Házasságra készülő keresztény fiatalok számára előadássorozatot szervezett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, az Országos Lelkipásztori Intézet és a Katolikus Családtervezési Tanácsadó. 2005 októberétől 2006 májusáig kéthetenként a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a fiatalok segítséget kaphattak a jobb önismeret eléréséhez és szempontokat a párválasztáshoz, a családi élethez.
Az előadássorozat végéhez közeledve, a szerelem, a döntéshozatal, a közös élet elkezdésének kérdései után a szürke hétköznapok problémáiról, a halálig tartó hűség megéléséről tartott előadást Radó Péter és felesége Szilágyi Erzsébet. A pár huszonhét éves házasságuk tapasztalatait osztotta meg. "Hogy egy házasság ennyi ideig szép és sikeres legyen, a lélek két vágyának kell teljesülnie - szögezte le Péter. - Hűnek maradni és elfogadottnak lenni. De mit jelent valójában a hűség? Lénárd Ödön egy versében így fogalmazta meg: »A hűség valójában te magad vagy«. Ahogyan Isten, aki a tökéletes jóság, harmónia, és soha nem változik, tehát tökéletesen hűséges, úgy mi, emberek is akkor vagyunk hűek, ha a lehető legjobban beteljesítjük azt, amit Isten elképzelt rólunk. Másképpen: akkor vagyunk hűek, ha a magunkban felismert jóhoz feltétlen ragaszkodunk. Az élet legfőbb célja pedig, hogy szeretetben szolgáljuk a jót, és ezt embertársainkon keresztül valósíthatjuk meg igazán. Ha egymásnak ajándékozzuk magunkat, és ezt a másik elfogadja." Erzsébet hozzátette: "A házasság azért van, hogy egymást tegyék boldoggá a felek, ne magukat. Ha ez motivál, sokkal egyszerűbb az együttélés, a kiengesztelődés." Talán minden fiatal pár fél egy kicsit a szürke hétköznapoktól, amikor észrevétlenül meglazulnak a szerelem szálai. "A házasság elején minden nap ünnep. Valójában azonban később sem voltak szürkék a napok: néha feketék, néha ragyogóak, de soha nem szürkék - mondta Péter. - Illúzió, hogy a jó házasság problémamentes. A lényeg a kezdet, hogy igaz-e az: szeretetből veszlek feleségül, szeretetből megyek hozzád. Ha ez így van, megvan a közös akarat, hogy megoldjuk a problémákat. Nem mindig vagyunk szeretetre méltóak, és az évek során sok kísértés jön. A felgyülemlő érzésekről nem tehet az ember, de arról igen, hogy ezekre milyen választ ad. Jöhet gond, tragédia, betegség. De a keresztény ember nem attól optimista, hogy azt hiszi, sérthetetlen. Hanem attól, hogy tudja, nincsen magára hagyva és egy szerető kéz jó helyre vezeti." Erzsébet a gyermekekkel való közös életről, a szülők hétköznapjairól beszélt:

Szalontai Anikó
forrás: Új Ember Magazin 2006. július
III. évf. 7. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése