Éljünk át egy szerelmes kalandot házastársunkkal a házasság hetén

Kertész Marika

Február második vasárnapja a házasság világnapja. Ez az ünnep Amerikából indult útjára 1981-ben házaspá­rok kezdeményezésére Hiszünk a házasságban! címmel, majd 1983-tól szinte az egész világon elterjedt, és a házasság világnapja elnevezést kapta. II. János Pál pápa 1993-ban áldását adta erre a napra. Célja, hogy felhívja a társadalom és mindannyiunk figyelmét arra, hogy léteznek jó, boldog és tartós házasságok. Szimbóluma egy férfit és egy nőt jelképező, gyertyára emlékeztető forma, amely kifejezi, hogy a házastársi szeretet fényt áraszt a világra. Jelszava – Szeressétek egymást! – nemcsak szólam, hanem arra buzdítja a házastársakat, hogy minden nap mondják ki újra igenjüket egymás mellett. Ezen a napon kezdődik a házasság hete rendezvénysorozat, amelynek legfőbb célkitűzése, hogy minél több ember figyelmét felhívja a házasságban rejlő értékekre, szépségre. Ugyanakkor jó lehetőség a házaspárok számára, hogy felélesszék egymás iránti szerelmüket, hogy megszilárdítsák kapcsolatukat. Biztatok minden házaspárt, hogy ezen a héten keressenek alkalmat arra, hogy az egymás iránti szeretetüket és elköteleződésüket megerősítsék. Ünnepeljük meg házasságunkat! Álljon itt néhány ötlet, ami széppé teheti a közös együttléteket. Vasárnap, a házasság világnapja: ma este együtt vacsorázhattok, élvezve egymás társaságát, felidézhettek egy közös élményt, majd azt is elmondhatjátok egymásnak, hogy mit értékeltek a leginkább egymásban. Hétfő: folytassátok külön-külön a következő mondatot, majd mutassátok meg egymásnak: Azt szeretem a leginkább benned, hogy… Kedd: ma délután menjetek el együtt valahová, ahol mindketten jól érzitek magatokat! Szerda: nézzetek meg együtt egy házasságról szóló filmet (például Az eskü című amerikai filmet)! Csütörtök: lepjétek meg társatokat valamilyen számára kedves ajándékkal! Ezáltal is kifejezhetitek egymás iránti szereteteteket, megbecsüléseteket. Péntek: írjatok köszönőlevelet egymásnak Amit a leginkább köszönök neked címmel! Olvassátok el egymás levelét! Szombat: ma igyekezzetek egymás kedvében járni, lessétek társatok kívánságait, legyetek ti magatok ajándék a másik számára! Vasárnap: ma imádkozzatok együtt és egymásért! Uram! Istenem! Te azért dobbantottad össze szívünket, hogy egy életen át boldoggá tegyük egymást. De te tudod a legjobban, hogy a boldogság mennyi áldozattal jár, te tudod a legjobban, milyen szeretet lehet biztosítéka az igazi boldogságnak. Apostolod erről a szeretetről írta a legszebb himnuszát. Az igazi szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél és mindent elvisel… Ha te ezt üzented a szeretetről apostolod által, biztosan van ilyen szeretet, és csak az ilyen szeretet tehet igazán boldoggá bennünket. Mi segítségedet, erődet kértük házasságkötésünkkor. Most azt kérjük, segíts így szeretni, és add meg nekünk az ebből fakadó boldogságot. Mert tisztán emberi erővel lehetetlen így szeretni, én pedig akarom, szívből akarom ilyen szeretettel széppé tenni hitvestársam és családunk életét, akarom, hogy annak a boldogságnak a fénye ragyogja be hajlékunkat, életünket, amelyet ez az áldozatos, mindent vállaló szeretet adhat meg nekünk. Szűz Mária és Szent József! Ti biztosan így szerettétek egymást. Járjatok közben értem, értünk, hogy példátokat követve életünk zengje a szeretet szép himnuszát. Ámen.

Szegénység emberi méltósága

   E címmel szeretnénk egy kis időutazást tartani a Norma működésének idejére, hogy lehetőségeinkhez képest minél jobban megmutathassuk milyen ereje volt e isteni csodának, mi emberi méltóságot adott vissza egykor a kor emberének. Mind ezt Petro Kálmán fiának és a Nővéreknek engedélyével tesszük.

  

    „….. minél nagyobb az a magántulajdon, minél bővebb az a vagyon, amit a földön gazdagságnak neveznek: annál nagyobb a felelősség, annál nagyobb a kötelessége azokkal szemben, akiknek talán a mindennapi kenyerük sincs meg! A gazdagok fölöslege a szegények jogos tulajdona! „ Ez Aquinoi Szent Tamás szerint isteni rendelkezés a magántulajdonra nézve.

„Szegények ugyanis – állapítja meg az Úr Jézus maga – mindenkor vannak veletek” (Máté 26,11).

   Ez az isteni megállapítás talán soha, mióta a világ áll, nem volt oly dermesztően nyilvánvaló, mint éppen ezekben a most folyó időkben. Szegények, kiknek nincs betevő falatjuk, nincs mezítelenségüket elfedő rongyos ruhájuk; szegények, kik ajtóról-ajtóra járván kunyerálnak egy falat kenyérért: kiknek nincs hová fejüket lehajtaniuk, vagy ha van is, az még sertésólnak sem volna jó; szegények, koldusok, kiknek erkölcsi süllyedésétől még a kevésbé jó ízlésű ember is undorodik, ilyen szegénységgel talán még a rabszolgaság korában sem volt a világ annyira eltelítve és megfertőzve, mint éppen napjainkban.”

 

 Ez a pár mondat mit az imént idéztünk Dr. Pero Kálmán egri országgyűlési képviselő által kiadott tanulmányából, melynek címe Az Egri Norma. Az 1927 és 1932 közötti állapotot mutatja be az ország egészére nézve.

   Nem különös? Majdnem olyan mintha ma írták volna. Nagyon sok a hasonlóság az akkori és a mai viszonyokat nézve. Sok az egyre jobban elszegényedő család és ember. A kérdés csak az, hogy ma eljön e hamarosan, azaz idő vagy várat magára, amikor is érzékenyek lesznek egyre többen Isten szavára? „Amit eggyel a legkisebb testvéreim közül eggyel is tesztek, azt velem teszitek meg.” (Máté 25,40)

   A válasz erre nem egyszerű. Talán azért mert sokszor úgy viselkedünk, mint azok a bizonyos kosok kiket a király az utolsó ítéletkor baljára állít majd. Nem vesszük észre az éhező, ruhátlan, hajléknélküli, magányos embertársainkat. Sőt sokszor azt is elfelejtjük, hogy testvérek vagyunk. Testvérek ők is, a mi testvéreink! Gondoljuk át egy kicsit a helyzetet. Mi lenne akkor, ha például mi kerülnénk olyan helyzetbe az Urunk, Jézus Krisztus által is mondott eset bármelyike: hajléktalan, beteg kire rá sem néznek, éhező kinek egy falatot sem adnak, mondván dolgozz meg érte! Vagy börtönben lévő kit a közössége kitaszít, megvet, ellök magától és így magára marad. Kulcs szó a magány és a mások általi gyűlölet. Ezen példák, mutatják azt, hogy akik ilyen helyzetben vannak magányosak és igen is kötelességünk őket felkarolni, biztatni! Ne legyen senki sem magára hagyva. Mi sem szeretnénk magányosan élni, számkivetve.

Szabó Tamás

FEBRUÁR 6. – MIKI SZENT PÁL ÉS VÉRTANÚTÁRSAI

Tegnapi napon ültük e vértanuk vértanúságának ünnepnapját. A jezsuita Miki Szent Pál keresztény hitében elkötelezett társaival szenvedett vértanúságot Nagaszakiban. 1597. február 5-én feszítettek keresztre őket. Volt köztük pap és világi, európai misszionárius, tizennégy japán bennszülött és három ministráns gyermek is. Hatan spanyol ferencesek voltak, hárman japán jezsuiták. Az első távol-keleti szenteket 1862. június 8-án avatta szentté IX. Piusz pápa.

