Csak Istent

A hívő ember átmegy azokon a sötét, huszonnégy órás éjszakákon. Szenved, mert tudna és akarna is jót tenni. Nem érti, miért nem engedi őt Isten a megkezdett úton tovább haladni. Aztán eszébe villan Szent Ágoston püspök nagyon megszenvedett mondata: Önmagadért teremtettél minket Isten, és nyugtalan a szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik” 1950. június első teljes hete. A teológia harmadik évét befejezve négyen készültünk az évi rendes lelkigyakorlaton arra, hogy ünnepélyes fogadalmat tegyünk a ferences regulára, másnap, vasárnap, pedig a papi rend nagyobb rendjeinek  legalsó fokára lépjünk. A hét közepén váratlanul megérkezett a Tartományfőnök atya. Közölte velünk, hogy éjjelente két-két kolostorunkból viszik el kényszerrel rendtársainkat ismeretlen helyre. A rendtartomány vezetői úgy döntöttek, hogy a növendékeket szüleikhez küldik vissza, hogy legalább ők maradjanak meg. Összeomlani látszott a mi világunk. Tizenöt évesen vállaltuk a szerzetesi állapotot. Nyolc év alatt ahhoz alkalmazkodtunk. Mi lesz most? Megszerettem szombathelyi rendi teológiánkat. Félbeszakadt az életem. A sok tudományt követi-e még több? Lehet-e pap belőlem? Aztán felvett két hónap múlva a szombathelyi püspök atya, az egyetemi rangú budapesti Hittudományi Akadémiára küldött tovább tanulni. Másfél év múlva pappá szentelt. A legmagasabb elérhető eredménnyel végeztem. Aztán jött az üldözéses papi szolgálat. Átestem sok akadályon,de mindig nyugodt volt a lelkem mélye. Az újoncév derekán ugyanis megtanultam:Életem lényege, hogy mindig Isten akaratát keressem. Csak ő a fontos!

Kovács Bánk ofm

A karácsonyfa eredete

Ó Jézus...

 Ó Jézus, te  mindenkinek egyforma nagylelkűséggel  felajánlod szavadat  és   tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz  különbséget a földre  vonatkozóan,  hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a  gazdaghoz,  a  szegényhez,  a  bölcshöz,  a  tudatlanhoz,  a buzgóhoz,  a  lustához, a  bátorhoz és  a  gonoszhoz. Megkülönböztetés  nélkül  beszélsz   mindenkihez.  Add, Uram, hogy tanításodat  figyelemmel hallgassam és állandóan  eszemben   tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.

   Aranyszájú Szent János

Minden nap karácsony lehet

 Volt egy kedves dalocska a karácsonyi hangulatról. Ennek refrénje szerint könnyebb jónak lenni, a jót megtenni: „Ilyenkor decemberben” Nosztalgia a karácsony hangulata után? Szeretnénk talán, ha minden nap ugyanúgy tennék velünk a jót, mint karácsonykor, ha minden nap olyan udvariasak lennének velünk az emberek, ha folyton áldott, vagy boldog karácsonyt kívánnának nekünk? Amit állandósult karácsonynak nevezünk, az nem elérhetetlen. Sőt! Egyenesen kívánatos, hiszen az nem egyéb, mint Istenatyánk alapvető parancsa: Tedd állandóan a jót, azt a jót, amivel mások számára boldogságot szerzel. Isten minden embernek azt a parancsot adta, hogy legyen boldog. Boldog viszont csak az lehet, aki állandóan önzetlenül szolgálni tudja mások boldogságát. Vagyis úgy él, hogy abból mások boldogsága biztosítva van. Belátom, erre csak Jézus Krisztus képes maradéktalanul. Mert ehhez egész életünkben mindenünket, önmagunkat kellene odaadnunk. Testét és Vérét adja ételül, italul. Az Ő embersége egyébként mérhetetlenül több és jobb, mint a  miénk, és   mégis összekötötte az istenségével, a végtelen erővel. A szentáldozásban együtt kapjuk a kettőt. Így tud minden embert boldogító jótetteket állandóan végbevinni.

Kovács Bánk atya ofm

Ady Endre - Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

Cölibátus: a szeretet ajándéka

Amikor valaki papi szolgálatra vállalkozik, mert követni akarja Jézus hívó szavát, vállalnia  kell a Római Katolikus Egyházban a papi nőtlenséget, a cölibátust. A papságra jelentkező ezt a feltételt úgy vállalja, hogy ismeri a saját családjából és másokéból is a természetes emberi élet vonatkozásait. Azt is tudja, hogy a teremtő Isten minden ember számára mondta ki az alapvetést: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter1, 26-27) Az állatszemle után megállapítja Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is”. (2, 18) Éva megteremtése után, pedig hangsúlyozza: „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (24) Ha nem jön közbe az ősbűn, akkor mindenkinek meglenne az Istentől neki választott párja, akivel boldog életet élne. Így tehát a páratlanság vezeklő állapot az ősbűn miatt. A papság Jézust követi a vezeklő állapotban. Van ennek olyan természetfeletti vetülete, amelyet nagyon szépen fejt ki a Boldog Kalkuttai Teréz anya által írt nagyszerű elmélkedés: Csak szeretetből. Jézus példája szerint azért nincs párja a papnak, hogy önzetlen szeretetet tudjon árasítani minden rábízott ember felé.

P. Kovács Bánk