Milyen a mi szerepünk a jó és a rossz örök harcában?

 

St. Mary's templom, Godmanchesterben.  

Az ólomüveg bal táblája ábrázolja a magvető példázatát, a jobb táblája pedig a hasonlat a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz. Máté evangéliuma a 13. fejezet alapján.

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata

 ³⁶Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédedet!" ³⁷Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia. ³⁸A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia. ³⁹Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok. ⁴⁰Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. ⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. ⁴²Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz. ⁴³Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!

 ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."

 

  A magvetőről és a konkolyról szóló példabeszéd. Ez is egy kortalan történet. A szereplők: a gazda, az ellenség, a szolgák és a konkoly. Az Úr Jézusnak az a célja, hogy e példabeszéd elmondásával hallgatói maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatással kapcsolatban, mik a teendői követőinek. Azt is jó tudni, a jó és a rossz harcából mi magunk nem csak nem vonhatjuk ki magunkat, hanem ez a harc bennünk is állandó.

Milyen a mi szerepünk a jó és a rossz örök harcában?

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem akadályozzuk kellően a konkolyhintők tevékenységét. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Ments meg minket a rossz elleni küzdelemben a fanatizmustól.

Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Adj nekünk bölcs türelmet egymás hibáinak elviseléséhez.

Uram irgalmazz!

A példabeszédben szereplő növény, csak jobb híján kapta a konkoly nevet a magyar fordításban, mert olyan növényről van szó, amely külsőleg nehezen megkülönböztethető a búzától magja azonban ehetetlen és mérgező.

A felolvasott részt követő sorokban található magyarázat szerint a magvető az emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országa fiai, az ellenség az ördög, az aratás a végítélet, az aratók az angyalok. A történet azonban így is talányos elbeszélés marad. A példázat az evangéliumi magyarázata után is jogos a kérdésünk, mire vonatkozik ez a folyamat? Az egyház történetére, a világtörténetre, az igaz hit történetére, a jó és gonosz történelemben és önmagunkban folyamatosan zajló harcára? Mindegyikre! Jézus nyilvános működése közben felvette a harcot a gonosszal és a szenvedés történetben saját testében szenvedi el a gonoszsággal történő összecsapást. Most egyszerű történettel világtörténelmet, egyháztörténelmet és egyéni történetet átható folyamatot mutat meg hallgatóságának.

Sőt még ennél is többet. Egy olyan virtuális történetet, amelyet Jézus a szavaival vetít bele a hallgatóság fantáziájába. Az a célja, hogy maguk előtt lássák a folyamatot, az Isten országa vetésének növekedését, megmérgezésének titkos akcióját és a káros hatás eltávolításának megszervezését is. Erre a történetre a korai tanítványoknak akkor lett a legnagyobb szükségük, amikor maguk is misszionálni kezdtek, és egyházat kezdtek szervezni. A jó felépítése közben számolniuk kellett azzal, hogy a gonoszság sem tétlen. Vetésüket megmérgezheti az Ősellenség konkolyhintéssel. De Jézus óvja őket, és az evangélista a későbbi követőket, a misszionáriusokat és munkatársait a fanatizmustól. Arra is figyelmeztet, hogy a rosszat ebben a világban nem lehet kiirtani, együtt kell élni vele, de észre kell venni a Konkolyhintő tevékenységét. És okosan meg kell akadályozni tevékenységét. Viszont, ha lehetséges, úgy kell gyomlálnunk a rosszat, hogy a jók véletlenül se essenek áldozatul a tisztogatásnak. Jézus tehát nem csupán világnézetre, hanem keresztény emberi magatartásra is tanít. Jézusnak ezt a tanítását, jó lenne gyakrabban felidézni, mert történelmünk során mindig jelentkezett és jelentkezik egy olyan kísérlet, amely erőszakkal próbálta és próbálja kitépni emberi életünkből a „romlás virágait”. Még a kereszténység is beleesett ebbe a hálóba, és börtönnel, máglyával próbálta eltüntetni a tévely és a gonoszság virágait. És ezzel súlyos károkat okozott önmagának. A keresztény embernek küzdenie kell ugyan a gonoszság erői ellen, de nem az erőszak fegyverével. Történelmünk során minden ilyen próbálkozás kudarcot vallott. Külső kényszerrel nem lehet kitépnünk egyéni és közösségi életünkből a rossz konkolyát. Megpróbálták ezt a Római Birodalom komisszárjai, az inkvizíció bírái, a nagy forradalmak, a különböző jelzőjű diktatúrák, de mindnyájan csődöt mondtak ebbéli erőfeszítésükkel. A huszadik században dúló két világháború, s a két diktatúra véres kommentár ennek a megállapításnak az igazolására. És még sem tanulnak ebből a szabadságot és demokráciát modern fegyverekkel exportálók. De a fiatalkorom legszebb eseményét vérbefojtók, és annak 50 éves jubileumát elődeikhez hasonlóan meggyalázók, még ma sem nyugszanak, és hintik a szép termést hozónak ígérkező búzamezőbe a konkolyt. Micsoda, izzó gyűlölet van bennük, egyes közszereplőkben, még ma is mindazokkal szemben, akik nemes magvakat vetnek a magyar nép lelkébe. A gyűlölet a legnagyobb konkolyhintő e világban. Amikor ezt tapasztaljuk, megértjük, miért ajánlják fel a példabeszédben szereplő munkások szolgálatukat gazdájuknak: Akarod-e, hogy kiszedjük a konkolyt?

Hagyjátok! Hangzik a válasz. Hadd nőjön föl mindkettő az aratásig.

Ezen jó magunk is csodálkozunk és Istent is felelősségre vonjuk lázadó miértjeinkkel. Miért tűri, engedi a gonoszság garázdálkodását?

Miért oly „elviselhetetlenül” türelmes? Mert az Úr Isten mindenkinek időt ad a megtérésre. Ehhez egyeseknek rövidebb időre, másoknak hosszabb időre van szüksége. És ezzel mindnyájunknak megadatik a szent páli szavak gyakorlása: „Viseljétek el egymást türelemmel, mert így teljesítitek be Jézus Krisztus nagy parancsát!” Radnóti szavaival fejezem be beszédemet:

„Ember vigyázz, figyeld meg jól a világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen,

hordozd szívedben, éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy jobb legyen.”

(Radnóti Miklós)

Frajka Félix ofm

 ⁴⁷Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. ⁴⁸Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. ⁴⁹Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, ⁵⁰és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz." 

A „mennyek országa” kifejezés csak Máté evangéliumában fordul elő, aki a zsidók számára írt evangéliumában tudatosan kerüli Isten nevét, mert a zsidó embereknek nem volt szabad azt kimondani. A többi evangélista egyszerűen Isten országáról beszél. De tulajdonképpen mi is ez a mennyek országa? Ha tíz embert, aki valaha hittant tanult, megkérdeznék erről, akkor tíz közül kilenc minden bizonnyal azt felelné, hogy a mennyek országa, a mennyország, ahová az igaz emberek kerülnek haláluk után. Ez azonban tévedés, mert a mennyek országa, Isten Országa nem a túlvilág része, hanem nagyon is evilági valóság, a jelen része. Hiszen gondoljunk Jézus múlt vasárnapi példabeszédére: a jó magok közé konkolyt hintő ellenségre. Erre mondta Jézus, hogy ilyen a mennyek országa. A mennyországban azonban a Sátán már nem működik, tehát a mennyek országa nagyon is evilági valóság. De ha nem a túlvilági mennyország, de nem is evilági, nem olyan, mint egy földi ország. Jézus Pilátus előtt ki is jelentette, hogy országa nem e világból való. Eredetében és végső beteljesülésében a túlvilághoz kötődik. Ám küldetésének legfőbb célját Jézus abban határozta meg, hogy ide e földre is kiterjessze országát. Ezért adta ajkunkra a kérést: „Jöjjön el a Te országod!” Mi hát az Isten országa? Hallottuk. Kincs! A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és

megvette." Ezzel a rövid példabeszéddel Jézus erősen megmozgatta hallgatói fantáziáját. Mindenki tisztában volt azzal, hogy az arannyal együtt a legértékesebb kincs. Ráadásul az Írás úgy beszélt a bölcsességről, Isten ismeretéről, mint olyan értékről, mellyel még a "fölbecsülhetetlen drágakövet sem lehet egy sorba állítani!" A példabeszéd egy meglepő és váratlan eseményt mond el, egy kereskedőről, aki - talán egy bazárban - pillantotta meg a drágakövet. Kalkulálni kezdett és látta, hogy nagy haszonhoz juthat. Úgy döntött, eladja mindenét és megveszi. A helyében ki ne tett volna ugyanígy?

A példabeszéd értelme a Jézussal, vagyis a köztünk levő Isten Országával, - az igazgyönggyel – való találkozás egyedülálló, lelki értelemben véve a szót: „nagyhaszonnal” járó lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztanunk soha. Mit lehet még tudni erről az Isten országáról? Először is azt, hogy soha nem választható el Jézus Krisztus személyétől. Ó az, aki meghirdeti ennek az országnak a minden emberhez szóló örömhírét. Az ő földi életével kezdődött el ennek az országnak a megvalósulása az emberek között, s Jézusban lesz a beteljesedése is a végső időkben. Nélküle nem beszélhetünk az Isten országáról, mert ő ennek az országnak az Ura. Másodszor: világosan kell látnunk azt is, hogy az Isten országa nem választható el az Egyháztól, a Krisztus által alapított Egyháztól, de nem azonos annak látható valóságával, hiszen nem zárhatjuk ki azt, hogy mind Krisztus működése, mind a Szentlélek kegyelme a látható Egyházkeretein kívül is megtapasztalható Isten országa növekszik. Az Isten országa tehát az egész világra, benne minden emberre és emberi közösségre vonatkozik.

Minden ember, jó és rossz egyaránt meghívást kap, hogy ehhez az országhoz tartozzon. Az Egyház olyan intézménye az Isten országának, amely egyrészt Jézus megbízásából mindenkorban hirdeti ennek az országnak az evangéliumát, másrészt jelzi annak folyamatos jelenlétét és növekedését. Az Isten országának növekedésénél érkezünk el a harmadik fontos elemhez. Az Isten országa nem úgy jön létre, hogy Isten alapít egy országot, utána elfoglalja egy másik, majd a sokadik országnak a területét. Az Isten országa úgy valósul meg, hogy egy isteni törekvés folyamatosan átformálja a világot és az embereket, alaptörvényével, a szeretettel! - Azzal járulhatunk hozzá Isten országának a növekedéséhez, ha a világ történelmében, hazánk életében és a saját személyes életünkben is felismerjük ezt a világot átalakító isteni akaratot, ezt a szeretetfolyamatot. És azt is, hogy Isten országa bennünk, bennem és általam valósul meg. Itt és most. Magyar földön is.

Amen


Frajka Félix ofm