Rubin- és aranymise a ferenceseknél
Két ferences szerzetes ünnepli papi jubileumát június 17-én. Pappá szentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából aranymisét mutat be Csorba Domonkos a Rózsadombon lévő Tövis utcai Kapisztrán Szent János-templomban délelőtt 10 órakor, Kamarás Mihály pedig, akit hetven éve szenteltek pappá, a Margit körúti ferences templomban 18 órakor rubinmisét celebrál.
Csorba Domonkos 1933-ban, a bácskai Mélykúton született földműves családban. Baján a barátok templomának ministránsaként ismerkedett meg a ferencesekkel. 1957-ben lépett be a rendbe, 1962. június 17-én, vagyis ötven éve szentelte pappá Szabó Imre püspök. Az esztergomi ferences gimnázium diákjainak prefektusaként működött, majd 1969-től az amerikai magyar ferences kusztódia templomaiban káplánként, plébánosként, majd a kusztódia vezetőjeként működött New Brunswickban, Dewittben, Roeblingben, Ditroitban és New Yorkban. 2005-ben hazatért, azóta a rend rózsadombi templomában lelkipásztor.
Kamarás Mihály atya a második legidősebb tagja a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománynak. A Békés megyei Alsókamaráson sváb családban születet 1918-ban. Szegeden piarista diák volt, majd belépett a ferences rendbe. Zadravetz István püspök 1942. június 21-én Gyöngyösön szentelte pappá. Hamarosan az akkor visszacsatolt Újvidékre került. A rend ottani kolostorát 1943-ban alapították. Öt ferences szerzetes kezdte meg a munkát, de kettőt hamarosan elvittek tábori lelkésznek. Az Újvidéken maradt három atya, Körösztös Krizosztom házfőnök, Kovács Kristóf és Kamarás Mihály a város és a környező falvak magyar lakosságának lelkipásztori szolgálatát látta el.
A szerb partizánok előretörése 1944 őszén már közvetlen életveszélyt jelentett a ferencesek számára, de ők úgy döntöttek, nem hagyják el a rájuk bízottakat. Mindhármukat súlyosan bántalmazták. Egyikük bele is halt sérüléseibe, a másikat kivégezték, a hármadik szerzetes, Mihály atya, bár szintén kegyetlen ütlegeket kapott, túlélte a gyilkos napokat. „Talán keményebb volt a fejem, mint az övék” – mondta a rend budai rendházában élő szerzetes, akit az 1944-es események után kiutasítottak Jugoszláviából.
Ezt követően Szegeden, Pécsett, Salgótarjánban volt lelkipásztor, az ötvenes években segédmunkásként dolgozott. 1958-tól ismét rendi keretben tevékenykedett Budán, Mátraházán, Esztergomban, New Yorkban és Szegeden. Kiváló Newman- és Morus-fordításai ma is népszerűek.
Hét ferences vértanú – köztük az újvidékiek – boldoggá avatási ügye napirenden van. A szellemileg ma is friss és fiatalos Mihály atya szeretettel emlékszik vissza vértanú társaira, de kissé neheztel is rájuk, hogy őt itt hagyták – közölte az idős atya a Ferences Sajtóközponttal.
Bővebben Kamarás Mihály atyáról:http://www.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése