Szent Ferenc ajándéka

Szent Ferenc állította fel a világ az első betlehemet 1223-ban, az olaszországi Umbria tartományában lévő Greccioban, ahol azóta is szó szerint minden nap karácsony van! A kiváltságos helyzet annak köszönhető, hogy a zarándokhely pápai kiváltságot kapott,  miszerint az év bármely szakában lehet itt karácsonyi szentmisét bemutatni.

De nem csak a betlehem-állítás, hanem a születéstörténet élő emberekkel való eljátszatása is az ő nevéhez fűződik – így akarta hallgatói számára még szemléletesebbé tenni a történelmi eseményt, amelyet egyben az ünnepek ünnepének is tekintett. Az első betlehem-állításról részletes leírás is létezik a ferences krónikákban. „Többek között Celanói Tamástól tudjuk, hogy Ferenc 1223-ban megkérte egy földbirtokos barátját, hogy Greccióban rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit. A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc gyönyörű beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között.”

  forrás: Törek Anna

Assisi Szent Ferenc 1217-től Greccio mellett élt remeteségben. Azonban gyakran ment le a városkába, hogy a népnek Isten szeretetéről beszéljen. Példát adott, hogy a természetben, a növényekben, az állatokban, a tájban, de különösképp embertársunkban is meglássuk Isten szeretetét, nagyságát.

Karácsony ünnepét a kereszténység csak a IV. században alakította ki, amikor a római napisten ünnepét kiszorította Jézus születésének ünnepe. Győzött a világ világossága. Ettől kezdve karácsonykor szerte a keresztény világban megemlékeztek arról a csodálatos éjről, amikor Isten emberré lett, közénk költözött. Szent Ferencet különösen foglalkoztatta a gyermek Jézus élete. Nagy hatást gyakorolt rá, amikor a Szentföldön, s így Betlehemben is járt. 1223-ban pedig egy Greccio környéki gazdag ember - feljegyezték róla, hogy Jánosnak hívták - Ferencre bízta a környék területét, ahol Isten szegénykéje e gazdag ember segítségével egy barlangban, hétszáznyolcvan esztendővel ezelőtt, karácsony éjszakáján felidézte - élő emberek beöltöztetésével - Jézus születésének estéjét. A környéken lakó emberek vele együtt imádkoztak, énekeltek, átélve a szenteste betlehemi pillanatait. Ezzel Szent Ferenc minden keresztény számára megelevenítette az egyszeri, megismételhetetlen, csodálatos éjt.

Ma úgy mondanánk, hagyományt teremtett. Szerte a világban elterjedt a betlehemállítás szokása. Számtalan templomban élő alakok elevenítették meg Jézus születésének napját, a pásztorok hódolatát, a napkeleti királyok érkezését, de egy idő után az egyház az ilyenfajta "alakoskodást" megtiltotta a templomokban. Így alakult ki a figurákból kirakott betlehemállítás szokása, Olaszországban sok városkában év- közben is állnak - sokszor iparművészeti remekeket jelentő - betlehemek a templomokban, kirakatokban, középületekben. Greccióban és Rómában külön múzeumuk van a betlehemeknek. Karácsony előtt pedig szerte Itáliában tereken, udvarokon, templomokban állítanak betlehemeket, melyeknek különböző stílusuk van. A nápolyi betlehemek a leghíresebbek. Helyi népviseletben, sokszor több száz alakkal jelenítik meg karácsony éjszakáját. A szamár, az ökör elmaradhatatlan a jászol mellett. Már Szent Ferenc "grecciói élőképében" is ott voltak. Hogy miért? A betlehemállítás szimbólumrendszere messzire vezet. Izaiás próféta írja: "Az ökör megismeri gazdáját, a szamár pedig urának jászlát. Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg." A Szentírást értelmező tudósok ezt már a régi korokban is párhuzamnak vélték az ó- és újszövetségi leírások között. A szamár és az ökör tehát így került Jézus jászlának közelébe Szent Ferencnél is, s azóta nélkülözhetetlen alakjai a betlehemnek szerte a világon.

Bókay László

 forrás: Új Ember Magazin 2003. dec.-jan. IV. évf. 12. szám