Zarándoklat Viviért
Miért is indultam el erre a hosszú útra? Apukám ötlete volt és egészen addig nem lelkesedtem érte, amíg meg nem találtam az értelmét ennek az egész „szenvedésnek”. Igen, néha tényleg szenvedtem fizikailag. Mert a nagy melegben vagy éppen esőben, sárban, fázva, átázva, éhesen zarándokoltunk.
A legváltozatosabb tájakon és terepeken gyalogoltunk. Az erdőn keresztül, a tehéncsordákon át, a mocsaras sármezőkön. Utunk során megismertük az ott élők szokásait, láttuk életkörülményeiket. A legmeghatóbb dolog az volt, amikor Mátraderecskén az idős asszonyok kijöttek a falu határába köszönteni minket. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen hatalmas szeretettel vártak minket.
Zarándokutunk, július 3-án, a Sarlós Boldogasszony ünnepén Szentmisével zárult, amit dr. Bíró László püspök atya tartott. Jó érzés, hogy a zarándoklatommal hálát adhattam az Istennek azokért a dolgokért amit adott nekem és kértem, hogy segítsen Viviennek mihamarabb felépülni.
Balczó Bence (16 éves)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése