A Szentlélek három cselekedetét így foglalhatjuk össze: felkészít,felken és küldetésre indít.

A keresztség pillanatában a Lélek leereszkedik Jézusra és felkészíti Őt üdvözítő küldetésére, amit a szolga alázata és szelídsége jellemez, készen áll az osztozásra és a teljes önajándékozásra. A pápa kiemeli, hogy a Szentlélek az üdvösség kezdete óta jelen van, már Jézus fogantatásának pillanatától fogva működik Jézusban, megvalósítva a megtestesülés csodás eseményét. A Szentlélek száll le Máriára és a Magasságbeli ereje borítja el, Fiút szül majd, akit Jézusnak nevez (vö. Lk 1,35). Ezt követően a Szentlélek Simeonban és Annában is működött Jézus templomi bemutatása napján. Mindketten várták a Messiást és a Szentlélek ösztönzésére a gyermek láttán megérzik, hogy Ő az, akit minden nép várt. A két idős ember prófétai viselkedése kifejezi a találkozás örömét a Megváltóval és bizonyos értelemben a Messiás és a nép közötti találkozó előkészítése.

A Szentlélek különböző beavatkozásai részét képezik egy harmonikus cselekvésnek, a szeretet egyedülálló isteni tervének. A Szentlélek küldetése valójában az, hogy harmóniát teremtsen, Ő maga is harmónia, és hogy működtesse a békét a különböző környezetekben és alanyok között. A személyek és a gondolatok különbözősége ne eredményezzen visszautasítást és akadályokat, mert a sokszínűség mindig gazdagságot jelent. Ezért ma lángoló szívvel kérjük a Szentlelket, hogy készítse elő a béke és az egység útját – szólt Ferenc pápa.

A Szentlélek második cselekedete az, hogy felken. Felkente belülről Jézust és az apostolokat, hogy Jézus érzéseivel rendelkezzenek és ezáltal életükben olyan viselkedési módokat vállaljanak fel, amelyek elősegítik a békét és a szeretetközösséget. A Szentlélek felkenése által az emberiséget megjelöli Jézus Krisztus szentsége és képessé tesz bennünket, hogy szeressük testvéreinket ugyanazzal a szeretettel, amellyel Isten szeret bennünket. Ezért szükség van az alázat, a testvériség, a megbocsátás és a kiengesztelődés gesztusaira. Ezek feltételei az igaz, szilárd és tartós békének. Kérjük az Urat: kenjen fel bennünket, hogy teljesen gyermekeivé váljunk, egyre jobban hasonlítva Krisztushoz és, hogy mindannyian testvéreknek érezzük magunkat, így eltávolítva tőlünk a haragot és a megosztottságot, és, hogy testvérként tudjuk szeretni egymást. Ezt kérte Jézus az Evangéliumban: „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad.” (Jn 14,15-16)

Végül a Szentlélek küldetésre indít. Jézus a Küldött, az Atya Lelkével eltelve. A Szentlélektől felkenve bennünket is elküld, mint hírvivőket és a béke tanúságtevőit. Mekkora szüksége van a világnak, hogy a béke hírvivői és tanúságtevői legyünk! A világ ezt kéri tőlünk: hozzuk el a békét és tegyünk róla tanúságot! – nyomatékosította a pápa.

A békét nem lehet adni-venni: a béke ajándék, amelyek türelmesen kell keresni, kis és nagy gesztusokkal építeni, amelyek betöltik mindennapi életünket. A béke útja akkor szilárdul meg, ha felismerjük, hogy mindannyiunknak egy a vére és részét képezzük az emberi nemnek, illetve, ha nem feledjük, hogy ugyanaz az Atyánk a Mennyben és mindannyian gyermekei vagyunk képére és hasonlatosságára teremtve.

Ezzel a lélekkel ölellek meg mindannyiótokat: a pátriárkát, a püspöktestvéreket, a papokat, a megszentelt életet élőket, a világi híveket, a sok gyermeket, akik ma járulnak először a szentáldozáshoz és családtagjaikat. Szívem ahhoz a számos menekült keresztényhez is fordul, akik Palesztinából, Szíriából és Irakból érkeztek: vigyétek el családjaitoknak és közösségeiteknek üdvözletemet és lelki közelségemet – kérte a Szentatya.

Kedves barátok! Kedves testvérek! A Szentlélek leszállt Jézusra a Jordán közelében és elindította megváltó művét, hogy megszabadítsa a világot a bűntől és a haláltól. Kérjük tőle, hogy készítse fel szívünket a találkozásra testvéreinkkel a gondolkodás, a nyelv, a kultúra és a vallás különbözősége ellenére. Kenje fel egész létünket irgalmasságának olajával, amely meggyógyítja a hibák, a meg nem értések, az ellentétek sebeit. Kérjük a kegyelmet, hogy alázattal és szelídséggel indítson küldetésre bennünket a béke keresésének fáradságos, de termékeny útjain – zárta homíliáját Ferenc pápa.

"úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna."

A keresztény a szenvedések, a viszontagságok között is képes örülni. A pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen elképzelni egy szomorú keresztényt, hiszen a Szentlélek megtanít bennünket a szeretetre és örömmel tölt el valamennyiünket.

Mennybemenetele előtt Jézus számtalan dologról beszélt tanítványainak, de főként három kulcsfontosságú szó foglalja össze tanítását: béke, szeretet és öröm. A békével kapcsolatban azt hagyta ránk, hogy az ő békéje nem olyan, mint, amit a világ ad. Az ő békéje örökké tart. A szeretettel kapcsolatban megismételte azt, amit már annyiszor mondott, vagyis hogy a szeretet parancsa arra szólít: szeressék Istent és a felebarátaikat. Máté evangéliumának 15. fejezete egyfajta szabályt fektet le erről, és mi ennek jegyében részesülünk az utolsó ítéletben. A mai evangéliumban János 15. fejezetének 9–11. versében a szeretetről szólva Jézus új dolgot mond. Nemcsak azt, hogy „szeressetek”, hanem azt is hozzáteszi, hogy „maradjatok meg szeretetemben”.

A keresztény ember hivatása ennek megfelelően: megmaradni Isten szeretetében, azaz benne lélegezni, abban az oxigénben, abban a levegőben élni. Megmaradni Isten szeretetében. Ezzel Jézus lezárja a szeretetre vonatkozó tanítását, és továbblép. Milyen tehát az ő szeretete? „Amint engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” A szeretet az Atyától származik, és a közte és az Atya közötti szeretetkapcsolat olyan, mint az Ő és a mi szeretetkapcsolatunk. Jézus azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg ebben az Atyától jövő szeretetben.

A béke gondolatára visszatérve a pápa szentbeszédében ezt mondta: a béke nem a világtól származik, hanem  Istentől. A béke, amelyet nem a világ ad, az az Atyától jön. Ferenc pápa itt elidőzött Jézus felhívásán, hogy „maradjatok meg szeretetemben”. Ez annyit jelent, hogy megőrizzük a parancsolatokat. Nem elég tehát ezek követése; ha megmaradunk a szeretetben, akkor a parancsolatok maguktól jönnek, a szeretetből fakadnak. A szeretet az, ami a parancsolatok megtartására indít, mégpedig a legnagyobb természetességgel. A szeretet gyökere a parancsolatokban hajt ki, amelyek egy fonalat alkotnak, amely egybekapcsolja a lánc szemeit: vagyis az Atyát, a Fiút és minket.

Az örömre terelve a szót ezt mondta a Szentatya: „Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. Egy alkalommal azt mondtam – idézte fel a pápa –, hogy vannak savanyú, fancsali arcú keresztények (olyanok, mint az ecetbe eltett paprikák). Ezeknek az elszontyolodott arcú keresztényeknek a lelkük is ilyen, és ez bizony elég csúnya. Az ilyenek nem is keresztények, mert a vigasztalan keresztények valójában nem is igazán keresztények. A keresztény ember megkülönbözető jegye az életöröm, amely megmarad a szenvedések, hányattatások és az üldöztetés közepette is.” Az első keresztényekről azt jegyezték fel, hogy úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét? – kérdezte a pápa. A Szentlélek.

A Szentlélek valójában életünk nagy elfeledettje. Szeretném feltenni a kérdést – de most inkább eltekintek tőle –, hányan vannak közületek azok, akik imádkoznak a Szentlélekhez. Nem fontos felemelni a kezeteket… A Szentlélek a nagy elfeledett. A Szentlélek ajándék: aki békét ad, megtanít a szeretetre, eltölt minket örömmel. Az imádságban azt kértünk az Úrtól, hogy őrizze meg bennünk a Szentlelket, adja meg nekünk ezt a kegyelmet. A Szentlélek tanít meg bennünket a szeretetre, az örömre és adja meg a békét – mondta végül Ferenc pápa homíliájában.

Ferences Szegénygondozó Nővérek felhívása

Közösségünk nevében szeretettel hívunk mindenkit a Jótékonysági estre. 

Aki teheti, kérjük terjessze azok felé is, akiket mi nem érünk el! 

Teljen meg a színházterem! Kezdődjék a műsor!
2014. május 23. péntek

Idős emberek...

Mária néni az otthon lakója

http://www.szegenygondozo.ofm.hu/

Imádság a hivatás felismeréséért

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra:

• a kor lehetőségeiben és követelményeiben
• a nép és az egyház szükségében
• a jóakaratú emberek tanácsában
• képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk,
• valamint szívünk hajlamaiban.

Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem:

• ha akarod, a család közösségében,
• ha akarod, lemondva a családi élet melegéről,
• ha úgy akarod a lelkek vezetésével,
• ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával.

Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!

"az élők édesanyja"

A szentatya imája Szűz Máriához


Mária,
az új világ hajnala,

terád bízzuk az élet ügyét:
tekints le, ó Anyánké,
a gyermekek sokaságára,
akiket nem engednek megszületni;
a szegényekre, akiknek az élet túl nehéz lett;
azokra az emberekre,
akik embertelen erőszak áldozatává lesznek;
Az öregekre és a betegekre,
akiket közönyből vagy hamis részvétből megölnek.
Tedd, hogy akik hisznek Fiadban,
szilárdan és szeretettel merjék hirdetni
korunk emberének
az ÉLET EVANGÉLIUMÁT.
És eszközöld ki számunkra a kegyelmet,
hogy az életet mindig ajándékként fogadjuk;
az örömöt, hogy egész létünkkel
az életet tiszteljük és ünnepeljük;
a bátorságot, hogy tanúságot tegyen róla,
s hogy minden jóakaratú emberrel összefogva
építsük az igazság és szeretet kultúráját,
s így dicsérjük és dicsőítsük Istent,
a Teremtőt, aki szereti az életet.

Forrás: Az Evangélium Vitae enciklika záró sorai

Öröm

Kalkuttai Teréz anya: Öröm

Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert,
ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Engem vajon merre hív az Isten?

Itt az idő, hogy az 1%-ról mindenki döntsön!

Ha még van lehetőség, kérjük válassz minket!
Így azokat tudjuk támogatni, akik számítanak ránk!
Köszönjük jóságát!

Kérjük az 1% befizetésével támogassa céljainkat!

XXIII. János pápa imádsága

Mennyei Atyám!

Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által.
 Ámen.