Krisztus és az Egyház menyegzője

Fausztusz riezi püspök beszédeiből

(Sermo 5, de Epiphania 2: PLS 3, 560-562)

Harmadnap menyegzőt tartottak (Jn 2,1). Mi ez a menyegző? Nem más ez, mint az emberi üdvösség kívánása és öröme, amelyet részint a Szentháromság megvallásával, részint pedig a harmadnapon történő feltámadás hitével  e hármas szám misztériumával ün­nepelünk.

Éppen ezért ünneplik az evangélium egy másik helyén a fiatalabbik fiú hazatérését amely a pogány nép megtérését jelenti  tánccal, zeneszóval és menyegzős köntössel.

Ezért Krisztus, mint nászházból kilépő vőlegény (Zsolt 18,6), lejött a földre, hogy Egyházát egybegyűjt- se a nemzetek közül. Emberré lett, s hogy házasságra lépjen Egyházával, jegyajándékot és hozományt adott neki. Jegyajándékot adott, amikor az Isten emberré lett: hozományt, amikor az emberek üdvösségéért feláldozta magát. Ajándéka alatt a jelenlevő megváltást, hozomá­nya alatt pedig az örök eletet értjük. Ezek a csak néző ember előtt csodák, a hívőnek pedig szentségi jelek. Ha ugyanis jól meggondoljuk, magában a vízben van valami hasonlatosság, amely a keresztséget és az újjászületést fejezi ki. Amint ugyanis a kánai menyegzőn a víz belsőleg valami mássá alakul át, tudniillik a gyarlóbb teremtmény titokzatos átalakulással jobbá változik, úgy valósul meg az újjászületés misztériuma is. A víz hirtelen átváltozása az emberi természet majdani megváltozását mutatja.

Krisztus működése nyomán Galileában a vízből bor lett, azaz megszűnt a törvény és helyébe lépett a kegyelem. Megszűnt a homályos előkép és nyilvánvaló lett az igazság: a testi valóságokat a szellemiekhez hasonlítják, a régi törvények új szövetséggé alakultak, miként ezt a szent Apostol is mondja: A régi megszűnt, valami új valósult meg (2 Kor 5,17). Ahogyan a víz, amely a kőkorsókban volt, nem lett kevesebb azáltal, hogy borrá változott, ugyanúgy a törvény sem szűnt meg Krisztus megjelenésével, hanem tökéletesebb lett.

Amikor fogytán volt a bor, más bort szolgáltak fel, jó volt ugyan az Ószövetség bora, de az Újszövetségé még jobb. Az Ószövetség  amelyet a zsidók megtartanak  betűiben elenyészik, az Újszövetség amely a mienk  életet ad a kegyelemben.

A törvény jó bora: a jó parancs, amelyet így hallottál: Szeresd embertársadat és gyűlöld ellenségedet! (Mt 5, 43). De jobb és erősebb az evangélium bora, amelyet így hallottál: Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót haragosaitokkal (Mt 5, 44).