Magyar kereszt a Getszemáni barlangban

Mérő József keresztje

Az Olajfák hegyének tövében, Mária sírjának templomától jobbra találunk egy barlangot. A hagyomány szerint Jézus többször kereste fel ezt a barlangot, ez nyújtott neki éjszakai szállást, sokszor imádkozott a barlangban és itt tanította apostolait. Az utolsó vacsora után ide tértek be az apostolok Péter, János és Jakab kivételével, amíg Jézus a Getszemáni kertben - kissé távolabb a barlangtól - haláltusáját vívta. (Ezen a helyen áll ma az Agónia bazilikája, vagy más néven a Nemzetek temploma). Jézus e barlang elé megy, fölkelti az alvó apostolokat, és itt, a barlang előtt emelnek rá kezet a főpap poroszlói, akiket Júdás vezetett. A barlangot a hívek kezdettől fogva tisztelték és kápolnává alakították át.

A barlangban egy megható magyar emlék volt majdnem száz évig. Huber Lipót: Az Úr Jézus Szülőföldjén című könyvében, amely 1900-ban jelent meg, ezt olvassuk a barlangról: "Egyik oszlopnál nehéz fakereszt vonja magára a magyar zarándok figyelmét, melyet 30 év előtt egy Bács megyei honfitársam, aki hat évi gyaloglás után ért Jeruzsálembe, vállain hozott ide. Rajta ez egyszerű fölírás olvasható: »Az Isten Dütsősigire Jézus Szeretetiért hozta ezen Körösztöt Magyarországból, bajai lakos, Mérő József 60 éves zarándok 1868«".

Ijjas József érsek beszélte el, hogy ő is örömmel mutatta meg a magyar zarándokoknak a "Mérő keresztet", amikor az osztrák-magyar zarándokház gondnoka volt. Tőlem pedig 1974-ben megkérdezte, hogy szentföldi utamon láttam-e a keresztet. Sajnos, akkor már nem.

Megható magának a zarándoknak és keresztjének is a története. Mérő József 1800 körül született Szekszárdon. Takácsmesterséget tanult. 1838-ban Nagybecskerekre, majd 1843-ban Bajára költözött családjával. A mélyen vallásos embert sok megpróbáltatás érte: egy éven belül három kisgyermekét veszítette el. Ehhez járultak még egyéb családi csalódások is: papnak készülő fia elhagyta a szemináriumot, leánya pedig a zárdát. Ezek az események teljesen feldúlták az egyszerű, mélyen vallásos ember lelkét. 1860-ban felesége is meghalt, s teljesen egyedül maradt. Ekkor határozta el, hogy elzarándokol a Szentföldre. 1866 tavaszán kivágta a kertjében lévő diófát, keresztet ácsolt belőle, tarisznyát akasztott nyakába, és a kereszttel a vállán gyalog indult a Szentföldre. Községről községre vándorolt; a jó emberek megszánták, szállást és élemet adtak neki. Ijjas érsek még beszélt idős emberekkel, akik látták a keresztet vivő zarándokot. Így érkezett el Szerbián, Bulgárián, Törökországon át ezer veszély és szenvedés közepette a Szentföldre kétéves zarándoklás után (nem 6 éves, ahogy Huber Lipót írta). Nehéz keresztjével végigjárta a szent helyeket, majd keresztjét a ferenceseknek ajándékozva, a Getszemáni barlangban hagyta. A zarándokkönyvek leírása szerint az egész Szentföld lakossága, keresztények és mohamedánok épültek ennek a derék magyar embernek erős akaratán, alázatos buzgóságán és mély hitén, ahogy vállán a súlyos kereszttel az Úr Jézus szülőföldjének szent helyeit bejárta. Valószínűleg 1869-ben indulhatott el hazafelé.

Mérő József keresztje mintegy száz évig, 1955-ig volt a Getszemáni barlangban, a középen lévő oszlopon. Ma hiába keressük a keresztet a barlangban. Az oszlop sincs meg, a barlangot teljesen átépítették. Mi történt a kereszttel? 1955-ben egy felhőszakadás következtében a Kedron patak elöntötte Mária sírját és a Getszemáni barlangot, szinte minden tönkretett benne. A ferencesek helyreállították és átépítették a szentélyt, de Mérő József keresztjének nyoma veszett. Senki sem tud róla. Íjjas érsek és Majsai Mór ferences atya sem tudta elképzelni, hogyan tűnhetett el a kereszt. Időközben jelentkezett Mérő József dédunokája is. Több levélváltás történt a jeruzsálemi ferences atyákkal - még a restaurálást végzőkkel is -, de sajnos eredmény nélkül: a keresztről semmiféle felvilágosítást sem tudtak adni, egyszerűen nyoma veszett.

Az ükunoka azonban nem tudott belenyugodni a kereszt eltűnésébe. 1996-ban új, vörös fenyőből készült, 120 cm magas keresztet helyezett el a Getszemáni barlangban. A kereszt alatt kis tábla: "Bajai Mérő József keresztje magyar honból 1868".

Gyürki László

forrás:Új Ember Magazin 2005. márc.-ápr. II. évf. 3. szám

 

A Getszemáni-barlang az Olajfák hegyén valószínűleg olajprésház volt. Jézus a tanítás ideje alatt itt találkozott a tanítványaival. Üldözöttek barlangja éven is említik. Magyar vonatkozású érdekessége az itt látható kereszt, amelyet egy bajai férfi hozott ide szülővárosából. Gyalogosan, a vállán!

Felirata: Bajai Mérő József Keresytje (sic!) Magyar Honból 1868.

A szentföldi zarándoklat alkalom arra, hogy fölkeressük a többi magyar emléket is: Ain Karemben a Magnificat táblát, Jeruzsálemben a Dormitio templomban a magyar kápolnát magyar szentekkel, és Szent István emléktáblával, az Olajfák hegyén pedig a Miatyánk tábláját.

Ezek az emlékek a magyarok Szentföld iránti szeretetét bizonyítják.