Egy apáca Isten biztatására sokat imádkozott a szenvedő lelkekért. Jézus több alkalommal is átvitte őt a tisztítótűz területére, és megmutatta neki azokat a lelkeket, akik itt a földön kellően nem rendezték ügyeiket, vagy a bűnökért járó büntetéseket nem vezekelték le, búcsúkkal nem helyettesítették, esetleg az önszeretet irányította tetteiket, és így nem egészen a mennyei Atya szeretetstílusa szerint élték le életüket. Ott a magukba roskadt szenvedők fátyolos tekintete, segélykérő sóhaja nyűgözte le: segíts rajtam, mert itt a szenvedésen kívül nincs semmi eszközöm az adósságaim törlesztésére. Te azonban imáiddal, szenvedő vezekléseddel és a szeretet gyakorlásával jóvátehetsz mindent helyettem is. Az imádság itt a földön adott a lehetőség, hogy Atyám elé állhassak, lélekben gyermeki bizalommal ölébe ülhessek, elmondjam neki szerető szavaimat, és főként megérdeklődjem, mit akar velem tetetni a rám bízott, nekem ajándékozott emberekkel. Aztán kérhetem, hogy ha a teendőimre ráirányította szememet, erőt is adjon a jóra. A tisztítóhelyen már a halottunk egyedül van. A szeretet tényei: láttam a jóra szolgáló alkalmat.. és nem siettem megtenni, odaadni a tenyerembe kapott isteni ajándékot. Azzal boldoggá tehettem volna Isten másik gyermekét, de hiába várta tőlem. Önző voltam, most én várok hiába. Könyörülj rajtam.Mindenkinek van kedves halottja. És vannak elfelejtett lelkek is. Ma, itt, mi lássuk meg fátyolos tekintetüket és esengő karjaikat.
Bánk atya írása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése