Jól sikerült a Ferences Szegénygondozó Nővérek hivatástisztázó lelkigyakorlata. A helyszín Mátraverebély - Szentkút, ahol a rend alapítói és a majdan hozzájuk csatlakozott nővérek tették le szent fogadalmukat, hogy a Szent Ferenc reguláját megtartva élik életüket és gondozzák lelkileg és fizikailag Isten kicsinyeit. A július utolsó előtti hetében megtartott lelkigyakorlat mottója: Hát nem lángolt a szívünk? Az Erdélyből, Felvidékről és Magyarországról érkezett lányok tizenketten voltak, mint a tanítványok. Komoly gondolkodású, hitében erős, Krisztus befogadására érzékeny fiatalok, akik nyitottak voltak az előadásokra, kis csoportos beszélgetésekre. Elmélyülten vettek részt a szerzetesi zsolozsmákban. A sok ima és az előadások is mélyen beléjük ivódtak. A lányok elmondták, hogy a nővérek nem csak felkészültek voltak, hanem odaadóak is. Az egyik felvidéki lány hozzá tette, „hogy jó közösség állt össze, így a lányok egymástól is sokat tanultak. Marianna és Veronika nővérek nagyon őszinték voltak, mind a beszámolók, mind pedig a kérdéseket illetően, azt hiszem ez mindannyiunkat megragadott. Ez a lelkigyakorlat mindenkit közelebb vitt valamilyen módon a hivatásához. A legszebb emlékeim közé a közös imák, zsolozsmák, szentmisék tartoznak. Istennek legyen hála!”
2011. július 27., szerda
Tizenketten voltak, mint az apostolok
Jól sikerült a Ferences Szegénygondozó Nővérek hivatástisztázó lelkigyakorlata. A helyszín Mátraverebély - Szentkút, ahol a rend alapítói és a majdan hozzájuk csatlakozott nővérek tették le szent fogadalmukat, hogy a Szent Ferenc reguláját megtartva élik életüket és gondozzák lelkileg és fizikailag Isten kicsinyeit. A július utolsó előtti hetében megtartott lelkigyakorlat mottója: Hát nem lángolt a szívünk? Az Erdélyből, Felvidékről és Magyarországról érkezett lányok tizenketten voltak, mint a tanítványok. Komoly gondolkodású, hitében erős, Krisztus befogadására érzékeny fiatalok, akik nyitottak voltak az előadásokra, kis csoportos beszélgetésekre. Elmélyülten vettek részt a szerzetesi zsolozsmákban. A sok ima és az előadások is mélyen beléjük ivódtak. A lányok elmondták, hogy a nővérek nem csak felkészültek voltak, hanem odaadóak is. Az egyik felvidéki lány hozzá tette, „hogy jó közösség állt össze, így a lányok egymástól is sokat tanultak. Marianna és Veronika nővérek nagyon őszinték voltak, mind a beszámolók, mind pedig a kérdéseket illetően, azt hiszem ez mindannyiunkat megragadott. Ez a lelkigyakorlat mindenkit közelebb vitt valamilyen módon a hivatásához. A legszebb emlékeim közé a közös imák, zsolozsmák, szentmisék tartoznak. Istennek legyen hála!”
2011. július 25., hétfő
2011. július 19., kedd
SZENT ANNA BÚCSÚ A GILITKA KÁPOLNÁNÁL
2011. JÚLIUS 24.
7:30 Gyülekezés a szarvaskői Római Katolikus Templom előtt
8:00 Zarándokmenet (6 km) indul a templomból
8:30 Vasútállomástól tovább indul a zarándokmenet az egri vonatot bevárva.
11:30 Búcsúi Szentmise a Gilitka kápolnánál
Szarvaskőből a hegygerincen Apátfalvára (Bélapátfalva) vezető út mellett 1750-ben Androvics Miklós szemináriumi rektor Szűz Mária édesanyjának, Szent Annának tiszteletére felépítette a Gilitka kápolnát.
A hagyomány szerint a tájat a bélháromkuti monostor alapítójáról, Kilit püspökről nevezték el, a Gilitka szó ennek becéző, népies változata. A helyen, ahol Szent Anna jelent meg, Baranyi István mikófalvi remete építette a kápolnát. Szent Anna napja Bélapátfalvának fogadott ünnepe: e napon (július 26) egy istenítéletszerű nagy vihar emlékezetére nem dolgoztak a mikófalviak sem. Főként Bélapátfalva, Szarvaskő, Mikófalva, Balaton, Felnémet és Bükkszentmárton népe ment Szent Anna napján szervezett körmenettel a kápolnához, ahol szentmisén vettek részt.
Előtte való nap az odavezető utakat kijavították. A Szarvaskő várát Bélapátfalvával összekötő régi szekérút mellett a Gilitka-patak völgyének lejtőjén épült 1750-ben a lesarkított négyzet alakú, csehsüvegboltozatos barokk kápolna. Kápolna felszerelése volt a Szent Anna kép és egy hordozható szószék, ami már sajnos nem látható. Az oltárképen Szent Anna a gyermek Máriát tartja jobbjával, aki a bal térdére fektetett nyitott Bibliát fogja, míg balját az imádkozó Mária bal vállán nyugtatja. A gyerekek is szerettek ide járni, mert itt ettek először bógyi szilvát, boldogasszonyi szilvát. Ekkor már 'szemezett' a kukorica is, amit e napra főztek Mikófalván. A kápolna az 1800-as évek második felében még jó állapotban volt. 1879-1880 években Zsasskovszky József érseki megbízott, apátfalvi plébános kezdeményezésére a tetőszerkezet és külső-belső kőművesmunkák felújítása történt. A kápolna és környezetének állapota az utóbbi évtizedekben sokat romlott. Dr Seregély István egri érsek hozzájárulásával Csuhány Béla okleveles építészmérnök kezdeményezésére és irányításával kezdődtek 2004-ben a helyreállítási munkálatok, melyek 2006-ra, a külső területrendezéssel együtt 2007-re fejeződtek be. A teljes körű - tereprendezést is magába foglaló - felújítás intézmények, gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek önzetlen adományainak köszönhető. A felújított kápolnában minden évben szentmisével tartják meg a Szent Anna napi búcsút. A kegyhely az egri érsekség területén van. Megközelíthető Eger-Bélapátfalva vasútvonalán, közúton, gyalogosan a kék túrajelzésen egyaránt.
A hagyomány szerint a tájat a bélháromkuti monostor alapítójáról, Kilit püspökről nevezték el, a Gilitka szó ennek becéző, népies változata. A helyen, ahol Szent Anna jelent meg, Baranyi István mikófalvi remete építette a kápolnát. Szent Anna napja Bélapátfalvának fogadott ünnepe: e napon (július 26) egy istenítéletszerű nagy vihar emlékezetére nem dolgoztak a mikófalviak sem. Főként Bélapátfalva, Szarvaskő, Mikófalva, Balaton, Felnémet és Bükkszentmárton népe ment Szent Anna napján szervezett körmenettel a kápolnához, ahol szentmisén vettek részt.
Ezen a vidéken Szent Anna közbenjárását a szerencsés szüléshez és a helyes gyermekneveléshez kérték
Előtte való nap az odavezető utakat kijavították. A Szarvaskő várát Bélapátfalvával összekötő régi szekérút mellett a Gilitka-patak völgyének lejtőjén épült 1750-ben a lesarkított négyzet alakú, csehsüvegboltozatos barokk kápolna. Kápolna felszerelése volt a Szent Anna kép és egy hordozható szószék, ami már sajnos nem látható. Az oltárképen Szent Anna a gyermek Máriát tartja jobbjával, aki a bal térdére fektetett nyitott Bibliát fogja, míg balját az imádkozó Mária bal vállán nyugtatja. A gyerekek is szerettek ide járni, mert itt ettek először bógyi szilvát, boldogasszonyi szilvát. Ekkor már 'szemezett' a kukorica is, amit e napra főztek Mikófalván. A kápolna az 1800-as évek második felében még jó állapotban volt. 1879-1880 években Zsasskovszky József érseki megbízott, apátfalvi plébános kezdeményezésére a tetőszerkezet és külső-belső kőművesmunkák felújítása történt. A kápolna és környezetének állapota az utóbbi évtizedekben sokat romlott. Dr Seregély István egri érsek hozzájárulásával Csuhány Béla okleveles építészmérnök kezdeményezésére és irányításával kezdődtek 2004-ben a helyreállítási munkálatok, melyek 2006-ra, a külső területrendezéssel együtt 2007-re fejeződtek be. A teljes körű - tereprendezést is magába foglaló - felújítás intézmények, gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek önzetlen adományainak köszönhető. A felújított kápolnában minden évben szentmisével tartják meg a Szent Anna napi búcsút. A kegyhely az egri érsekség területén van. Megközelíthető Eger-Bélapátfalva vasútvonalán, közúton, gyalogosan a kék túrajelzésen egyaránt.
Itt az erdő mélyén minden, de minden imára hangolja az ide érkezőket!
Forrás:
Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 38.old.,
Bükki Nemzeti Park Ig. leirata, helyszíni táblafelirat
Bükki Nemzeti Park Ig. leirata, helyszíni táblafelirat
Zudor Gábor: Bélapátfalva község tört. Kz. (EA 4813)
2011. július 17., vasárnap
2011. július 13., szerda
Zarándoklat Viviért
Július elsején Édesapámmal elindultam első zarándokutamra. A reggeli órákban Egerből indultunk el egy 50 km-es távra. Az elején nem tűnt ez túl soknak. Az első 20 km után azonban rájöttem, hogy ez nem is olyan kevés.
Miért is indultam el erre a hosszú útra? Apukám ötlete volt és egészen addig nem lelkesedtem érte, amíg meg nem találtam az értelmét ennek az egész „szenvedésnek”. Igen, néha tényleg szenvedtem fizikailag. Mert a nagy melegben vagy éppen esőben, sárban, fázva, átázva, éhesen zarándokoltunk.
Az első nap után eldöntöttem, hogy unokatestvéremért, Viviért fogom felajánlani ezt a zarándoklatot. Ettől kezdve már sokkal könnyebb volt, mert volt értelme ezt az egészet végigcsinálni.
A legváltozatosabb tájakon és terepeken gyalogoltunk. Az erdőn keresztül, a tehéncsordákon át, a mocsaras sármezőkön. Utunk során megismertük az ott élők szokásait, láttuk életkörülményeiket. A legmeghatóbb dolog az volt, amikor Mátraderecskén az idős asszonyok kijöttek a falu határába köszönteni minket. Sosem fogom elfelejteni, hogy milyen hatalmas szeretettel vártak minket.
A túra legnehezebb pillanatai az utolsó hat km-en történtek. Már alig bírtunk járni, lábaink a duplájára dagadtak, iszonyú fejfájás gyötört minket. Az összeesés határán voltam és furcsa vízióim támadtak. De amint átléptük Szentkút határát hihetetlen erő töltött el bennünket. Éreztük, hogy megcsináltuk. Végre célba értünk.
Zarándokutunk, július 3-án, a Sarlós Boldogasszony ünnepén Szentmisével zárult, amit dr. Bíró László püspök atya tartott. Jó érzés, hogy a zarándoklatommal hálát adhattam az Istennek azokért a dolgokért amit adott nekem és kértem, hogy segítsen Viviennek mihamarabb felépülni.
Balczó Bence (16 éves)
2011. július 12., kedd
A könyörgés és az áldás beteljesedése
szentkut, sze, 07/06/2011 - 22:20
Néhány nappal ezelőtt a következő levelet kaptuk:
Tavaly Szentkúton részt vettünk a férjemmel az ünnepi szentmisén. Azt követően kaptuk meg a gyermekáldást: még abban a hónapban megfogant kislányunk, aki április 26-án, délelőtt 10 óra 30-kor egészségesen megszületett.
A szülés teljesen problémamentes volt, szinte alig voltak fájdalmaim, amin az orvosok is csodálkoztak, állítólag fájásgyenge vagyok, de én tudom, hogy az égiek végig velem voltak, még ott a szülőszobán is.
36 éves vagyok, és mivel problémák léptek fel a terhességem idején, programozott császárt terveztek rajtam végrehajtani, de a sok ima hatására, szinte az utolsó pillanatban minden probléma megszűnt, és már nem volt akadálya a természetes szülésnek. Így kislányunk, tényleg Isten akarata szerinti időpontban jöhetett erre a világra, ráadásul éppen a család évében, aminek külön örültünk!...
A gyermekáldásért való könyörgés és áldás hatásosnak bizonyult. Bízom abban, hogy a miénken kívül sok visszajelzés érkezik másoktól is ezzel kapcsolatban, és a jövőben is ilyen sikeres "vállalkozás" lesz a gyermekre vágyók/várók megáldása!
A család hálaadásához mi is csatakozunk, és bátorítjuk a zarándokokat, hogy hasonló kéréseik és problémáik esetén bizalommal kérjék a Szentkúti Szűzanya szerető pártfogását!
forrás: szentkut.hu
2011. július 10., vasárnap
A gyalogos zarándoklat résztvevőitől kaptuk:
"Köszönöm hogy megszerveztétek ezt a zarándoklatot. Köszönöm hogy itt lehettem. Megismerhettem ennyi jó embert, és eltölthettem velük, veletek ezt a pár napot .Úgy érzem már más szemmel nézem a világot, felemelő érzés volt részt venni a zarándoklaton. Még napok múlva is a hatása alatt voltam.. Rengeteget meséltem az ismerősöknek, és ők is kedvet kaptak hozzá. Nagyon jó volt közösen imádkozni énekelni,azt hiszem itt mindannyian sokat kaptunk."
