„Az Isten Országa öröm a Szent­lé­lek­ben.”

A Szentlélekkel kapcsolatban Szent Ágostont különösen három kijelentés ragadta meg az újszövetségi Szentírásban: a Szentlélek az ajándék, a Szentlélek a közösség és a Szentlélek az öröm.

A Szentlélek Ajándék! Elég kimondani ezt a szót, és a Biblián keresztül máris világossá válik a tanítás, egyik a másik után, mint megannyi fényes pont, amelyek egymást követik, hogy végül egyetlen fényutat alkossanak. Jézus azt mondja a szamariai asszonynak: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, ki mondja neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked” (Jn 4,10). Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy Isten ajándéka éppen a Szentlelket jelöli? Ezt mondja nekünk János evangélista: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem, annak szívéből élő víz folyói fakadnak. Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek” (Jn 7,39). Pál apostol ehhez hozzáteszi, hogy Jézus „fölmenvén a magasba ajándékokat osztott az embereknek” (Ef 4,8). De mi az, amit Krisztus adott az embereknek mennybemenetele után? A Szentlelket, amelyet az egyházra árasztott Pünkösdkor! Ez a nagy, az egyetlen ajándék, amely az egyházra áradva oly sok különböző ajándékra oszlik… „A Szentlélek, aki maga az Ajándék, szétosztja Krisztus minden tagja között a közös ajándékot. Az egyes tagok nem kapnak meg mindent, hanem az egyik ezt, a másik azt, bár a Szentlelket, aki mindenkinek kiosztja a magáét, mindnyájan birtokolják.” (A Szentháromságról XV). A teljes ajándékot, amely az összes ajándék összessége, csak Krisztus egész teste, vagyis az Egyház birtokolja.

A Szentírás a Szentlelket közösségnek (koinoia) is nevezi, az Atya és a Fiú egymás közötti közösségének.   Ő mindkettőnek a Lelke, az Atyáé és a Fiúé, amint az Írás hol az „Atya lelkének”, hol „Jézus Krisztus Lelkének” nevezi. A Szentlélek tehát az Atya és a Fiú közössége, minden egység és minden közösség forrása. Éppen ezért „Ő az Isten és közöttünk való közösség is”: az Atya és a Fiú azt akarták, hogy közösség legyen köztünk és köztük. Az Istennel való személyes közösség és a köztünk levő egyházi közösség mind egy forrásból fakad, ez a Lélek. „A Szentlélekkel egységben” kifejezés, amelyet annyira kedvel a liturgia, ima formájában fejezi ki ezt.

A Szentlélek harmadszor öröm, vidámság. A bizonyítékot részben a Szentírás adja, amely oly gyakran társítja az örömöt a Szentlélekkel (ApCsel 13,52: „A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.” Róm 14,17: „Az Isten Országa öröm a Szent­lé­lek­ben.” Gal 5,22: „A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség.”) De ebben az esetben a hagyománynak is jelentős súlya van: „Az Atyának és az Ő Képé­nek (ez a Fiú) kimondhatatlan ölelése nincs öröm, szeretet és vidámság nélkül. A Szentlélek az összes teremt­ményt elárasztja mérhetetlen gazdag­sá­gával és bőkezűségével, azok befo­ga­dóképessége szerint.” A Szentlélek – Szent Ambrussal szólva – az a folyó, amelyikről a 46. zsoltár beszél s amely a magasból jön és „ágai felüdítik Isten városát”, vagyis az Egyházat.