„… már hajnalban kimentem az Úr szőlőjébe”

Egy történet 2001-ből

Szeptember 3-án volt 70 éve, hogy Kandid testvér letette első fogadalmát. Most 87 éves, így ha kicsit is utánaszámolunk, megdöbbenünk, hogy milyen fiatal kora óta él a ferences rendben, hűségben és kitartásban. Éppen e hűség titkát szemléljük, amikor életéről kérdezzük.

- Kandid testvér hogyan hallotta meg Isten hívó szavát? Hogyan lett ferences immár több mint 70 éve?

Maguknak néha mondogatom, csak így humorosan: Hát igen, én már hajnalban kimentem az Úr szőlőjébe. Mindössze 14 éves voltam, amikor ferences barátok jártak nálunk – Jánoshalmán – alamizsnát gyűjteni. Amikor megláttam őket, azonnal elhatároztam, hogy én is ilyen barát leszek. A szót tett követte. Aztán néhány nap múlva levél érkezett a főnökségtől, hogy menjek el. Elmentem és megegyeztünk, hogy ott maradhatok. Egy idő után előhozakodtam a főatyának, hogy tanulni szeretnék, mert pap is szeretnék lenni, de ő azt mondta: Matyikám hát az nem úgy van. Akkor egy világ omlott össze bennem; most mi lesz velem? Végül elhatároztam, hogy nem tanulok, de egész életemet a Jó Istennek áldozom munkával. Így is lett. A noviciátus után öt évvel tettem örökfogadalmat, mert még nagyon fiatal voltam. Aztán a nyomdába kerültem betűszedőnek, és itt 8 év alatt alaposan kicsiszolódtam. Vizsgákat tettem és minden téren műveltem magam. Kitanultam a hőszigetelő szakmát és a könyvkereskedelmet, amelynek nagy hasznát vettem később, amikor vezető állásba kerültem a feloszlatás után.

- Hol érte a feloszlatás?

A Magyar Szentföldön, ami a Hűvösvölgyben épült, de aztán nem lett kész egészen. Ott voltam irodavezető. A feloszlatás villámcsapásként ért. Bekerültem a könyvkereskedelembe. Érden két idős néni fogadott be, ott laktam. Hivatali idő után privát munkákat vállaltam, abból tudtam megvenni két telket.

- A feloszlatás mennyire befolyásolta a ferences elköteleződését? Nem ingatta meg elhatározását?

Nem. Annyira összevisszaság volt az egész országban és a rendben is, hogy azt sem lehetett tudni, hogy hogyan kötnek most a fogadalmak. Én megtartottam őket, csak kint éltem a világban.

- A rendszerváltozás óta itt él újra Szécsényben, a kolostorban. Hogyan történt a visszatérés?

Amikor lazult a diktatúra, bejártam a Margit körútra és Pasarétre, így tartottam a kapcsolatot a renddel és a fiatalabbak közül ezért ismertem olyan sokat. Gergely atya első miséjén is ott voltam Solymáron. Aztán 1989 őszén eljött a lakásomra Hegedűs Kolos főatya, és közölte, hogy vége a kommunizmusnak, volna-e kedvem visszajönni? Mondtam neki: Ha van hova! Ő Szécsényt ajánlotta és ez így is lett. Három testvérrel „honfoglaló” voltam itt. Nagyon el volt hanyagolva az épület, ezért gondoltam: na itt az ideje, hogy jót tegyek. Eladtam a telkeket, hogy pénz le­gyen. Elsőre a templom és a kolostor tetőzetét cseréltük ki, aztán a torony újítása, egyebek. Az itteniek is nagyon ki­­vették a részüket a segítésben. Örök hála érte! A hívek a temp­lom előtti Lourdes-i barlangot kapták érte ajándékomul.

- Ha visszatekint az elmúlt 70 évre, mi az, amiért elsősorban hálát ad?

Amikor rászorultam vagy valami nehézségem volt, mindig Isten segítségét kértem, és Ő mindig meghallgatott engem. Nem tudom, miért. Választott vagyok… Talán ezért vagyok a leghálásabb.

- Ha arra kérem, mondjon néhány kulcsszót mindenkinek, aki egy hasonló élethivatás előtt áll, mit mondana, mit testál ránk Kandid testvér?

Hűség és kötelességteljesítés. Engedelmesség. Meg az imádság. Régen nem mondtuk közösen a zsolozsmát, mert mi, laikus testvérek Miatyánkokban végeztük a napi imádságot. Most jó, hogy együtt van a zsolozsma; ez egy jó rendelkezés. A kötelességteljesítést elsősorban a munkára értem. Nekünk mindig ez volt a dolgunk. Talán azért vagyok már csak, mert szeretek dolgozni… és már nem bírnám munka nélkül. Igen. Aztán lassan lejár az óra…

lejegyezte fr. Előd