2012. február 24., péntek

Ranier Cantalamessa kapucinus atya nagyböjti elmélkedése a papokról, Isten misztériumának szolgáiról

Miért más a keresztény hit
Vatikánváros, 2010. március 5. (zenit.org)

A vallások és a filozófiák azt tanítják, hogy mit kell tennie az embernek, hogy megmentse életét. A keresztény hit viszont azt tanítja, hogy mit tett Isten azért, hogy megmentse az embert. Jézus nem azzal kezdte tanítását, hogy „Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban. hogy Isten országa eljöjjön hozzátok”, hanem úgy, hogy „Isten országa köztetek van, ezért térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban.” Nem előbb van a megtérés és azután a megváltás, hanem először volt a megváltás, és azután a megtérés. Ez a keresztény alapigazság a vallásközi párbeszéd fundamentuma.
Mi, keresztények a más vallásokkal való párbeszédbe nem a különbözőséget és a mi vallásunk magasabb rendű voltát hangsúlyozva lépünk, ez magának a dialógusnak mondana ellent. Mi azt hangsúlyozzuk, ami egyesít, a közös célokat, elismerve a másik szubjektív jogát arra, hogy saját hitét tökéletesnek és meghatározónak tartsa. Nem szabad elfelejteni azt, hogy aki hittel és jó szándékkal követi nem keresztény vallását, az jobban tetszik Istennek, mint az, aki a kegyelmi vallásközösséghez tartozik, de elhanyagolja hitét és hitbéli kötelességeit. A nyitott szívű dialógus azonban nem indíthatja a keresztényeket a Krisztusba vetett hit nagyszerű értékeinek lebecsülésére. Nem azt kell keresni, hogy melyik vallás magasabb rendű a többinél, hanem mindegyik sajátosságát kell elismerni, tudni azt, hogy mik vagyunk, és miben hiszünk.
A modern ember számára a kegyelem nehezen elfogadható. Az, hogy megváltásunk „kegyelem által” történt, azt jelenti, hogy függünk valakitől, és ezt nehéz elfogadni. Marx azt állítja, hogy a lét csak akkor független valóság, ha ő maga az úr, és csak akkor és annyiban lehet a maga ura, ha és amennyiben létét magának köszönheti. Az ember, aki más valakinek a kegyelme által él, az függő viszonyban van. A teremtő Isten tagadásának és a megváltó Isten tagadásának oka ugyanaz: a gőg, a Sátán bűne.
Én azonban teljes mértékben valaki más, Isten kegyelme által élek, akit nem én alkottam, hanem aki engem teremtett, aki életem forrása, aki a Megváltóm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése