Várat magára a gyermekáldás? Hosszú évek óta várjátok, eddig eredménytelenül, hogy házasságotok kiteljesedéseként gyermekáldásban részesüljetek?

Vagy:

Reménytelennek tűnő, hosszú idő óta tartó várakozás után Isten kegyelméből gyermekáldásban részesültetek?

Fontos a hálaadás is. Az, akinek megadatik szinte azonnal, vagy minden probléma nélküli, rövid várakozás után a gyermekáldás, sokszor nem is érzi át, hogy ez mekkora ajándék is. És igen is, hálaadással tartozunk érte Istennek. Remek alkalom lehet ez a búcsú akár egy utólagos, hangsúlyosabb hálaadásra is minden gyermekes családnak.

Nagyon boldogok vagyunk, mert ez egy csoda!

Az orvosok azt mondták, hogy az orvostudomány mai állása szerint nekünk nem lehet gyerekünk. Persze azért a jó Isten kegyelmében bízva imádságban kértük, de szépen lassan kezdtük elfogadni, hogy mi így vagyunk egy család gyermek nélkül. A férjem az (2010) idén május 9-én bérmálkozott és azon a reggelen tudtuk meg, hogy áldott állapotban vagyok. Mi ez, ha nem igazi csoda! Ezért hálaadásként vettünk részt a búcsún, mert hosszú várakozás után Isten kegyelméből áldott állapotban vagyok. Igaz, akkor még csak néhány hete tudtunk, és elhinni is alig mertük, de a hálaadás az első pillanattól kezdve nagyon fontos volt számunkra. A házas közösségünk egri kirándulásán vendéglátóink hívták fel a figyelmünket erre az alkalomra. Milyen csodálatos is az isteni gondoskodás, hogy éppen akkor és ott, a legmegfelelőbb pillanatban kaptuk azt az információt, ami elindított minket. Nem tudunk eléggé hálásak lenni érte, mert részt venni ezen a zarándoklaton a hálaadás mellett fantasztikus élmény is volt! Kedvcsinálónak közreadok egy rövid beszámolót.

Reggel indultunk, és 2 órás autózás után érkeztünk meg a valóban festői környezetben lévő Szentkútra. Egy erdő közepén, hatalmas ősfákkal szegélyezett park veszi körül a kegytemplomot, és a kolostor épületeit. És itt, a természeti környezetbe harmonikusan beleillesztve található a sziklába épített szabadéri oltár, felette a Mária Kegyhellyel. A zarándokoknak pedig a legnagyobb nyári melegben is kellemes hűst biztosítanak a padsorok között álló óriási lombkoronát növesztett fák.

A szentmise 11 órakor kezdődött, előtte gyónási lehetőséggel. A felkészülés és várakozás ideje alatt Mária- énekeket énekeltünk. A misét Bíró László püspök atya celebrálta, aki Magyarországon a család-pasztoralizációért felelős püspök. Prédikációjában kiemelte a zarándoklatok és a misszió jelentőségét. Felhívta a figyelmünket, hogy milyen fontos is, hogy a Szűzanyához hasonlóan útra keljünk és meglátogassuk egymást. Ahogyan a két várandós asszony, Mária és Erzsébet ölelkezett össze, úgy közeledjünk mi is embertársaink felé. Keressük fel őket akár örömükben, akár bánatukban, akár csak néhány jó szóra. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ne csak keresztény testvéreinket keressük, hanem azokat is, akik még nem találtak rá, vagy csak botladozva, sokszor szégyenlősen közelednek Isten és Jézus Krisztus, valamint keresztény egyházunk felé. Lehet, hogy elég egy hívó szó, egy gesztus, egy közösségi alkalom és máris megkapják azt az indíttatást, ami kimozdítja őket bizonytalanságukból, várakozásukból, esetleges elutasításukból. Tartsuk mindig szem előtt a misszió fontosságát.  Akár egyfajta misszió lehet az is, ha az ilyen és hasonló zarándoklatra hívjuk ismerőseinket, barátainkat. Persze a legfontosabb, hogy mi ne legyünk restek, fáradtak, elfoglaltak részt venni egy-egy búcsún valamelyik kegyhelyünkön.

Valóban magasztos és felemelő élmény volt egy ekkora közösségben a Püspök atya vezetésével közös céljainkért együtt imádkozni. Csodálatos érzés, hogy az egyház imádkozik értünk, velünk az Úrhoz gyermekáldásért, vagy a hála kapcsán a gyermekáldást követően. Úgy érezzük, hogy ettől még inkább erősödött hitünk, közösségérzetünk, egyházunkhoz való kötődésünk.

De az események csúcspontja még csak ez után következett: Bíró püspök atya és a koncelebráló atyák a szentmise végén a jegyeseket, házasokat, gyermekre váró és vágyókat külön áldásban részesítették. Ott állni a püspök atya előtt a férjemmel kéz a kézben, a gyermekünkkel a szívem alatt, miközben ő a csak nekünk szóló áldásban részesít, leírhatatlan élmény volt! Szinte fizikailag éreztem Isten jelenlétét, közelségét! Az én képességeim nem elegek ahhoz, hogy a megfelelő szavakba tudjam foglalni. Még most is könnybe lábad a szemem, ahogy felidézem.

Kérek és bátorítok mindenkit, hogy vegyük a fáradtságot és járjunk utána az ilyen alkalmaknak, vagy figyeljünk fel a hívó szóra és vegyünk részt rajtuk. Bizton állíthatom, hogy mind hitben, mind szeretetben megerősödve, fantasztikus és felejthetetlen emlékekkel, élményekkel „megrakodva” fogunk hazatérni.

Kislányunk már 5 és fél hónapos és a Szűzanya tiszteletére a Mária nevet kapta és ott leszünk az idén is a Sarlós Boldogasszony búcsún, ha nem is gyalogosan (ez egy ekkora gyerekkel és ilyen messziről kicsit körülményes lenne). De talán jövőre már belevághatnánk gyalogosan zarándokolva veletek Egerből.

Írta: Jánosi Erika