2012. február 2., csütörtök

"Már ötéves koromban „misét mondtam“ játékból"

Riport Kiss László atyával

Mit tudsz elmondani a hivatásodról, László atya, voltak-e a család körében 
papi elõdök, példaképek?
- Már ötéves koromban „misét mondtam“ játékból, s ezt a szüleim csak akkor kezdték rossz néven venni, amikor a nagyanyám gyászruháját reverendává alakítottam. Amikor pedig az akkoriban nagy kincsnek számító málnaszüretelõ gézt is felhasználtam, el is nadrágoltak, így elmondhatom, hogy már ötéves koromban szenvedtem a hivatásomért. Komolyra fordítva a szót, hivatásomat Németh János atyának, Szombathely-Szõllõs plébánosának köszönhetem, aki 53 évnyi papi pályája során kilenc kispapot adott az egyházmegyének. Családi körben nem volt elõdöm.

Mikor vált benned véglegessé az elhatározás?
- 1981-ben már ezzel a szándékkal jelentkeztem a gyõri bencés gimnáziumba. Mondják hogy sosem lesznek papok, akik ezzel a szándékkal érkeznek, de az én hivatásom végig kitartott. 1985- 87-ig Cegléden töltöttem a sorkatonai éveket, majd a Gyõri Szemináriumba kerültem. 1992. június 18-án szenteltek pappá.

Milyen emlékek kötnek Zalaegerszeghez?
-1992-1995-ig voltam káplán a Mária Magdolna Egyházközségben, elsõ mûködési helyemen. Igen nagy hatással volt rám plébánosom, Szabó Gyula atya, aki igazi lelki ember, apánk helyett apánk volt. Máig tartó jó barátságban vagyunk akkori káplántársammal, Miszori Zolival. Megfogott a zalai emberek szívjósága, melyhez vasi születésû emberként nem voltam hozzászokva. Sajnos ma már csak néhány egerszegi családdal maradt élõ a kapcsolat.

    Olyan faluba kerültem, ahol mindig volt pap, s ez a mai paphiányos idõben nagy szó. Filiám nincs, a2400 lelkes falu volt a papi mûködésem területe. Az egerszegi élmények után furcsa volt, hogy egy nagycsütörtöki ünnepi szentmisén negyvenen vagyunk. Sokszor idéztem is nekik egy 1797-bõl származó vizitációs jegyzõkönyv záró mondatát (akkoriban Vasszécsénytõl Szõllõsig egy lelkipásztor látta el a területet): „Nem is kell ide több pap kis lélekszámuk és nagyfokú hitetlenségük miatt.“ Késõbb tapasztaltam, hogy a szentmisét látogatók mélyen hívõ emberek, s ez adott erõt és vigaszt.


Lejegyezte: Marx Gyula
forrás: Ünnepi harangszó 2006. január - február

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése