Volt egy kedves dalocska a
karácsonyi hangulatról. Ennek refrénje szerint könnyebb jónak lenni, a jót
megtenni: „Ilyenkor decemberben” Nosztalgia a karácsony hangulata után?
Szeretnénk talán, ha minden nap ugyanúgy tennék velünk a jót, mint
karácsonykor, ha minden nap olyan udvariasak lennének velünk az emberek, ha
folyton áldott, vagy boldog karácsonyt kívánnának nekünk? Amit állandósult
karácsonynak nevezünk, az nem elérhetetlen. Sőt! Egyenesen kívánatos, hiszen az
nem egyéb, mint Istenatyánk alapvető parancsa: Tedd állandóan a jót, azt a jót,
amivel mások számára boldogságot szerzel. Isten minden embernek azt a parancsot
adta, hogy legyen boldog. Boldog viszont csak az lehet, aki állandóan
önzetlenül szolgálni tudja mások boldogságát. Vagyis úgy él, hogy abból mások
boldogsága biztosítva van. Belátom, erre csak Jézus Krisztus képes
maradéktalanul. Mert ehhez egész életünkben mindenünket, önmagunkat kellene
odaadnunk. Testét és Vérét adja ételül, italul. Az Ő embersége egyébként
mérhetetlenül több és jobb, mint a miénk, és mégis
összekötötte az istenségével, a végtelen erővel. A szentáldozásban együtt
kapjuk a kettőt. Így tud minden embert boldogító jótetteket állandóan
végbevinni.
Kovács Bánk atya ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése