Családok Éve alkalmából különösen fontos esemény a Sarlós Boldogasszony búcsú. De miért mennyünk gyalog, zarándokolva a kegyhelyre?

A zarándoklat felér a legtökéletesebb lelkigyakorlattal. Maga az otthoni készülődés elindítja azt a lelki folyamatot, ami felkészít engem az útra. A külső és a belső útra. Készülődöm, előveszem azokat a felszereléseket, amik segítenek az időjárás viszontagságait elviselni. A lelkemben is készülődöm, mert a zarándoklatom célja felajánlás, azért, hogy gyermekünk lehessen. Lassan két éve leszünk házasok, de még a gyermekáldás várat magára. Már nagyon vágyunk arra, hogy belépjünk a gyermekes családok sorába. A gyalogos zarándoklaton minden imádsággá válik bennem, testi-lelki egységet képez minden erőfeszítés, amit a mátrai utakon megteszünk, hogy eljussuk a Szűzanyához. Zarándoklatunk Imává, kegyelmi forrássá, érdemszerzővé válik. Ne feledjünk el kérni, ahogy Csaba testvér fogalmaz: "Nem kaptok, mert nem kértek" - mondja a mi Urunk Jézus Krisztus.” Itt ez a szép ünnep, a két kismama Erzsébet és Szűz Mária találkozása, remek lehetőség a kérésre. Kis hazánkban történt, hogy egy plébánia kertjében roskadozó barackfák voltak, amin szépen beért sárgabarackok várakoztak a leszedésre. Pap bácsi meghirdette a nagycsaládosok között, hogy jöjjenek és szedjék le a gyümölcsöket. A meghirdetett napra két apuka megjelent, az egyik reklámszatyorral, a másik több faládával. Azt mondta a pap bácsi, hogy bizony az a baj velünk, emberekkel, hogy olyan bátortalanul kérünk mi az Úrtól, mint ez az apuka, aki reklámszatyorral jött barackot szedni. Fontos, hogy tudjuk a Jó Isten el akar minket halmozni. Ezért ha kérünk, akkor ne „reklámszatyorral” álljunk elé.