Szent Ferenc, amikor Assisiben tartózkodott, gyakran meglátogatta Szent Klárát,[24] hogy üdvös tanácsokat adjon neki. Szent Klára nagyon szeretett volna egyszer együtt ebédelni vele, s bár sokszor kérte erre, Szent Ferenc nem akarta teljesíteni kívánságát. Azért a testvérek, akik hallottak Szent Klára óhajáról, azt mondták Szent Ferencnek: - Atyánk, úgy gondoljuk, túlzott szigorúságod nem fér össze a krisztusi szeretettel, hogy Klára nővért, ezt az Isten előtt kedves, szent életű szüzet nem hallgatod meg ilyen csekély dologban, hogy egyszer veled együtt ülhessen asztalhoz. Különösen méltánytalan ez, ha meggondolod, hogy a te tanácsodra mondott le a világ minden pompájáról. Úgyhogy ha valami nagyobb kegyet kérne tőled, nem ilyen apróságot, azt is meg kellene adnod lelki leányodnak. - Szent Ferenc erre megkérdezte: - Hát valóban úgy gondoljátok, hogy teljesítsem kívánságát? - Társai meg így feleltek: - Igen, Atyánk, méltó dolog, hogy megszerezd neki ezt az örömet. - Akkor Szent Ferenc így szólt: - Ha ti úgy gondoljátok, én sem ellenzem. S hogy még nagyobb örömet szerezzek neki, azt akarom, hogy az étkezés az Angyalos Boldogasszony rendházában folyjék le. Minthogy már régóta elzárkózva él San Damiano kolostorban, bizonyára kedvére lesz, ha viszontláthatja a Boldogasszony hajlékát, ahol haját levágatva Krisztus jegyese lett. Ott fogunk tehát Isten nevében közösen ebédelni.
Amikor elérkezett a tervezett ebéd napja, Szent Klára egyik társnőjével elhagyta kolostorát, és Szent Ferenc társai kíséretében lement az Angyalos Boldogasszonyhoz. A Madonna oltára előtt, ahol egykor Szent Ferenc lenyírta haját, és fátyollal borította be fejét, ájtatosan köszöntötte Isten Anyját. Aztán amíg el nem jött az ebéd ideje, a testvérek végigvezették őt a kolostorban; közben Szent Ferenc, ahogy szokta, a puszta földre teríttetett. - Amikor pedig jelt adtak az ebédre, egymás mellé ült Szent Ferenc és Szent Klára, azután helyet foglalt Szent Ferenc egyik társa Szent Klára kísérőjével, majd a többi testvér is nagy alázatosan elhelyezkedett a terítéknél. Első fogásként Szent Ferenc Istenről kezdett beszélni, méghozzá oly gyöngéden, oly magasztosan, oly felemelően, hogy az isteni kegyelem nagy bősége szállt le rájuk, és mindnyájan elragadtatásba estek.
Amint önkívületben kezüket és tekintetüket égre emelve ültek, Assisi és Bettona és az egész környék lakosai úgy látták, mintha az Angyalos Boldogasszony, a kolostor meg az akkor mellette elterülő erdő kigyulladt volna, és mindent: - a templomot, a kolostort, az erdőt pusztító tűz emésztené. Ezért az assisibeliek nagy sietve rohantak tüzet oltani, mert biztosra vették, hogy ott minden lángokban áll. Mikor azonban odaértek, s tüzet sehol sem találtak, bementek a kolostorba, s akkor néztek csak nagyot, amikor látták, hogy Szent Ferenc Szent Klárával és társaival az asztal körül ül Istenben elragadtatva. Ebből világosan megértették, hogy nem földi, hanem mennyei tüzet láttak, amit Isten csodálatos módon azért gyújtott, hogy láthatóvá tegye az égő isteni szeretetet, amelytől ezek a jámbor barátok és szent nővérek lángoltak. Eltűnődve ezen mélyen meghatódtak és lelkiekben épülve távoztak.
Amikor aztán jó sokára Szent Ferenc Szent Klárával és társaival együtt magához tért, úgy érezték, hogy a lelki táplálék által megerősödtek, és ezért már nem sokat törődtek a földi étellel. Így végződvén az áldott ebéd, Szent Klára kíséretével visszatért Szent Damján kolostorba. A nővérek, amikor meglátták, nagyon megörültek, mert már attól tartottak, hogy Szent Ferenc esetleg egy másik kolostor kormányzására rendelte. Mint ahogy korábban Ágnes nővért, Szent Klára húgát a firenzei Monticelli kolostor apátnőjévé tette meg. És emlékeztek arra is, hogy Szent Ferenc néhányszor figyelmeztette Szent Klárát: - Légy készen, hogy ha szükséges, másik kolostorba küldhesselek. - Amire ő, a szent engedelmesség leánya csak annyit felelt: - Atyám, mindig készen vagyok, hogy odamenjek, ahová küldesz. - Ezért örültek hát a nővérek annyira, hogy viszontlátták, és Szent Klárát is nagy megnyugvás töltötte el köztük.
