2012. szeptember 30., vasárnap
2012. szeptember 28., péntek
Az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet
Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből
(Hom. 34, 8-9: PL 76, 1250-1251)
Tudnunk
kell, hogy az „angyal” szó tisztséget jelent, és nem természetet. A
mennyei hazának ezek a szellemi lényei ugyanis természetük szerint
mindig szellemek, viszont egyáltalán nem mindig lehet angyaloknak
nevezni őket. Valójában csak akkor „angyalok”, vagyis küldöttek, amikor
valamilyen isteni üzenetnek közvetítői. Azokat, akik kisebb jelentőségű
üzeneteket hoznak, nevezzük angyaloknak, azokat pedig, akik fontosabb
üzeneteket adnak át, főangyaloknak.
Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta.
A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”.
Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János réven tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13).
Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal.
Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet.
Ezért van az, hogy a Boldogságos Szűz Máriához nem akármelyik angyalt, hanem Gábor főangyalt küldte Isten: úgy illett, hogy erre a szolgálatra főangyal jöjjön, hiszen a legfontosabb üzenetet hozta.
A főangyalokat az említett okból külön névvel is megjelöljük; a szavak jelentése ugyanis feltárja, hogy működésükben mire is van leginkább adottságuk. Abban a szent országban a mindenható Isten színelátása tökéletessé teszi a tudást; ott tehát ki-ki nem azért kap saját nevet, mintha név nélkül nem lenne ismeretes a személye, hanem azért, mert amikor valamilyen szolgálat ellátására hozzánk jönnek, ennek a küldetésnek megfelelő nevet viselnek. Ezért az egyikük neve Mihály, „Ki olyan, mint az Isten?”; a másiké Gábor, „Isten ereje”, a harmadiké pedig Rafael, „Isten orvossága”.
Tudomásunk szerint valahányszor csodálatos hatalmat kell kifejteni, Mihály kap küldetést, hogy tevékenységéből és nevéből egyaránt kitűnjék: senki sem tehet olyan nagyszerű dolgokat, mint amilyeneket Isten megtehet. Éppen ezért van megírva, hogy az ősi ellenség Mihály főangyallal fogja végső csatáját megvívni. Ezt Szent János réven tudjuk: Akkor nagy harc támadt Mihály főangyallal (vö. Jel 12, 7), tudniillik amikor a világ végén a maga erejére hagyja Isten a bukott angyalt, és letaszítja végleges kárhozatába. Ő az az ősi ellenség, aki gőgjében hasonló akart lenni Istenhez, mondván: Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat, hasonló leszek a Fölségeshez (Iz 14, 13).
Ugyanígy, azért küldte Isten Szűz Máriához Gábort, mert az ő neve: „Isten ereje”. Krisztust jött ugyanis hírül adni; aki a láthatatlan világ gonosz hatalmasságainak a letörésére kegyes volt nyomorúságos külsőnkben megjelenni; ugyanakkor erős Istenként és győztes harcosként is jött e földre, és ezért jelentette be az „Isten erejé”-nek nevezett angyal.
Végül, Rafael nevének jelentése: „Isten orvossága”. Ennek az a magyarázata, hogy amikor gyógyító beavatkozással megérintette Tóbiás szemét, megszüntette a vak emberre borult sötétséget. Természetes tehát, hogy akit Isten gyógyítás céljából küld, az méltán viseli az „Isten orvossága” nevet.
2012. szeptember 27., csütörtök
2012. szeptember 26., szerda
Bíró László: a válságba jutott embernek közvetítjük az Egyház tanítását
Hogyan tehetjük családbaráttá a környezetet;
megtaláljuk-e a helyes utat a hamis tolerancia és a rigorozitás között a
házasság felbonthatatlanságáról beszélve – fogalmazta meg Bíró László
püspök az idei őszi családpasztorációs papi találkozó főbb kérdéseit. A
Leányfalun tartandó találkozóra még lehet jelentkezni.
A
találkozó egyik kiemelt kérdésköre a magyar társadalom családbaráttá
formálása. A magyar jogalkotásban az utóbbi években több olyan
kezdeményezésnek vagyunk tanúi, melyek célja a társadalom családbaráttá
válása. Bíró püspök szerint örülhetünk annak az értékszemléletnek, amit a
magyar jogalkotás ebben a kérdésben követ.
A családpasztoráció
egyik nagyon fontos kihívása foglalkozni a házasság területén kialakult
mai viszonyokkal. Válaszolni kell az egyházi törvényeknek nem megfelelő
házasságok, az újraházasodás, a csonka családok problémájára. Az
irgalmasság pasztorációja téma érinti ezeket a viszonyokat. Bíró László
püspök rámutatott: a Vatikán is kiemelten kezeli az ezen kihívásokkal
való foglalkozást. A családreferens püspök szerint a házasság
felbonthatatlansága nem pusztán jogi probléma, hanem antropológiai és
szentségi dimenzióban kezelendő. Fontos megtalálni azt a módot, hogy jól
kommunikáljuk az Egyház tanítását a válságba jutott ember felé. Az
irgalmasság vezessen minket; tudnunk kell, hogy az igazság a szeretettel
együtt képes hatni – mondta Bíró püspök. Azt az utat keressük, ami az
irgalmasság jegyében a hamis tolerancia, az engedékenység és a
rigorozitás két szélsősége között halad.
A találkozó harmadik nagy témaköre előremutat, a hit évére való felkészülés.
Időpont: 2012. szeptember 24-26.
Helyszín: Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház, 2016 Leányfalu, Móricz Zsigmond u. 141.
„Magyar Kurír”: forrás
2012. szeptember 25., kedd
2012. szeptember 24., hétfő
2012. szeptember 18., kedd
Személyes találkozásra hívni a virtuális egyetemistát
Beszélgetés Pálfai Zoltán leköszönő egyetemi lelkésszel
„A tömegegyetem és az információs társadalom által meghatározott fiatalok világában a hangsúly egyre inkább a személyes megszólítás őszinteségén, valamint az egyén és közösség hitelességén van. Örömmel mondhatom, hogy vannak egyetemisták, akik felismerik az Egyház közösségi arcát, s készek is tenni annak előmozdításáért" – mondta Pálfai Zoltán, Paffy, a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészséget 2003-tól vezető lelkipásztor. Az egyetemi lelkész az idei tanévtől makói plébánosként folytatja munkáját. A távozót a közel 10 év tapasztalatáról kérdeztük.
Hogyan közelíthető meg leginkább az egyetemista korosztály és mire kell helyezni a hangsúlyt a velük való kapcsolatban?
Általános recept nincs. A lelkészség tizenöt éves tapasztalata, a Szegedi Tudományegyetem felépítése, s talán leginkább a bolognai rendszer bevezetése határozta meg hozzáállásunkat a fiatalokhoz. A hangsúly két szóban foglalható össze: közösség és jelenlét. Vagyis kisközösségekbe hívtuk őket, mert magunkévá tettük az egyház meggyőződését: a hit nem magánügy; együtt lehet igazán megélni és továbbadni. Arra törekedtünk, hogy a lelkészség életébe már bekapcsolódott fiatalok legyenek apostolai azoknak, akik még távol vannak az Egyháztól. Saját kortársaira jobban hallgat a fiatal, mint egy felülről jövő, személytelen hangra. Másrészt egyénileg és közösségileg olyan jelenlétre törekedtünk az egyetemi életben, ami egyszerre aktív, figyelemfelkeltő és meghívó jellegű. Így például lelkészségünk erősnek mondható a szociális elkötelezettség terén. Jól működik a hajléktalan- és a börtönlátogató csoport, fontos esemény a Szolidaritás Éjszakája, és keresztszülő programba is bekapcsolódtunk. Az egyetem oktató-nevelő munkájában való részvétel, így az általánosan művelő kurzusok szervezése, az oktatókkal való kapcsolattartás is lényeges. Dolgozunk az ökumenizmus előmozdításán. Sok színes programot kínálunk, és aktív a honlap- és facebook tevékenység. Összességében azt mondhatom, hogy a tömegegyetem és az információs társadalom által meghatározott fiatalok világában a hangsúly egyre inkább a személyes megszólítás őszinteségén, valamint az egyén és közösség hitelességén van. Nem mondom, hogy mindig mindent ennek fényében tettünk, de tudtuk a célt, s úton voltunk feléje.
Mennyire volt igény a személyes kapcsolattartásra?
Azoknak a katolikus fiataloknak, akik egyetemi éveik alatt nem egyházi kollégiumban laknak Szegeden, elsősorban talán a Lelkes az otthonuk. Így - hála Istennek - igen sok barátság szövődött, sőt, vannak, akik itt találták meg életük párját is. Idén például nagy örömünkre öt egykori vagy jelenlegi lelkészségi párt eskettem, s kettő még hátra van! Igényelték és én is fontosnak tartottam a személyes, lelki szinten való kapcsolattartást, így a szentgyónást, lelki beszélgetést. Kell a fiatalnak valaki, aki figyel rá, aki meghallgatja.
A jó itt nekünk érzése mellett mennyire volt lehetőség a hit elmélyítésére? Ennek milyen eszközei állnak közel a fiatalokhoz?
A kisközösségek vezetői erre mindig hangsúlyt helyeztek. A Szentírás, a szentek, a lelki írók terítéken voltak a kisközösségek heti rendszerességű találkozóin. A hit elmélyítésének egyik speciális közege volt például a katekumen csoport. Több évig kísértem őket, s úgy érzem, én voltam az, aki tanultam tőlük. Ajándék volt számomra minden egyes fiatal, akit valami módon megérintett a Szentlélek, s a katekumenátus folyamatában elvezette a hit egy-egy állomásához. A hit elmélyítésének fontos eszközei még a bentlakásos, hosszabb-rövidebb lelkigyakorlatok, melyekre mindig volt igény. Újra és újra rácsodálkoztam: habár az egyetemista rengeteget rohan, tele van órákkal, s mégis, valahol belül - igaz, sokszor kimondatlanul - megvan az igénye a megállásra, a csendre, a reflexióra. Nekem személyesen a szent három napi lelkigyakorlatok jelentették a legtöbbet, amit szintén az első lelkészségi évek szép hagyományaként folytattunk a Sacre Coeur nővérekkel. Azt tudtuk felkínálni, ami személyes életünknek is forrása, és hálás szívvel emlékezünk Isten tetteire, amit e csodálatos napok alkalmával a lelkekben végbevitt.
Milyen kérdések foglalkoztatják a fiatalokat, mennyire bizakodó a jövőképük?
Sajnos azt kell mondanom, hogy egyes diplomák elértéktelenedése, a magyarországi munkalehetőségek drasztikus csökkenése, valamint a gazdasági válság következtében történő elbocsátások és az egyetemi életet is érintő intézkedések igen sok fiatalt borúlátóvá és reménytelenné tettek. Sokan nem tudják vagy elvesztették azt a célt, hogy miért is tanulnak, mások húzzák-halasztják tanulmányi éveiket addig, amíg csak lehet, várva, hátha jövőre jobban el fognak tudni helyezkedni. Sokan választják a külföldi önkénteskedést vagy munkát hosszabb-rövidebb időre, hogy a diákhitelt ki tudják fizetni, vagy jövőjüket egy kicsit meg tudják alapozni. Fájlalom, hogy elmennek, de megértem őket, mert sokukon láttam azt a belső kínokkal teli keresést, amiben ilyenkor benne vannak. De nem szeretnék teljesen negatív képet festeni: az Istenbe vetett egyszerű bizalom, a közösség és a baráti kapcsolatok segítő, megtartó ereje sokak számára megvilágították azt az utat, ami a következő lépés megtételéhez épp elegendő volt. S nemde ezen az úton járunk mindannyian?
Trautwein Éva/Magyar Kurír
2012. szeptember 17., hétfő
2012. szeptember 16., vasárnap
Ferences Klub minden hétfőn este 7 órától
Időpont: minden hétfőn, héttől
Helyszín:
pesti ferences templom 1053 Budapest, Ferenciek tere 3.
Ferences Klubot szervez a Ferences Család nem csak ferenceseknek, de a Ferences Család támogatásával minden héten hétfőn este 7 órától a pesti ferences templomban.
A Ferences Klub célja, hogy legyen egy olyan hely, ahol a fiatalok találkozhatnak, barátokra, ismerősökre lelnek, eszmét cserélnek az élet nagy kérdéseiről, előadást hallgatnak, növekedhetnek hitben, ferencességben, bölcsességben.
Minden estének része az imádság, a közös vacsora, a különböző témájú előadás és a kötetlen beszélgetés.
További információ: http://klub.ferences.eu/index.html
Helyszín:
pesti ferences templom 1053 Budapest, Ferenciek tere 3.
Ferences Klubot szervez a Ferences Család nem csak ferenceseknek, de a Ferences Család támogatásával minden héten hétfőn este 7 órától a pesti ferences templomban.
A Ferences Klub célja, hogy legyen egy olyan hely, ahol a fiatalok találkozhatnak, barátokra, ismerősökre lelnek, eszmét cserélnek az élet nagy kérdéseiről, előadást hallgatnak, növekedhetnek hitben, ferencességben, bölcsességben.
Minden estének része az imádság, a közös vacsora, a különböző témájú előadás és a kötetlen beszélgetés.
További információ: http://klub.ferences.eu/index.html
2012. szeptember 15., szombat
Eger Fájdalmas Anya Búcsú 2012. évi programja
egri Fájdalmas Anya Servita Plébánia
Fájdalmas Anya Búcsú 2012. évi programja | ||
Szeptember 14. péntek | ||
17:30 | Rózsafűzér ájtatosság | rózsafüzértársulat |
18:00 | Családok szentmiséje | plébános |
Szeptember 15. szombat | ||
10:00 | Szentmise gyermekeinkért, unokáinkért | Varga József atya |
12:00 | Szervita Világi Rend tagjaiért és ++tagokért | Fülöp atya OSM |
14:00 | Via Matris (Mária keresztútja) | Servita nővérek |
15:00 | Betegek, öregek szentmiséje, szentkenet | Plébános atya |
18:00 | Búcsú előesti szentmise, körmenettel | Palánki Püspök atya |
23:00 | Keresztúti ájtatosság | ACR nővérek |
24:00 | Búcsún résztvevők elhunyt hozzátartozóiért | Balogh Gyula atya |
Szeptember 16. vasárnap | ||
5:00 | Szentmise a szenvedélybetegekért | Szabó József atya |
7:00 | Szentmise a határon túlról érkező zarándokokért | Plébános |
Búcsúsok fogadása | ||
10:00 | Búcsú ünnepi szentmiséje a szabadtéri oltárnál | Kiss Rigó László püspök |
Körmenet után a kegytárgyak megáldása | ||
12:00 | Felnémetiek szentmiséje | Szabó J. B. pléb. |
13:30 | Hétfájdalmú rózsafüzér, Fájdalmas Anya litániája | |
14:00 | Elbúcsúzás a Fájdalmas Anya egri szentélyétől | Plébános |
Kegytárgyak megáldása | Plébános | |
18:00 | Búcsút záró Szentmise | Plébános |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)