Szent Miki Pál jezsuita 1556–1597; Gotoi Szoan János jezsuita 1578–1597; Kisai Jakab jezsuita ?–1597

  

   Japánban Xavéri Szent Ferenc kezdte meg a hittérítést, 1587-ben már mintegy 250 000 lelket számláló katolikus közösség élt az országban, Nagasaki központtal. Ebben az esztendőben Japán ura, Toyotomi Hideyosi, aki korábban elnéző volt a keresztényekkel szemben, a kudarcba fulladt koreai háború miatt ellenük fordult: a jezsuitákat kiutasította az országból. A többség viszont helyben maradt és titokban tovább folytatta a térítést.

   1593-ban a Fülöp-szigetekről ferencesek érkeztek Japánba. Annak ellenére, hogy a shogun, Hideyosi betiltotta a prédikálást, nyíltan hirdették az evangéliumot, sőt kórházakat is alapítottak. Hideyosi 1596 decemberében elfogatta a ferenceseket, s velük együtt három jezsuitát és tizenöt japán hívőt. Megkínozták, halálra ítélték őket. Az ítélet úgy szólt, hogy Nagasakiban kereszten fognak meghalni. Mindegyiküket megcsonkították: levágták a bal fülüket, és hármasával kocsira kötözve körülhurcolták őket Meakóban a nép okulására. Majd elindították őket Nagasaki felé. Az utat gyalog kellett megtenniük, hogy elrettentsék a keresztényeket a hitüktől. Ám ennek ellenkezője történt: a hívek szimpatizáltak velük, segítségükre voltak. A kivégzést is látványosságnak szánták. Az áldozatokat keresztre feszítették, ők pedig a Te Deumot énekelték, s a keresztről buzdították a hívőket.

   MIKI PÁL Kiotóban született 1556-ban. Öt éves korában keresztelték meg, s amikor húsz éves lett, felvételét kérte a jezsuita rendbe. Amikor tanítani kezdett, nagy hatása volt, mert jól ismerte a buddhizmust, és tudott vitatkozni a boncokkal is. Ő maga lett Japán leghíresebb szónoka. 1596. december 26-án tartóztatták le két novíciustársával, Kisai Jakabbal és Szoan Jánossal együtt. Még a kereszten is térített! Az egész vértanú-csoportot róla szokták elnevezni: Miki Pál és társai.

   KISAI JAKAB Osakában jelentkezett a jezsuitáknál, akik fölvették, és műveltségét látva hamarosan hitoktatással bízták meg. A ferencesekkel és két másik novíciustársával együtt börtönözték be. A kivégzés előtti éjszakán a velük lévő jezsuita páter kezébe tette le szerzetesi fogadalmát.

   GOTÓI SZOAN JÁNOS 1578-ban született keresztény családból. 15 évesen kérte fölvételét a jezsuiták közé, akik hitoktatással bízták meg. Osakában tanított, majd a próbaidő elteltével Miki Pállal és Kisai Jakabbal kezdte meg a novíciátust. Együtt nyerték el a vértanúságot.

   A többi tizenhét vértanú japán volt, a ferenceseket segítették különböző szolgálatokkal. Két keresztényt, akik segítették a hosszú úton a szenvedőket és nem mozdultak mellőlük, szintén a halálraítéltek közé vettek. Miki Pál és társai lettek Távol-Kelet első kanonizált szentjei 1862-ben. Vértanúságuk napja február 5. Mivel ezen a napon Szent Ágota vértanú szűz ünnepe van, a következő napon, február 6-án ünnepeljük őket.

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY

Február 2.

   A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe. Az egyházi értelmezés szerint a viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Más értelmezés szerint a halandóságra, mert a gyertya magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ismét más magyarázat szerint az égő gyertya a jó cselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertyaláng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jó cselekedetek nélkül halott.

   

 URUNK BEMUTATÁSÁnak ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.

   A római katolikus vallás GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY néven ünnepli ezt a napot. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban. Az ókori Rómában tavaszkezdő nap volt, fáklyás engesztelő körmenetet tartottak, amelyben a pogány rómaiak körbejárták a város bálványszobrait. Ennek megkeresztelése a gyertyás körmenet ezen a napon. A szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, majd a gyertyás körmenet következik.

   Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Müncheni-kódexben (1466) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527) Asszonyunk Mária tisztulatja, Mária tisztulásának (purificatio Beatae Mariae Virginis) napja, görögül Hypapanté, vagyis Találkozás, amikor a világ világosságát, