Saját vérében kötötte meg az új és örök szövetséget, amely már nem csak egy népre vonatkozott, hanem áldása kiáradt minden népre.

Jézus földi küldetése csak a választott nép fiaihoz szólt, hiszen őket készítette fel Isten, hogy várják és befogadják a Megváltót. Körükben mondhatta el az Atya üzenetét, a teljességét mindannak, amit évszázadokon át fokozatosan tárt fel Isten az ember előtt. Körükben tölthette be az engedelmesség áldozatát, ellentétben a kiválasztott nép magatartásával, akik annyiszor mondtak ellent a megismert isteni parancsnak, sőt velük kötött szövetségnek. Saját vérében kötötte meg az új és örök szövetséget, amely már nem csak egy népre vonatkozott, hanem áldása kiáradt minden népre. Népétől szenvedte el a tudatos elutasítást, megtagadást és a kereszten való teljes feláldozást, így képviselve ebben minden népet, akik még nem ismerték meg Isten üdvözítő szeretetét. A megváltás művének befejeztével viszont apostolait szétküldte az egész világra, hogy hirdessék minden népnek a jó hírt: Isten visszafogadott bennünket szeretetébe, s meghívott minden népet az üdvösségre. Ennek az örömhírnek letéteményese az apostolok vezette hívő közösség, az Egyház.

Mégis elkerülhetetlen volt, hogy Jézus, míg népe között vándorolt, ne találkozzék a pogány nép gyermekeivel is. Ők nem ismerték az előzményeket, s ebből adódóan nem volt mihez kapcsolni Jézus személyét és tanítását sem. Érthető tehát Jézus tartózkodása, amely mégis érzékeny szeretettel bátorította a hozzá fordulókat. Keménynek tűnik a kananita asszony felé elhangzó mondata: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak” (Mt 15,26). A bizalom szavára azonban: - „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról”, - már bátorítólag és elismeréssel árasztja ki szeretetét: „Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!” És abban az órában meggyógyult a lánya.

Isten gazdagságának morzsái úgy hullanak ránk, hogy abból bőséges élet fakad. Ezért mond ítéletet a gazdag fölött, akinek ajtajában a koldus Lázár éhen hal: „Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.”

Ez a két bibliai kép adta az ötletet, hogy ilyen morzsákat szedegessünk, s osszuk meg egymással abban a világban, amelyben annyian éhen halnak, mert embertársaik szíve bezárult. Mátraverebély - Szentkút miliője alkalmat ad a rácsodálkozásra, milyen gazdagon árasztja ránk Isten az ő éltető szeretetét. Mégis mennyien éheznek, mert nem ismerik, vagy nem találják a forrást.

Papp Tihamér ofm