Üdvözöllek benneteket Évi
"Nagy élmény volt számomra a zarándoklat és nagyon örülök, hogy rész vehettem rajta. Amikor hétfőn hazafelé jöttem, úgy éreztem, mintha legalább egy hete indultam volna el az útra, annyira teli voltam élményekkel és olyan tiszta volt az agyam. Még mindig nem tudtam visszarázódni, mert sok spirituális élmény is ért.
Köszönöm és puszi mindkettőtöknek,"
Betti
I.Gyalogos zarándoklat indult 2011 július 1-jén Egerből Mátraverebély – Szentkútra a Sarlós Boldogasszony búcsúra
Zarándokok érkeztek Budapestről, Budakesziről, Egerből, Füzesabonyból, Szirmabesenyőről az egri Kisboldogasszony kápolnához és innen indultunk együtt Jézus Szíve napján Mátraverebély – Szentkútra a Sarlós Boldogasszony búcsúra. Egerből 1985 óta most először indult Szentkútra gyalogos zarándoklat. Hasonló útvonalon haladtunk, mint annak idején a zarándokok. Még ez új dolog az Egri Egyházmegye életében. Létszámunk is erre utalt. Recsken, Mátraderecskén szeretettel, vártak minket az egyházközség lányai, asszonyai, velük együtt énekeltünk, rózsafüzért mondtunk, egy csoportként zarándokoltunk végig a falu főutcáján. Mátraderecskei vendégváróinktól tudjuk, hogy falujukban 60 éve nem járt gyalogos zarándok, ezért igen nagy örömöt hoztunk számukra, miszerint a sarlós Boldogasszonyt megyünk üdvözölni. Szervezésünk során rengeteg kegyelmet és segítséget kaptunk az adott települések lakosaitól. Így járhattunk azon az úton melyet annak idején az akkori zarándokok jártak végig. Ferences Kegyhelyre vitt az utunk, ezért a feszületeknél Assisi Szent Ferenc intelmeit vettük sorra és elmélkedésbe merültünk gyaloglás közben. Ekkor már, mint testvéri közösség jártuk zarándoklatunkat. Bátonyterenyén szintén szeretetteljes köszöntésben volt részünk, melynek csúcspontja a közösen megélt Szentmise. Majd zarándoklatunk célja felé közelítettünk és mindannyian a felajánlásaink tükrében indultunk tovább. A zarándokok közül szeretném megemlíteni: Péter és fia, Bence Budakesziről érkezett. Az édesapa gerincsérvvel járta végig a Mátra hegyes-völgyes útjait. Bence unokatestvére 9 hónapja balesetet szenvedett és az óta kómában fekszik, ezért az ő felajánlásuk e gyermek felépüléséért volt. Marika és Éva Szirmabesenyőről érkeztek. Egymás nászasszonyai, az ő felajánlásuk gyermekeik gyermekáldásáért volt, mi által szerelmük és házasságuk beteljesülését kérték. Természetesen a többi zarándok szívbéli felajánlása szintén magasztos jellegű. dr. Bíró László tábori püspök által mondott búcsúi Szentmise koronázta be a zarándoklatunkat. Szentmisét követően minden fiatal házaspár, gyermekre várók és gyermekre vágyók külön áldásban részesültek. dr. Bíró László családpasztorációs püspökatya beszédében elmondta, hogy az áldás Isten közelségének, szeretetének a jele. 2011-ben is több olyan pár jött el erre az alkalomra, akiknek az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem lehet gyermekük. Közülük egy család visszajelzett, meghallgatásra talált a Szűzanya elé vitt kérésük, az áldást követő időszakban megkapták a gyermekáldás ajándékát is, amit ők az Istenanya közbenjáró szeretetének tulajdonítanak.
Nagy vágyunk, hogy elültessük a szívekbe a gyalogos zarándoklat örömét, szépségét, célját, és nem utolsó sorban azt, hogy eljöhetünk hálát adni. A gyalogos zarándoklat alatt minden imádsággá válik bennünk, testi-lelki egységet képez minden erőfeszítés, amit a mátrai utakon megteszünk, hogy eljussunk a Szűzanyához. Bár többen előre jelezték, hogy kicsi gyermekeikkel a gyalogos zarándoklaton, ha nem is vesznek részt, de a Sarlós Boldogasszony búcsún mindenképp részt kívántak venni, mert az imádság és az áldás megerősíti a családot. Talán már jövőre, ha az ifjúság cseperedik gyalogosan nagyobb létszámban, jövünk és ismét imádsággal köszöntjük a Szentkúti Szűzanyát.
Írta: Szabó Tamás és Szabóné Eszéki Anita a zarándoklat szervezői
2011. július 4., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)