Aki szereti életét,

elveszíti azt, aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre (Jn 12, 25). Olyan igazságról van szó, amelyet a mai világ gyakran elutasít és megvet, a lét legfőbb szem­pont­jává téve az ön­sze­re­te­tet. De a hit tanúi, akik pél­dájukkal szólnak hoz­zánk nem úgy tekintettek saját hasznuk­ra, jólétükre, túlélésükre, mint az evan­gé­liumhoz való hűségnél nagyobb érté­kek­re. Gyen­ge­ségükben is bát­ran el­len­álltak a rossznak. Törékenységükben is su­gár­zott a hit és az Úr ke­gyel­mé­nek ereje.

Kedves Testvérek! Az ér­té­kes örökség, amelyet ezek a bátor tanúságtevők ránk hagytak, minden egyház és egyházi közösség közös kincse. Olyan örökség, amely erősebb hangon szól, mint a megosztottság tényezői. A vértanúk, a hit tanúinak ökumenizmusa a legmeggyőzőbb: megjelöli a XXI. század keresztényeinek az egység útját. A húsvét fényében megélt Kereszt öröksége ez: örökség, amely gazdagítja és segíti a keresztényeket, miközben az új évezred felé haladnak. Ha büszkék vagyunk erre az örökségre, ez nem részrehajlás, még kevésbé annak a vágya, hogy elégtételt nyerjünk üldözőinktől, hanem azt akarjuk, hogy nyilvánvalóvá váljon Isten rendkívüli hatalma, amely szüntelenül működött minden időben és minden ég alatt. A magunk részéről mi is megbocsátunk, követve annyi tanú példáját, akiket akkor gyilkoltak meg, miközben imádkoztak üldözőikért.

Az éppen megkezdődött évszázadban és évezredben maradjon eleven ezeknek a testvéreinknek az emlékezete. Sőt növekedjék! Adják át nemzedékről nemzedékre, hogy kicsírázzon belőle a mély keresztény megújulás! Mint rendkívüli értékű kincset őrizzék az új évezred keresztényei és a Krisztus-tanítványok teljes egysége elérésének legyen a kovásza! Lelkemben mély meghatottsággal fejezem ki ezt a kívánságomat. Imádkozom az Úrhoz, hogy a tanúk mindent körülvevő serege segítsen bennünket, minden hívőt, hogy hasonló bátorsággal fejezhessük ki Krisztus iránti szeretetünket; Aki örökké él egyházában: mint tegnap, úgy ma, holnap és mindörökké!

(részlet II. János Pál pápa beszédéből, melyet a XX. század vértanúinak emlékére rendezett  összejövetelen mondott a Colosseumban)