Krisztus dicséretére. Amen.
Amikor elérkezett a tervezett ebéd napja, Szent Klára egyik társnőjével elhagyta kolostorát, és Szent Ferenc társai kíséretében lement az Angyalos Boldogasszonyhoz. A Madonna oltára előtt, ahol egykor Szent Ferenc lenyírta haját, és fátyollal borította be fejét, ájtatosan köszöntötte Isten Anyját. Aztán amíg el nem jött az ebéd ideje, a testvérek végigvezették őt a kolostorban; közben Szent Ferenc, ahogy szokta, a puszta földre teríttetett. - Amikor pedig jelt adtak az ebédre, egymás mellé ült Szent Ferenc és Szent Klára, azután helyet foglalt Szent Ferenc egyik társa Szent Klára kísérőjével, majd a többi testvér is nagy alázatosan elhelyezkedett a terítéknél. Első fogásként Szent Ferenc Istenről kezdett beszélni, méghozzá oly gyöngéden, oly magasztosan, oly felemelően, hogy az isteni kegyelem nagy bősége szállt le rájuk, és mindnyájan elragadtatásba estek.
Amint önkívületben kezüket és tekintetüket égre emelve ültek, Assisi és Bettona és az egész környék lakosai úgy látták, mintha az Angyalos Boldogasszony, a kolostor meg az akkor mellette elterülő erdő kigyulladt volna, és mindent: - a templomot, a kolostort, az erdőt pusztító tűz emésztené. Ezért az assisibeliek nagy sietve rohantak tüzet oltani, mert biztosra vették, hogy ott minden lángokban áll. Mikor azonban odaértek, s tüzet sehol sem találtak, bementek a kolostorba, s akkor néztek csak nagyot, amikor látták, hogy Szent Ferenc Szent Klárával és társaival az asztal körül ül Istenben elragadtatva. Ebből világosan megértették, hogy nem földi, hanem mennyei tüzet láttak, amit Isten csodálatos módon azért gyújtott, hogy láthatóvá tegye az égő isteni szeretetet, amelytől ezek a jámbor barátok és szent nővérek lángoltak. Eltűnődve ezen mélyen meghatódtak és lelkiekben épülve távoztak.
Amikor aztán jó sokára Szent Ferenc Szent Klárával és társaival együtt magához tért, úgy érezték, hogy a lelki táplálék által megerősödtek, és ezért már nem sokat törődtek a földi étellel. Így végződvén az áldott ebéd, Szent Klára kíséretével visszatért Szent Damján kolostorba. A nővérek, amikor meglátták, nagyon megörültek, mert már attól tartottak, hogy Szent Ferenc esetleg egy másik kolostor kormányzására rendelte. Mint ahogy korábban Ágnes nővért, Szent Klára húgát a firenzei Monticelli kolostor apátnőjévé tette meg. És emlékeztek arra is, hogy Szent Ferenc néhányszor figyelmeztette Szent Klárát: - Légy készen, hogy ha szükséges, másik kolostorba küldhesselek. - Amire ő, a szent engedelmesség leánya csak annyit felelt: - Atyám, mindig készen vagyok, hogy odamenjek, ahová küldesz. - Ezért örültek hát a nővérek annyira, hogy viszontlátták, és Szent Klárát is nagy megnyugvás töltötte el köztük.
Krisztus dicséretére. Amen.
[24] Szent Klára 1193 ban Assisiben született gazdag nemesi családból. Szent Ferenccel való ismételt találkozások és megbeszélések után 1212 virágvasárnapjának éjjelén titkon elhagyta a szülői házat, és az Angyalos Boldogasszony templomába ment, ahol Szent Ferenc a testvérekkel várta, a Szűzanya oltára előtt levágta haját, és fátyolt borított fejére. Szent Klára a Szent Damján kolostorba vonult vissza, s gyűjtött maga köré társnőket. Elsőként, két hét múlva, Ágnes húga követte. Így alakult meg Szent Ferenc második rendje, a ferences apácáké, akiket később Kláráról klarisszák-nak neveztek el. Szent Klára 1253 ban halt meg, 1255 ben IV. Sándor pápa avatta szentté. Reguláját halála előtt két nappal IV. Ince pápa bullával is megerősítve hagyta jóvá. Első életrajzát, Szent Klára legendája címmel ismeretlen ferences szerző 1256 ban írta.
forrás: Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fioretti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése