Boros Fortunát

A gvárdián esküje, vagy a pap kötelessége?

Aligha tévedek, ha Boros Fortunát Domokost az erdélyi ferencesek történelmi alakjának nevezem. Nagy formátumú lelkipásztor, művelődésszervező, történész. Ötvennyolc esztendőt átfogó életútját az erdélyi magyarság két nagy drámája keresztezte: Trianon és az 1944-es összeomlás. Ezek a drámák személyében is mélyen érintették.

Zetelakán utcát neveztek el róla

Az 1895-ben Zetelakán született páter kényszermunkatáborban halt meg, a Duna-Fekete tenger csatorna építőtelepén, 1953-ban. Két évet töltött embertelen körülmények, naponként ismétlődő megaláztatások közepette. Súlyos cukorbeteg volt, napi gyógyszerekre lett volna szüksége. A kora tavaszi mostoha időjárás, amely Dobrudzsában mindig kitombolja magát, megbetegítette. Halálának oka, a cinikus, felháborító bejegyzés szerint: "mint gyengélkedőt, lapáttal agyonverték".

Jól ismerték Kolozsvárott, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Brassóban. 1918-ban szentelték pappá, de már hét évvel előbb belépett a ferencesek rendjébe. Kolozsvári hitszónok volt a naponta ismétlődő üldözések, megpróbáltatások esztendejében, 1919-ben. Innen Székelyudvarhelyre ment, a noviciátus prefektusa lett. Majd ismét Kolozsvár következett, 1932-ben átvette a Szent Bonaventúra nyomda és könyvkötészet vezetését. Kolozsvári munkásságának elkezdésekor már két éve az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja volt.

Ki tud ma már erről az akadémiáról? A sors egy évtizedet engedélyezett számára. Trianon után az erdélyi katolikus értelmiségiek szükségesnek érezték a budapesti Szent István Akadémiához hasonló tudományos, irodalmi, művészeti társaság létrehozását. Több sikertelen kísérlet után, 1929-ben Nagyváradon megalakult az erdélyi katolikus írók, tudósok, művészek világnézeti alapon működő akadémiája.

Történészként Boros Fortunát mintegy háromszáz tanulmányt jelentetett meg a Szent Ferenc Hírnökében, a Katolikus Naptárban és a Katolikus Világban. Feldolgozta a csíksomlyói kegyszobor történetét, az erdélyi katolicizmus múltját és jelenét, Assisi Szent Ferenc életét, az erdélyi Ferenc-rendiek történetét, a székelyudvarhelyi ferences kolostortemplom kétszáz évét, vitairatot adott ki a szektákról, Bíró Vencellel közös kiadványában számba vette Erdély katolikus nagyjait. Mikor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1929-ben ötvenéves jubileumát ünnepelte, kétkötetes emlékkönyvet adott ki, amelyben a Székelyföld, illetve egész Erdély legkiválóbb tudósai mutatták be a székelység történetét, néprajzát, művészetét, lelki életét. A kisebbségi magyarság nagy seregszemléje volt a kötet. A múzeum igazgatója, Csutak Vilmos a ferencesek székelyföldi jelenlétének, hitbuzgalmi és műveltségterjesztő tevékenységének sommázására Boros Fortunátot kérte fel.

Így összegezett széles ölelésű tanulmányában:

"A ferencesek működése sikerének titka, hogy nem lépnek fel nagy igénnyel; sok-sok önzetlenséggel vesznek egy-egy mozgalomban részt, és a lelkipásztorkodás terén jelentkező új beállításokat kihasználják. Ezek és egyesületeik révén az embereket körükben tudják tartani, s ezért a barát a Székelyföld katolikusai között nagyon otthon érzi magát, és tudja, hogy fáradsága kárba nem vész."

Kisebbségi időkben, Trianontól 1940-ig a székelységet, a magyar kultúrát védelmezték a ferencesek. 1944 nyarán üldözött, halálra szánt zsidókat bújtattak. Egy ilyen történetet Frieder Jenő kolozsvári technikus mesélt el nekem 1974-ben. A tordai fronton volt munkaszolgálatos. Megszökött. Több családnál rejtőzött, majd Tordai György nyugalmazott tanár adott neki menedéket. De Tordai is üldözött volt, demokratikus nézetei miatt. A tanár házvezetőnője, Margitka buzgó katolikus volt, a ferences harmadik rend tagja. A tanár fiának, Tordai Zádornak, akiből kiváló filozófus lett, behívója jött, mennie kellett volna leventekatonának. Nem ment. De most már mindnyájuknak búvóhelyet kellett keresniük.

- Margit, a házvezetőnő ideadta nekünk a Szív újság című katolikus lap szerkesztőségének a kulcsát. Egy öreg ház emeletén volt a szerkesztőség, ott bujkáltunk, Margit hozott élelmet nekünk. Egyik este óriási detonáció. A németek felrobbantották a telefonközpontot. A tér másik sarkán a főposta. Ha azt is felrobbantják, ez a rozzant ház is összedőlhet... Tordai ekkor elment a Ferenc-rendi zárdafőnökhöz, elmondta, hogy kik vagyunk, és menedéket kért tőle. A gvárdián szó szerint azt válaszolta, hogy őt eskü köti az államhoz, tehát az állam ellenségeit nem bújtathatja el; de ő pap, és így nem tagadhatja meg a menedéket azoktól, akik hozzá fordulnak. Itt van a refektórium - mondta, ott most nem jár senki, menjünk be oda, ő nem kutatja, ki bujkál benne. Odamentünk, bezárkóztunk. Ott vártuk ki a vész elmúltát. Mindez a ferencesek akkori tartományfőnöke, Boros Fortunát tudtával történt.

Hamarosan a rend tagjainak menekülniük kellett az oroszok elől. Boros Fortunát Budapesten kétfelé osztotta a barátokat. Ti velem jösztök vissza, Erdélybe - mondta az egyik csoportnak. Ti tartsatok nyugatnak, addig, amíg már nem lesztek az oroszok hatalmában - így szólt a másik csoporthoz. Valahol építsetek újabb kolostort, a csíksomlyói mását, párját, hogy a világ ne feledhessen el minket.

Ezekből a barátokból létesült a kolostor az Ohio állambeli Youngstownban, az Egyesült Államokban.

 

Nem jobb lenne nekünk is nyugatra mennünk? - aggódtak a hazatérésre kiszemeltek. - Atyánk, te már idősödő ember vagy, tudjuk, hogy cukorbaj kínoz, ne vállalkozz a veszedelemre.

A sors nem fizethet hálátlansággal emberségünkért. És Csíksomlyó soha nem maradhat barátok nélkül.

A sors a humanizmust nem humánummal viszonozta. Boros Fortunát brassói házfőnök lett. Állandóan zaklatták, megfigyelték, próbálták elszigetelni. Végül, 1951. augusztus 20-án - éppen a magyarság nagy ünnepén - elhurcolták.

Síremléke a zetelaki temetőben áll.

Kései elégtételként, az 1989-es változások után, az újra gimnáziumi rangra emelt zetelaki középiskolát Boros Fortunátról nevezték el. A központi épület előtt a mellszobra Bara Barna szobrászművész alkotása.

A központi falurészben az egyik utca is az ő nevét viseli. Nem kellett hozzá hivatalos, hatósági engedély. Annál inkább kellett Zetelaka népének tisztelete, szeretete. Ami mindig élt itt a szívekben. 

Zetelaka a Székelyföld szívében található nagyközség.

Beke György

forrás: Új  Ember Magazin 2004. március V. évf. 3. szám