Településeinken a Erzsébetet meglátogató Máriát ünnepelték, illetve azt a Boldogasszonyt, aki oltalmával végigkíséri a földművelő ember életét, annak lényeges eseményeit – esetünkben az aratást. A termésért hálát adó népszokások hosszú sora kapcsolódik ehhez a jeles naphoz. A magyarországi Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelvén a Szűzanyát. Az ünnepnap magyar elnevezése népi eredetű, Sarlós Boldogasszony a búza érésének, az aratásnak is napja. Mivel az egyházi ünnep egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette. A népi gondolkodás összekötötte a szakrális ünnepet a mezei munkáéval, Mária áldását kérve a termésre, az aratók munkájára. Az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése