigyakorlatokról, valamint a nővérektől tanúságtételeket olvashatsz a http://hivatas.blogspot.com oldalon.

A Szentmise befejező szertartása

Róma, 2010. április 30. (zeint.org)

 

Mauro Gagliardi

Mauro Gagliardi, a Pápai Liturgiai Hivatal konzultátora, a római Regina Apostolorum Pápai Akadémia professzora

         Befejező szertartás a Római Rítus két formája szerint

A szentmise befejező szertartása mindkét (a rendes és rendkívüli) forma szerint az áldozás utáni könyörgést követően kezdődik.

A rendes (VI. Pál-féle) forma szerint, a Római Misekönyv előírásainak (IGMR 90) megfelelően a  befejező szertartás részei a következők:

1) rövid hirdetések szükség szerint 

2) a pap záró köszöntése (Dominus vobiscum, az Úr legyen veletek) és áldása, ehhez kapcsolódhat rövid ima vagy más formula, valamint

3) a hívők elengedése (Ite missa est), a diakónus vagy a pap szavaival, hogy menjenek és tegyenek jót, ezután a pap, a diakónus és a ministránsok mélyen meghajolnak az oltár előtt, a pap megcsókolja az oltárt.

A különleges forma (V. Szent Pius-féle, Boldog XXIII. János módosításával) alapvető elemei ugyanazok, mint a rendes formánál, de van némi különbség.

Ebben a formában az Ite missa est az áldás elé kerül. A válasz, Deo gratias, Istennek legyen hála után a pap újra az oltárhoz megy, mélyen meghajol, kezét összetéve ráhajol, és elmondja  az V. Szent Pius Misekönyvében (1570) szereplő Placeat imát. A szép imádságban a felszentelt pap a Szentháromság Egy Istent kéri, hogy fogadja el az Eucharisztia áldozatát érte és azokért, akikért a pap azt felajánlotta.

Placeat tibi, sancta Trinitas, obsequium servitutis meae: et praesta, ut sacrificium quod oculis tuae maiestatis indignus obtuli, tibi sit acceptabile; mihique et omnibus pro quibus illud obtuli, sit, te miserante, propitiabile. Per Christum Dominum nostrum. Amen.

Szentháromság Egy Isten, fogadd szívesen szolgálatom ajándékát. Fogadd el az áldozatot, amelyet én – isteni Méltóságod színe előtt méltatlan szolga – felajánlottam. Légy irgalmas hozzám és mindazokhoz, akikért ezt felajánlottam a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Az imádság után a pap megcsókolja az oltárt, szemét az ég felé emeli, karját kitárja, majd összezárja, felemeli, majd a mellkasához teszi, fejet hajt a kereszt felé és mondja: Áldjon meg benneteket a Mindenható Úristen Benedicat vos omnipotens Deus. Ezután a hívők felé fordul, megáldja őket egyszerű módon a kereszt jelével a Szentháromság nevében, ugyanúgy, mint a rendes forma szerint.

A rendkívüli forma szerinti befejező szertartás szentírási részt is tartalmaz. Az áldás után a pap újra az oltárhoz fordul, a Szentíráshoz, és elmondja a Szent János Evangélium prológusát ugyanolyan bevezető szavakkal és ugyanolyan mozdulatokkal, mint az Igeliturgiánál. Amikor azt olvassa: Et Verbum caro factum est, És az Ige tessté lett – letérdel. Az utolsó Evangélium mindig János 1,1-14.

Néha ez elmarad, a következő esetekben: amikor a pap a Menjetek... helyett a Benedicamus Domino – Adjunk hálát az Úrnak formulát mondja, továbbá a Karácsony harmadik miséjén, Virágvasárnap – ha ekkor áldja meg a pap a pálmaágat vagy más ágakat,(más esetekben marad az utolsó Evangélium de ekkor Máté 21,1-9-et mondják) –, a Húsvéti Vigília miséjén, –a gyászmisén, ha azt követi a koporsó, a sírhely és a temetési lepek megáldása –,  és néhány szentelés alkalmával mondott szentmisén.

Mindkét forma szerint tehát a Befejező szertartás egyaránt tartalmazza a következőket: a hívek áldását, az elengedést és az oltár tiszteletét. Az áldás lehet hosszabb, ünnepélyes.

2.      A befejező szertartás két pillére: áldás és küldés

A Szentírás az áldás / áld, szót tág értelemben használja. Az Ószövetségi Szentírásban a héber szó gyökere brk a szerencsés életre utal valamint gazdagságra, eredményességre és a felhőkből jövő csapadékra (hiszen ez valóban áldás a sivatagban). Emellett a brk tövet alkalmazzák tiszteletadás, dicséret kifejezésére, és abban az értelemben is, hogy valakiről jót mondanak. És mivel Izraelben minden üdvözlés áldás kérése volt, a szó egyszerűen üdvözlést is jelent. A mi értelmezésünk szerinti áldás főképpen olyan szövegekben fordul elő, ahol a szülők áldást kérnek gyermekeikre vagy a pap az istentisztelet résztvevőire, és ott, ahol Isten népének tett ígéreteiről van szó. Kötött liturgikus formula található például a Számok könyve 6,23-26-ban (Ároni áldás).

Az Ószövetségben az áldás, ugyanúgy, mint az átok, erővel hat. Az áldás például erő, amelyet valaki kézrátétellel közöl (Teremtés könyve, 48,14.17) vagy ráolvasással (Ter 27,27-29; 49,1-28). Az áldás által kapott erőt nem lehet elvenni (Ter 27,33.35, Szám 22,6). Ha nem is ejtik ki Isten nevét, az mindig nyilvánvaló, hogy az áldás Istentől jön.  Isten áldását nyerheti el a választott nép, elnyerhetik egyes emberek és tárgyak is (Kiv 23,25, MTörv 7,13;28,4-5;Jer 31,23; Péld 3,33), akkor is, ha a megfelelő szertartást a szöveg nem közli.

Az Ószövetségben áldást mondanak a papok, akik megáldják az embereket a Templomban (1Sám2,20), a zarándokokat (Zsolt 118,26) és az összegyűlt népet (Lev 9,22). Jahve a Második Törvénykönyv szerint (MTörv 21,5; 10,8) csak a papokat és levitákat hatalmazta fel arra, hogy nevében áldást mondjanak.

Jézus korában, a Jeruzsálemi Templomban a pap végezte a reggeli istentiszteletet, és elmondta az ároni áldást. Az Újszövetség magáévá tette az ószövetségi gyakorlatot és a zsidó áldást. (Qumranban is fontos szerepe volt az áldásnak, például a közösségbe való befogadásnál.) A Zsidókhoz írt levél idézi, hogy Melkizedek megáldotta Ábrahámot és Izsák Jákobot (Zsid 7,11; 11,20). Szent Pál szerint az isteni áldás, amelyet Ábrahám kapott, elér azokhoz is, akik nem vér szerinti leszármazottai, a fő feltétel a hit. (Gal 3,8-18).

A Zsidókhoz írt levél másik érdekes részlete a Melkizedek áldását követő megjegyzés: Kétségtelen azonban, hogy a magasabb rangú áldja meg az alacsonyabb rangút (Zsid 7,7). Ezért az, akit Isten magasabb rangba helyezett, ad áldást. Jézus kézrátétellel megáldotta a gyermekeket (Mk 10,16) és a tanítványokat (Lk 24,50). A Feltámadás fényében Szent Péter új módon látja Jézus életét, és azt mondja: Isten elküldte Fiát, hogy megáldjon minket (ApCsel 3,26), ezt Szent Pál lelki áldásnak eulogia pneumatike (Ef 1,3) nevezte. A keresztények hivatása, hogy Krisztust kövessék és áldást mondjanak. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást Lk 6,28; Rom 12,14).

A keresztény liturgikus áldás gyakorlat forrása Szentírás. Jelentése: kérjük Istent, ajándékozza meg teremtményeit, és megköszönjük a kapott ajándékokat.  Prosper Guéranger úgy gondolta, hogy az áldás visszavezethető a liturgikus szabályokhoz, amelyeket maguk az apostolok állapítottak meg. A szertartások során a személyeken kézrátétellel valósul meg, közösségek esetén az, aki áldást ad, kinyújtott karral kezét a jelenlevők felé fordítja. Az igazi keresztény áldásforma azonban a kereszt jele. A római szertartás szerint az Eucharisztia a kereszt jelével kezdődik és végződik. Áldás leszel – mondta Isten Ábrahámnak az üdvösségtörténet kezdetén (Ter 12,2). Ez az ígéret Krisztusban, Ábrahám fiában vált teljesen valóra.  Ő az egész teremtés és az egész emberiség áldása. Az Ő égi és földi jele, a kereszt ezért a keresztény áldás igazi jele. (J. Ratzinger, "Introduzione allo spirito della liturgia," San Paolo, Cinisello Balsamo (MI), 2001, p. 180.)

A szentmise végén többféle módon lehet áldást adni: egyszerű módon, háromszoros ünnepi áldás formájában vagy a hívekre áldást kérő imádsággal.

A miséző pap a közvetítő szerepét tölti be a befejező áldással, ami több, mint a mise ünnepélyes lezárása. A befejező áldás során (mint ahogyan minden szentmisében) két folyamat keresztezi egymást. Az egyik alulról felfelé, melynek során az ember mond köszönetet Istennek, dicséri Istent, hálát mond a kapott ajándékokért. A másik felülről lefelé, amikor Isten hinti jótéteményeit a hívekre. A pap áll az imádság és a kegyelem folyamainak középpontjában.

Teológiai szempontból a befejező áldás a búcsúszóval is összefügg. Nemcsak a jelenlevőktől való udvarias elköszönésről van szó, hanem a kegyelem misztériumáról. XVI. Benedek hangsúlyozza, hogy az Ite, missa est formulában összekapcsolódik a lezárult szentmise és a keresztények hivatása. A régi időkben a missa csupán elengedést, elküldést jelentett. A keresztény gyakorlatban azonban mélyebb jelentést kapott. Az elküldés küldetéssé alakult át. A búcsúzási forma az Egyház missziós természetének összegzése.

Az Ite, missa est formulával tehát a pap még egyszer figyelmeztet, hogy éljük meg azt, amit megünnepeltünk. Óvjuk meg a szentségben kapott kegyelmet, hogy az meghozza minden nap a keresztény élet gyümölcseit. Így a búcsú formula kapcsolatot teremt a liturgia és az etika között, az etika lehető legtágabb értelmében (erkölcsös élet, adakozó szeretet, tanúságtétel, evangelizáció, misszió, vértanúság). A tény, hogy a búcsúszó nem önmagában áll, hanem az áldással kapcsolódik össze, kifejezi, hogy nem vagyunk egyedül, az Úr velünk van, velünk együtt munkálkodik. (Mk 16,20), és ezért életünk Istennek tetsző szellemi hódolat (Rom 12,1-2), lelki áldozat (1 Pét 2,5) lehet.

A zárszó, mint elnöki aktus a gyűlést befejezettnek nyilvánítja. A gyülekezet Isten hívására gyűlt össze (Rom 8,30), így az elnök, aki Krisztus nevében jár el, a híveket napi teendőik ellátására küldi el, hogy mindezeket új formában tegyék meg, váljanak ezek üdvözítő tettekké. Erre válaszol a közösség: Istennek legyen hála. (A. Sorrentino, "L'Eucaristia: Rito e Vita," Dottrinari, Pellezzano (SA), 2008, p. 138)

Hanri Daniel-Rops katolikus történész így összegezte a befejező szertartást rövid írásában: Amikor a szentmise befejeződik és visszatérünk mindennapi teendőink és gondjaink közé, az Egyház emlékeztet, hogy Isten kezében maradunk, Ő irányít és véd minket. Így a szentmise jelentősége életünk részévé válik továbbra is, minden nap…. Az Ite missa est formula úgy is értelmezhető, mint ünnepélyes záró aktus és úgy is, mint Istennek szóló személyes szolgálatunk kezdete. Elmélkedünk a mindenható Szentháromság Egy Istenről, akinek nevét idézzük a befejező áldásban. A miséző pap szép liturgikus mozdulattal nyújtja karját magasra, hogy a mennyből lehozza a kegyelmet, amely vezetni és védeni fog minket.  (H. Daniel-Rops, "Questa e la Messa: Riflessioni e meditazioni sulla Messa di san Pio V," Casa Mariana Editrice, Frigento (AV), 2009, pp. 150-151.)

Az Athos-i kolostorban élő Gregoriosz szerzetes Aranyszájú Szent János liturgiáját elemző munkájában így ír a szentmise befejező szavairól: A szent liturgia utazás. Utazás, melynek célja találkozás és egyesülés Istennel. Elértük a célt. Az utazás végére értünk. Láttuk az igazi fényt. Láttuk az Úr színeváltozását a Tábor hegyen. Magunkhoz vettük szent testét és tiszta vérét.

Miközben azt merjük dadogni fenséges látogatónknak: Jó nekünk itt lennünk (Mt 17,4), az Anyaszentegyház arra int, hogy liturgikus utazásunk vége tanúságtevő életünk kezdete legyen: menjünk békében. Hagyjuk el a Színeváltozás hegyét, térjünk vissza a világba, folytassuk vértanú életünket. Így lesz hívő az Út és Élet, hirdetője, amelyet magába fogadott. A szent liturgiában Krisztust fogadtuk magunkba. Most küldetést kaptunk, hogy a világba vigyük el Őt. Hogy életének, az új életnek tanúságtevői legyünk a világban. Az Eucharisztia után most ki kell mennünk a világba, mint Krisztust hordozók, (Christoforos), és Lélek-hordozók (Pneuma-foros). Küzdenünk kell, hogy a megkapott tűz ne aludjon ki. (G. Chatziemmanouil, "La Divina Liturgia: Ecco, io sono con voi ... sino alla fine del mondo" (A. Ranzolin, ed., LEV, Vatican City, 2002, pp. 247-248).

3Következtetések

A szentmise befejező szertartásában a pap továbbra is papi feladatát tölti be, mint Isten és a hívek közötti közvetítő. Nem egymástól való elköszönésről van szó és megállapodásról, hogy majd találkozunk. A pap isteni áldást ad a hívőkre, és a hívők nevében megköszöni Istennek a kapott ajándékokat. Most is Krisztis nevében (in persona Christi) cselekszik. Ezért nem azt mondja többes szám első személyben, hogy „a mindenható Isten áldjon meg minket”, és „a szentmise véget ért, menjünk békében”. A pap itt is Krisztus nevében, Őt megszemélyesítve szól, mint az Egyház szolgája, és ezzel hívja és osztja az áldást, a híveket napi hivatásuk ellátására küldi:  Áldjon benneteket a Mindenható Úristen és Menjetek békével Rajta keresztül Krisztus és az Egyház szólítja fel a megkeresztelteket, hogy tegyenek napi tanúságot az Evangéliumról.  

A VI. Pál féle Misekönyvben foglalt befejező szertartás több elemmel gazdagodott:

•          az áldás különféle formái jobban kötődnek a Szentíráshoz és a liturgikus hagyományhoz;

•          az utolsó Evangélium elhagyása nem okoz kárt, mivel mondanivalója megjelenik az áldás szövegében;

•          a búcsúszó és az áldás sorrendjének felcserélése kifejezi, hogy csak Isten kegyelmével maradhatunk nap, mint nap hűségesek az Úrhoz.

A változások nem sértik a szertartás lényegét. Esetleg szó lehet a Placeat visszaállításáról.  A befejező szertartás teológiai és ünnepélyes egységét viszont megzavarja a hirdetések beiktatása.

"Milyen nagy ajándék, hogy anyaként van számunkra a Szeplőtelen Szűz Mária!"

XVI. Benedek pápa 2007. december 8-án az Angelus során elmondta, hogy Máriát beragyogja az Isten szeretete. "Milyen nagy ajándék, hogy anyaként van számunkra a Szeplőtelen Szűz Mária!" A fiatalokhoz szólt: "A mai fiatalok olyan környezetben nőttek fel, ahol a boldogság hamis üzenetét és modelljét terjesztik. Veszély ezen fiúk és lányok számára, hogy elveszítik a reményt abban, hogy az igaz szerelem teljesülhet, amely az élet céljához és öröméhez kell. II. János Pál pápa, tisztelt elődöm olyan sokszor felhívta a figyelmet a Szép szeretet Anyjára. Sokszor megtévesztik a fiatalokat és gyermekeket, hazug és korrupt szerelem áldozatává esnek, és a fogyasztás zsákutcájába húzzák őket. Még az olyan szent dolgok is, mint a test, mely Isten temploma - a fogyasztás áldozatává esnek. És amikor a fiatalokban a legszebb érzések jönnek elő, akkor történik meg velük mindez."

Mária a szeretet jegyében élte le életét. Ő magának a szeretetnek volt Anyja, mert "Isten a szeretet". Szeretettel fogadta el és nevelte fel Jézust. Szeretettel és türelemmel viselte el a szenvedéseket. Szeretettel várta pünkösd előtt a Lelket, akit Fia megígért. Együtt élt az apostolokkal szeretetben, amely az Egyház kezdeti képe volt. Szeretetben vétetett föl a mennybe, mert Isten tervét nem utasította vissza. Krisztus miatt vált szentté és széppé, mert 'köze' volt Krisztushoz. Krisztusban "választott ki minket Isten a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte" a szeretetben. (vö. Ef 1,4)

A "modern" jó pásztor

Jézus mindenben előttünk jár, és gondja van ránk. Ő szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy így az utat is megmutassa, amelyen földi életünk során járnunk kell. Ahová ugyanis Ő eljutott, oda követjük mi is. Ahhoz, hogy felismerjük a bennünket hívő pásztor hangját, önmagunkat is ismerni kell. Vagyis bevallani hibáinkat, és elszántan küzdeni ellenük. Jézus rajtunk tartja a szemét. Nem lehetnek "ferde" útjaink. A pásztor az elveszett juhot is megkeresi, de fontos az én szabadságom is, amellyel elfogadom az Ő irgalmas szeretetét, és visszatérek a közösséghez. Egy alkalommal Makó környékén, Kopáncspusztán egy "modern" pásztorral találkoztam. A birkái elcsatangoltak, s mivel barátaimmal a közelben táboroztam, meghívott, hogy kísérjem el a "birkafelderítő útra". Beültünk a zsigulijába (a "modern" pásztor már autóval jár), és a sík és nyílt terepen haladtunk lassan előre, a lehetséges irány felé, ahol a birkák magukra hagyatva lehettek. És lám, több száz méter után egyik-másik mélyedésben fel is fedeztük az állatokat, akik ellenkezés nélkül hagyták, hogy a pásztor betegye őket a csomagtartóba. Miután három birkával megtelt a csomagtartó, s volt még egy negyedik állat is, szemem előtt megelevenedve láttam Jézus példabeszédét a jó pásztorról, mivel a modern pásztor sem tehetett mást, a nyakába emelte az elfáradt birkát, engem pedig megkért, hogy vigyem vissza a karámhoz a kocsiját a csomagtartóban lévő állatokkal. Így értettem meg, hogy ez a mi keresztényi feladatunk is: embertársainkat segíteni, hordozni bajaikat, bánatukat, mert csak ez tudja meggyógyítani sebeiket....

Kránitz Mihály:
A lélek útja a Fény felé c. kötetből

Ullrich Ágoston atya - papságomról

http://www.emmanuel.hu/spaw2/uploads/files/Guszti_atya_%20papsagom2010_05_06.mp3

c. esperes,  plébános: Csepel-Királyerdő - Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébánia
Szentelés: Székesfehérvár, 1986.06.24.

Assisi Szent Ferenc Hálaéneke

Te vagy a szentséges, Úristen, Te vagy Isten minden Istenek fölött, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, Te vagy a nagy, Te vagy a felséges.
Te vagy a mindenható, te vagy égnek és földnek Szentséges atyja és királya.
Te vagy a hármas és egy, az Úr, Te vagy Isten minden Istenek fölött.
Te vagy a jóság, Te vagy minden jóság, Te vagy a legfőbb Jóság; az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, Te vagy a bölcsesség, Te vagy az alázatosság, Te vagy a béketűrés.
Te vagy a szépség, Te vagy a biztonság, Te vagy a békesség, Te vagy az öröm.
Te vagy reménységünk, Te vagy az igazság és a mértékletesség, Te vagy minden gazdagságunk.
Te vagy a gyengédség, Te vagy a mi védőnk, a mi oltalmazónk És védőbástyánk. Te vagy a mi Menedékünk és erősségünk.
Te vagy a mi hitünk, reményünk és szeretetünk.
Te vagy a mi lelkünk édessége.
Te vagy a végtelen jóság, a nagy és csodálatos Úristen, Mindenható, jóságos, irgalmas és a mi Megváltónk.

Szent Ferenc meghívja Szent Klárát ebédre

Szent Ferenc, amikor Assisiben tartózkodott, gyakran meglátogatta Szent Klárát,^[24] hogy üdvös tanácsokat adjon neki. Szent Klára nagyon szeretett volna egyszer együtt ebédelni vele, s bár sokszor kérte erre, Szent Ferenc nem akarta teljesíteni kívánságát. Azért a testvérek, akik hallottak Szent Klára óhajáról, azt mondták Szent Ferencnek: - Atyánk, úgy gondoljuk, túlzott szigorúságod nem fér össze a krisztusi szeretettel, hogy Klára nővért, ezt az Isten előtt kedves, szent életű szüzet nem hallgatod meg ilyen csekély dologban, hogy egyszer veled együtt ülhessen asztalhoz. Különösen méltánytalan ez, ha meggondolod, hogy a te tanácsodra mondott le a világ minden pompájáról. Úgyhogy ha valami nagyobb kegyet kérne tőled, nem ilyen apróságot, azt is meg kellene adnod lelki leányodnak. - Szent Ferenc erre megkérdezte: - Hát valóban úgy gondoljátok, hogy teljesítsem kívánságát? - Társai meg így feleltek: - Igen, Atyánk, méltó dolog, hogy megszerezd neki ezt az örömet. - Akkor Szent Ferenc így szólt: - Ha ti úgy gondoljátok, én sem ellenzem. S hogy még nagyobb örömet szerezzek neki, azt akarom, hogy az étkezés az Angyalos Boldogasszony rendházában folyjék le. Minthogy már régóta elzárkózva él San Damiano kolostorban, bizonyára kedvére lesz, ha viszontláthatja a Boldogasszony hajlékát, ahol haját levágatva Krisztus jegyese lett. Ott fogunk tehát Isten nevében közösen ebédelni.
Amikor elérkezett a tervezett ebéd napja, Szent Klára egyik társnőjével elhagyta kolostorát, és Szent Ferenc társai kíséretében lement az Angyalos Boldogasszonyhoz. A Madonna oltára előtt, ahol egykor Szent Ferenc lenyírta haját, és fátyollal borította be fejét, ájtatosan köszöntötte Isten Anyját. Aztán amíg el nem jött az ebéd ideje, a testvérek végigvezették őt a kolostorban; közben Szent Ferenc, ahogy szokta, a puszta földre teríttetett. - Amikor pedig jelt adtak az ebédre, egymás mellé ült Szent Ferenc és Szent Klára, azután helyet foglalt Szent Ferenc egyik társa Szent Klára kísérőjével, majd a többi testvér is nagy alázatosan elhelyezkedett a terítéknél. Első fogásként Szent Ferenc Istenről kezdett beszélni, méghozzá oly gyöngéden, oly magasztosan, oly felemelően, hogy az isteni kegyelem nagy bősége szállt le rájuk, és mindnyájan elragadtatásba estek.
Amint önkívületben kezüket és tekintetüket égre emelve ültek, Assisi és Bettona és az egész környék lakosai úgy látták, mintha az Angyalos Boldogasszony, a kolostor meg az akkor mellette elterülő erdő kigyulladt volna, és mindent: - a templomot, a kolostort, az erdőt pusztító tűz emésztené. Ezért az assisibeliek nagy sietve rohantak tüzet oltani, mert biztosra vették, hogy ott minden lángokban áll. Mikor azonban odaértek, s tüzet sehol sem találtak, bementek a kolostorba, s akkor néztek csak nagyot, amikor látták, hogy Szent Ferenc Szent Klárával és társaival az asztal körül ül Istenben elragadtatva. Ebből világosan megértették, hogy nem földi, hanem mennyei tüzet láttak, amit Isten csodálatos módon azért gyújtott, hogy láthatóvá tegye az égő isteni szeretetet, amelytől ezek a jámbor barátok és szent nővérek lángoltak. Eltűnődve ezen mélyen meghatódtak és lelkiekben épülve távoztak.
Amikor aztán jó sokára Szent Ferenc Szent Klárával és társaival együtt magához tért, úgy érezték, hogy a lelki táplálék által megerősödtek, és ezért már nem sokat törődtek a földi étellel. Így végződvén az áldott ebéd, Szent Klára kíséretével visszatért Szent Damján kolostorba. A nővérek, amikor meglátták, nagyon megörültek, mert már attól tartottak, hogy Szent Ferenc esetleg egy másik kolostor kormányzására rendelte. Mint ahogy korábban Ágnes nővért, Szent Klára húgát a firenzei Monticelli kolostor apátnőjévé tette meg. És emlékeztek arra is, hogy Szent Ferenc néhányszor figyelmeztette Szent Klárát: - Légy készen, hogy ha szükséges, másik kolostorba küldhesselek. - Amire ő, a szent engedelmesség leánya csak annyit felelt: - Atyám, mindig készen vagyok, hogy odamenjek, ahová küldesz. - Ezért örültek hát a nővérek annyira, hogy viszontlátták, és Szent Klárát is nagy megnyugvás töltötte el köztük.
Krisztus dicséretére. Amen. 

^[24] Szent Klára 1193 ban Assisiben született gazdag nemesi családból. Szent Ferenccel való ismételt találkozások és megbeszélések után 1212 virágvasárnapjának éjjelén titkon elhagyta a szülői házat, és az Angyalos Boldogasszony templomába ment, ahol Szent Ferenc a testvérekkel várta, a Szűzanya oltára előtt levágta haját, és fátyolt borított fejére. Szent Klára a Szent Damján kolostorba vonult vissza, s gyűjtött maga köré társnőket. Elsőként, két hét múlva, Ágnes húga követte. Így alakult meg Szent Ferenc második rendje, a ferences apácáké, akiket később Kláráról klarisszák-nak neveztek el. Szent Klára 1253 ban halt meg, 1255 ben IV. Sándor pápa avatta szentté. Reguláját halála előtt két nappal IV. Ince pápa bullával is megerősítve hagyta jóvá. Első életrajzát, Szent Klára legendája címmel ismeretlen ferences szerző 1256 ban írta.  

forrás: Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fioretti

II. János Pál pápa Redemptoris Mater 1987

„Szűz Mária minden teremtmény között
leghasonlóbb Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.
Ebből következik, hogy minden áhítat
között Szűz Máriának, az ő Szentséges
Anyjának a tisztelete az, amely Urunkhoz és
Üdvözítőnkhöz a leginkább hasonlóvá teszi,
és leginkább neki szenteli a lelket. Továbbá,
minél inkább Szűz Máriának szenteli magát
a lélek, annál inkább szenteli magát Jézus
Krisztusnak. Ezért mondja Grignon Szent
Lajos, hogy a Jézus Krisztusnak való tökéletes
önfelajánlás útja ’önmagunk tökéletes és teljes
felajánlása és átadása Szűz Máriának’ .” (II.
János Pál pápa Redemptoris Mater 1987)

Gyalogos zarándoklat a Sarlós Boldogasszony búcsúra

Szent Ferencnek Szent Klárához intézett végakarata

"Én, a jelentéktelen Ferenc testvér, követni akarom a mi legfőbb Urunknak, Jézus Krisztusnak és az Ő szentséges Anyjának életét és szegénységét, s ebben a szándékomban végig ki akarok tartani. És kérlek benneteket, úrnőimet, s ezt tanácsolom nektek, hogy ti is mindig ebben a szentséges életmódban és szegénységben éljetek. És nagyon vigyázzatok, nehogy valakinek szavára, vagy tanácsára valaha is eltérjetek tőle." (Szent Ferencnek Szent Klárához intézett végakarata)

lélekvárás május 26-án

Szentlélek-várás a kapucinusoknál, nunciussal, szerzetesekkel és világi papokkal

Pünkösdi virrasztásra és imádságos lélekvárásra hívják a híveket magyar hazánkért a kapucinus ferences szerzetesek. A több mint százéves hagyománnyal rendelkező lélekvárás május 26-án, szombaton 18 órakor szentmisével kezdődik, és 27-én a vasárnap hajnali 4 órakor szentmisével fejeződik be. A Szentlélek-várás során az elmélkedéseket Alberto Bottari de Castello pápai nuncius, Sergio Tellan, Jánosa Domonkos, Rajk János, Fülöp Ákos, Süllei László, Lak Gábor, Horváth István és Szpisják Péter Pál kapucinus és egyházmegyés világi papok vezetik. A virrasztást az alkalomhoz illő orgona- és hangszeres zenével, imákkal és elcsendesüléssel teszik lelkileg gazdagabbá. Éjfélkor szentmisét mutatnak be. A kapucinusok minden elmélkedni vágyó, a Szentlélek felé fordulni akaró hívőt várnak. Cím: I. ker. Fő u. 32.

"Hála neked, nő"

Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára, aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet. Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet. Hála neked, nő, aki leány és nővér vagy, aki érzékenységeddel, intuitív adottságoddal, önzetlenségeddel, állhatatosságoddal gazdagítod a szűkebb családot, s általa a társadalom egész életét. Hála neked, dolgozó nő, aki a szociális, gazdasági, kulturális, művészeti és politikai élet minden területén jelen vagy - azért, hogy nélkülözhetetlen módon hozzájárulsz az értelmet és az érzelmet összekapcsoló kultúra fölépítéséhez, az életnek a misztériumra mindig fogékony értelmezéséhez, az emberibb gazdasági és politikai struktúrák létrehozásához. Hála neked, nő, aki szerzetesnő vagy, aki Krisztus, a megtestesült Ige édesanyjának, minden nők között a legnagyobbnak példája szerint engedékenyen és hűséggel nyílsz meg az isteni szeretet számára, így segítvén az Egyházat és az egész emberiséget, hogy élete Istennek adott jegyesi válasz legyen, mely csodálatos módon fejezi ki azt a közösséget, melyet a teremtményeivel meg akar valósítani. Hála neked, nő, azért, hogy nő vagy! Női mivoltodban gyökerező érzékenységeddel gazdagítod a világ megértését és hozzájárulsz az emberi kapcsolatok teljes igazságához.

II. János Pál pápa levele a nőkhöz

Miben rejlik a Szent Szűz szépsége?

Szűz Máriáról. Mária a "szép szeretet Anyja". Ezzel a jelzővel is szokták illetni. A Sirák fia könyvének egyik mondata így szól: „Én vagyok a szép szeretet és a félelem, a megismerés és a szent remény anyja”. (Sir 24,24) (Ez toldalék bizonyos fordításokban.)

Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök sokat elmélkedett erről a témáról. Miben rejlik a Szent Szűz szépsége?

 A szentéletű püspök így fogalmaz: "Az Istenközelség. Minden lélek annyiban nagy és szép, amennyiben Istenhez közel áll s e közelségét érzi s élvezi." "Ő az első szőlővesszeje annak a tőkének, - első virágos vesszeje a megtestesülés titokzatos gyökerének; azért az isteni szeretet és élet benne adja ki legigézetesebben erejét."

 "Harmadik jellege nőiessége, kelleme; e vonásokat az biztosítja, hogy van egy szerelmes gyermeke, egy s egyetlen. A boldog szeretet kedvessé s szelíddé tesz; a kellem, a gratia, a szelídség virága. Ahol Isten gyermekszemekből néz édesanyja szemeibe, ahol a Végtelen gyermekdadogásban szólal meg: ott az anya arca okvetlenül magán hordozza a legmélyebb boldogság s a legszebb kellem kinyomatát; édes lesz. Az egyház érzése ezt kitalálta; azért mondja: «illos tuos misericordes oculos...!»" - írja még mindig Prohászka.

A Szent Szűz arcáról elmélkedve a püspök felidézi a mennyei jegyesség gondolatát, valamint azt, hogy "rajta pihen az isteni szeretetnek hajnali sugára". Isten templomává vált a Szűzanya. Az ő "lényén valami mennyei derű ömlik el, az Isten különös gondviselése, mely «scuto bonae voluntatis» szeretetének fényből s napsugárból szőtt pajzsával oltalmazza őt. Ő más klímának gyermeke; fölötte más csillagok járnak! Az elesett világ, még szentjeinek világa is, egy rombadőlt mennyország árnyékában állnak, felhős fölöttünk az ég; az ő ege derült. Az ő üdesége nem a letört virág szépsége. Klíma, fény, üdeség tekintetében, neki különleges világa van. Amennyit el bír nyelni az Istenszeretet hevéből, amennyi napsugár kell a belefektetett energiáknak, annyit nyer. Benne a természet a maga meg nem szentségtelenített eredeti pompájában lép föl s kegyelmének mértékét a szentekéhez nem hasonlíthatni. Ezt a szép lelket különálló gondviselés vezeti s az isteni remeklés ez új paradicsomának külön oltalmazó cherubja, külön őrangyala van. Ki ne vágyódnék látni őt? ki ne kérné forrón: «ostende mihi faciem tuam!» mutasd meg nekem arcodat!"

Elmélkedését így zárja: "Istennek öröme van a szent Szűzön. Öröme az a mély, csendes öröm, melyet az Írás «laetitia», - «deliciae»-nek nevez. A szent Szűz lelke Isten gyönyörűségének kertje, paradeisos."
Szent Josemaría Escrivá Az út című könyvében ezt írja: "A Boldogságos Szűz Mária, a ,,szép szeretet anyja'', békét teremt szívedben, ha bizalommal fordulsz hozzá, mikor nagyon is érzed, hogy húsból és vérből van." (504.)

Legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták!

Assisi Szent Ferencnek az összes hívőhöz írt leveléből

(Opuscula, edit. Quaracchi, 1949, 87-949) 

Az örök Atya Szent Gábor főangyalt azzal az üze­nettel küldte a Boldogságos Szent Szűzhöz, Máriához, hogy az ő fölséges, szent és dicsőséges Igéje leszáll majd a mennyből, és a Szűzanya ménében magára veszi gyarló emberi természetünket. Isten Igéje, bar végtele­nül gazdag volt, mégis a szegénységet választotta a ma­ ga és Boldogságos Édesanyja számára. Szenvedése előtt megünnepelte tanítványaival együtt a Húsvétot. Az­ után pedig így imádkozott Atyjához: Atyám, ha lehet­séges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26, 39).

De ugyanakkor a saját akaratát egészen az Atya akaratára bízta. Az Atya akarata pedig az volt, hogy áldott és dicsőséges szent Fia, ez a nekünk adott és ér­tünk emberré lett Fia, tulajdon vére árán áldozatul ad­ja oda magát értünk a kereszt oltárán. Nem saját magá­ért áldozta fel magát hiszen minden általa lett, hanem a mi bűneinkért adta oda áldozatul magát, pél­dát hagyva nekünk, hogy nyomdokaiba lépjünk (vö. l Pét 2, 21). Azt is akarja, hogy általa mindnyájan el­ nyerjük az üdvösséget, és befogadjuk őt tiszta szívünk, tiszta lelkünk templomába.

Milyen boldogok és áldottak azok, akik szeretik Urunkat, és úgy cselekszenek, ahogy Urunk meghagy­ ta az evangéliumban: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes telkedből; embertársadat pedig, mint sa ját magadat (Mt 22, 37). Szeressük tehát Istent, és imádjuk őt tiszta szívvel, tiszta lélekkel, mert mindenekelőtt ezt óhajtja. Ezért mondja: Az igazi imá­dók lélekben és igazságban imádják az Atyát (Jn 4, 23). Vagyis mindazoknak, akik őt imádjak, lelkűk benső hűsegében kell imádniuk. Terjesszük is eléje dicsérő imádságainkat éjjel-nappal, és mondjuk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 9), mert szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni (Lk 18,1).

Azonkívül igyekezzünk megteremni a bűnbánat méltó gyümölcseit (Mt 3, 8). Szeressük embertársainkat, mint saját magunkat! Legyen szeretetünk, legyünk alá­zatosak, adjunk alamizsnát, mert az lemossa a lélekről a bűnök szennyét. Az ember mindazt elveszíti, amit itt hagy e világon. Csak a szeretetből végzett jó cselekede­tei érdemét és kiosztott alamizsnáit viszi magával: eze­kért kap majd az Úrtól jutalmat és méltó viszonzást.

Ne akarjunk okosak és bölcsek lenni e világ szerint. Inkább legyünk egyszerűek, alázatosak és tiszták. Soha ne akarjunk mások fölé kerekedni, hanem inkább le­gyünk minden ember szolgája és alárendeltje Isten kedvé­ ért. Mindazokon, akik így tesznek, és mindvégig állhatatosán kitartanak, megnyugszik az Úr Lelke, sőt bennük fog lakni, mint hajlékában. A mennyei Atya gyermekei lesznek, mert az ő tetteit teljesítik, így a mi Urunk, Jézus Krisztus jegyesei, testvérei, sőt anyja lesznek.

ellenségszeretetről

"Az ellenségszeretetről szóló paranccsal Jézus provokálni akar, hogy vizsgáljuk felül magatartásunkat és ne bízzuk magunkat elhamarkodottan a kitaposott ösvényre, mert mint látható, az csak háborúhoz és erőszakhoz vezet. Az egyházatyák számára az ellenségszeretet a kereszténység kritériuma. Vele a kereszténység komolyan hozzájárult ahhoz, hogy emberibb módon bánjunk egymással. Igaz ugyan, hogy a kereszténység sem gyakorolta mindig az ellenség szeretetét. Újból és újból igen agresszíven lépett fel a más vallásúakkal szemben, így a keresztes háborúkban, a szászok vagy az indiánok misszionálása során. De ismételten akadtak szentek is, akik nem csatlakoztak ehhez az agresszív politikához, hanem kreatívan, új lehetőségek felfedezésével érték el, hogy másképp bánjanak az emberekkel, elősegítsék a kiengesztelődést és egymáshoz vezessék az embereket."

Anselm Grün OSB

Májust az Egyház Szűz Máriának szenteli

Májust az Egyház Szűz Máriának szenteli. Vele együtt jövünk össze a templomban és várjuk a Vigasztaló Szentlelket, akit megígért Jézus. Ugyanúgy teszünk, amint tettek az apostolok is, hiszen mi az "apostolok szilárd alapján" állunk. Máriával jutunk el Jézushoz. Ő vezet minket be Jézus titkaiba, ő segíti életünket, hogy már itt, de majd egykor a mennyben is megláthassuk Jézus dicsőségét. Járjunk tehát buzgón a májusi litániákra. "Az első ilyen jellegű ájtatosságot 1700 körül Nápolyban tartotta P. Ansaloni jezsuita. A 19. század elején már egész Európában, Magyarországon is elterjedt. VII. Pius pápa 1815-ben búcsút is engedélyezett hozzá." (lexikon)

Matolcsy Kálmán atya - tanúságtétele

http://www.emmanuel.hu/spaw2/uploads/files/elsocsut_RumszauerMiklos.mp3

Született Budapesten 1956-ban.

Pappá szentelték 1984 június 16-án Esztergomban.
Templomigazgató 1996-tól a Szent Kereszt Templomigazgatóságon.

Szent Kereszt föltalálásának ünnepe

A Zsinat utáni liturgia nem emlékezik meg külön Szent Kereszt föltalálásának ünnepéről. Etimológiai problémával is szembesül a mai hívő: mit jelent a feltalálás? Természetesen itt nem egy technikai eszköz feltalálásáról van szó, hanem annak a keresztnek a megtalálásáról, felfedezéséről, melyen Jézus függött.

Szent Ambrus számol be először 395-ben arról, hogy Szent Ilona császárné megtalálta Jézus keresztjét. Egyesek szerint 335/347 környékén történt, mások korábbra teszik. Ilona 70-80 éves korában Istentől indíttatást kapott, hogy utazzon el a Szentföldre, és keresse fel a szent helyeket. A szent sír keresése rendkívül nehéz feladatnak bizonyult, mivel Hadrianus császár már egy Venus-templomot építtetett. 

Hosszas keresés után egy várárokban megtaláltak három keresztet, köztük az "INRI" táblát is. Azonban meg kellett bizonyosodniuk, hogy melyik volt Jézus keresztje. A legenda szerint Jézus keresztjének darabjaihoz csodák fűződnek, így jöttek rá, hogy melyik az igazi. 

A népi megfigyelés azt mondja, hogy a mai időjárás biztosan kitart mennybemenetelig. 

Milyen üzenete van a mai napnak? Elsősorban Péter apostol levelét idézhetjük fel: "Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást". (1Pét 2,24) Jézus keresztjére tekintve, arról elmélkedve rádöbbenünk, hogy nem üdvözíthet minket más, csak a Jézus Krisztushoz való tartozás. A hit döntés kérdése, amely leborulással kezdődik. Milyen döbbenetes a zsinat előtti liturgia (ma már ismét használatos forma extraordinaria), amikor a szentmisében a pap az átváltoztatott ostya majd bor előtt először letérdel, és csak utána mutatja fel. Ma ez a novus ordoban fordítva van. 

Ha elhisszük, hogy a kereszten Jézus sebei által gyógyulást hozott számunkra, akkor először kérjük a gyógyulást, és csak azután mutatjuk meg a világnak, hogy milyen csoda történt velünk.

A mi egyetlen reményünk a Szent Kereszt. Fohászkodjunk ma és a napokban különös módon azért, hogy saját keresztjeinkre rátalálva ne csüggedést, hanem azokat Krisztussal együtt hordozva örömöt, reményt és egykor az üdvösséget nyerhessük meg. 

Ave crux! 

forrás: Szent Kereszt Plébánia

"arra kell gondolnunk, hogy nem szabad kishitűnek lennünk"

A vihar lecsendesítése a természet erőin végzett csoda. Jézus semmit nem tett ok és cél nélkül, és az evangélista sem írt le semmit kellő ok nélkül. Ő a hitet akarta felébreszteni és ébren tartani. Jézus csodáinak célja kettős. Egyrészt saját személyét és küldetését igazolják, más részt igazolják, hogy Isten uralmának, országának erői vele megérkeztek és működnek. Minket ez az utóbbi érdekel. Az Egyház és az egyes hívő ki van téve a természet és a társadalom vak erőinek, s néha úgy érezzük, hogy Isten mindezt közömbösen nézi. Ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy nem szabad kishitűnek lennünk. Isten olykor azért marad távol, azért nem küld azonnal segítséget, hogy megtanuljunk imádkozni és bízni benne. Ő akkor lép közbe, amikor megfelelőnek tartja, s biztos, hogy az válik javunkra.

adoro te devote

"A zsolozsma az egyház imádsága"

Szent zsolozsma

A zsolozsma az egyház imádsága, melyben a napszakokra szétosztott zsoltárokkal és a zsoltárokat kiegészítő más imádságokkal dicsőíti a teremtő és megváltó Istent. A zsolozsma lényege szerint közös, énekes, drámai szerkezetű és rögzített imádság akkor is, ha valaki egymagában, olvasva végzi. A közös imádság kiváltságos ideje: a hajnal, az alkonyat és az éjszakai virrasztás. Ehhez járulnak még azok a rövid imádságok, melyek a munkanap és az alvás idejének megszentelésére szolgálnak, s szakaszokra bontják napunkat. Így alakultak ki a következő imaórák: az éjszakai Vigília (más néven: Matutinum), a hajnali Laudes, a munkakezdő Prima, a 9 órai Tertia, a déli Sexta, a kora délutáni Nona, az alkonyati Vesperás és az elalvás előtti Completorium.A zsolozsma elnevezései: Officium (vagy: Officium divinum) = isteni szolgálat; zsolozsma (szláv eredetű magyar szó); horae canonicae = kánoni órák (vagyis az egyház szabályai által meghatározott imaórák); új elnevezése: Liturgia Horarum (= az órák liturgiája). A zsolozsmázásra való régebbi papi imakönyv alapján köznapilag olykor breviárium-nak (vagy breviáriumozásnak) is hívják.A zsolozsmát kezdetben egyszerűen a zsoltároskönyvből (pszaltérium) mondták, a zsoltárok elosztását és a hozzátartozó többi tételt fejből tudták, az olvasmányokat a bibliából és az egyházatyák könyveiből jelölték ki. Később a zsoltároskönyvbe beírták az egyes zsoltárokhoz tartozó évközi antifonákat és sok helyütt a himnuszokat is.A 8. századtól kezdve az énekesek, vagy inkább az énekvezetők és a szólisták segítségére összeírták a nem.recitált énekek szövegét, később dallamát is. Vagy külön csoportosították az antifonákat (antifonále, antifonárium) és a respozóriumokat (responzoriále), vagy a kétféle anyagot egy könyve sűrítették (antiphonarium officii). Kiegészítő könyvekként a bibliából és az egyházatyák írásaiból késõbb olvasókönyvet (lekcionárium) is szerkesztettek, továbbá használhattak kiegészítő kis gyűjteményeket a papi orációk, capitulum szövegével. Alapvetően azonban a pszaltérium és az antifonále tartalmazta a zsolozsma nagy részét.A 12. századtól kezdve a liturgia vezetői számára a teljes anyagot tartalmazó breviarium notatum-okat (hangjelzett breviáriumokat) írtak. Amikor a 13. századtól kezdve (eleinte csak kivételesen, szükséghelyzetben) megjelenik a magános zsolozsmamondás szokása, igény támad olyan kis terjedelmű, hordozható könyvecskékre, melyek - némileg rövidítve, egyszerűsítve - minden részt tartalmaznak. Ezek neve: breviárium. A 15. század után, a magánzsolozsmázás elterjedésével a breviárium lesz a zsolozsma legismertebb könyvtípusa.A ma elérhető zsolozsmás könyvek közül a Breviarium Romanum tartalmazza a római szekuláris zsolozsmának a tridenti zsinat óta érvényes formáját. Dallamait - a virrasztó zsolozsma kivételével - az Antiphonale Romanum, kivonatosan a Liber Usualis közli. Ugyanígy a monasztikus zsolozsmát a Breviarium Monasticum, illetve az Antiphonale Monasticum könyvekben, illetve az egyes szerzetesrendek saját kiadványaiban tanulmányozhatjuk. Az új-római zsolozsma hivatalos kiadása a Liturgia Horarum 4 kötete, mely a közelmúltban magyar fordításban is megjelent. Az új-római zsolozsmához egyenlőre nem jelentek meg dallamok, csupán egy Liber Hymnarius a solesmes-i bencések kiadásában. A zsolozsma hórák Szent Benedek regulája (528) már ugyanazokat a hórákat sorolja fel, melyeket késõbb, a legkorábbi szertartáskönyvekben megtalálunk, s melyek változatlanok voltak a közelmúltig. A nap három sarokpontja a vigília (késõbbi nevén: Matutinum), a többnyire hozzá csatlakozó Laudes (korábban ezt hívták Matutinumnak a latin mane = reggel szóból) és a Vesperás. Ezek közös neve: Horae majores (nagy órák). A 8.-9. század táján az ünnepek (és vasárnapok) előtti nap vesperását tartalmilag már az ünnephez sorolták. Ezért a nagy ünnepeken I. (előesti) és II. (ünnepesti) vesperást különböztetünk meg.A vigíliát (Matutinumot) általában éjfél után mondták, később azonban előző estére kezdték elővételezni, végül is egyes helyeken már a délutáni elővételezést is megengedték.