ALKANTARAI SZENT PÉTER (1499-1562) Október 19.

Ferences Szentek között tartják számon

Spanyolország egy kis városában, Alcantarában született. Teológiát a salamanca*-i egyetemen végzett, s innen lépett be az obszerváns ferencesekhez. 1524-ben szentelték pappá. Utána több kolostorban lett házfõnök, mialatt missziós körútakat tett. Fõleg a megfeszített Krisztusról prédikált, s a népmiszszió végén a valóságos kereszt nagyságú keresztet állított fel, hogy a misziónak maradandó emléke legyen. Egyszer valaki kérte, tanítsa meg jól imádkozni. Péter erre megírta az imádságra vezérlõ kalauzt, amit hamarosan „Az elmélkedés aranykönyve” néven adtak kézrõl kézre. A könyvrõl XV. Gergely vallotta, hogy a Szentlélek közremûködésével készült. 1538-ban tartományfõnöklett. Megpróbálta az általa elgondolt szabályzatot elfogadtatni, de ezt rendtársai az 1540-ben tartott káptalanon nem fogadták el. Ezért amikor hároméves hivatala lejárt, nem vállalta újra a tartományfõnökséget, hanem a portugáliai Arabidába remeteségbe vonult, ahol néhány társával szigorú szabályok szerint élt. Három évvel késõbb visszahívták tartományába, ahol az ellenkezések dacára sikerült a pápa jóváhagyásával több szigorú reformkolostort alapítani. Ezekbõl 1561-ben új, önálló tartományt szervezhetett meg (alkantarínusok.). Nagy Szent Teréziát tanácsaival támogatta a kármeliták reformjának ügyében: személyesen is fölkereste, levélben is kifejtette véleményét, különösen a szegénység evangéliumi tanácsát illetõen. „Isten tanácsa csak jó lehet - írta -, és e tanácsok megtartása csak azok számára nehéz, akik nem hisznek vagy nem bíznak eléggé az Úrban, mert csak emberi okosság vezérli õket. Isten az erõt is meg tudja adni e tanácsok megtartásához.” Szent Terézia így jellemzi Pétert: „Sovány, száraz testét fagyökérhez hasonlíthattad volna, mert csak csont és bõr volt az egész ember. Mégis annyi jóság, kedvesség s oly nagy életszentség töltötte el, hogy jóllehet nagyon szûkszávú volt, senkit sem hagyott válasz nélkül... Minden harmadik nap evett, de extázisai idején még tovább is étlen-szomjan volt.” Halála olyan volt, mint élete: térden állva~halt meg, miközben rendtársait buzdította. Halála órájában Szent Teréz látta Péter lelkét a mennybe szállni. Késõbb megjelent Teréznek s azt mondta: „Ó boldog vezeklés, mellyel ekkora dicsõséget érdemeltem ki.” Az Egyház 1622-ben avatta boldoggá, 1629-ben szentté.  

*Szalamanka

 Szent Teréz írja: „Az Úr egyszer megígérte nekem, hogy mindaz, aki Péter nevében kér tõle valamit, megkapja. Én magam tapasztaltam sok ügyemben, hogy amit Péter oltalmába ajánlottam, a kívánt módon sikerült, amint ezt megadta az Úr, akinek dicséret, tisztelet és dicsõség legyen mindörökkön örökké.”

 Imádság:

Istenünk, te Szent Pétert a csodálatraméltó bûnbánat és a legmagasabb szemlélõdés kegyelmével tûntetted ki: engedd kegyesen, hogy érdemeinek segítségével testünket mi is megfékezzük, és így a mennyei ajándékok részesei lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

„Az Istennel való társalkodás önmagában véve a legédesebb és legkellemesebb valami, abban nyoma sem lehet a keserűségnek ... Ebből szokott azután származni az, hogy sokakat annyira megkap ennek a csodálatos és szokatlan édességnek ereje – hisz nála nagyobbat elképzelni sem lehet – , hogy az Istenhez járulnak és különböző lelki gyakorlatokat vállalnak, mint lelkiolvasást, imádságot, elmélkedést, a szentségekhez való gyakori járulást: de leginkább amiatt a roppant gyönyörködés miatt, melyben ilyenkor részesülnek. Ezek a főcélnak azt veszik, ami őket ezekre rábírta, vagyis e csodálatos édesség vágyát és annak teljesülését. Rettenetes tévedés ez, és sokan beleesnek ebbe. Mert nemde minden cselekedetünknek végső célja szükségképpen az, hogy velük Istent szeressük, őt teljes szívvel keressük? Márpedig ezek inkább szeretik és keresik magukat, a maguk kedvtöltését és gyönyörködését, mint az Istent.” Alkantarai Szent Péter

A belváros szívében áll Budapest egyik leglátogatottabb és talán legnépszerűbb lelki központja, az Alkantarai Szent Péter Templom, vagy közismert nevén: a Pesti Ferences Templom. A templom múltjáról és jelenéről a http://budapestcity.org/05-templomok/05/templom-Ferenciek-tere/index-hu.htm honlapon lehet bővebbet olvasni.

Forrás: Kovács Kaliszt OFM:Ferences Szentek és Boldogok az év minden napjára
ALKANTARAI SZENT PÉTER: Imádság, elmélkedés. Szalézi Művek, Rákospalota, 1936. 227-228. o.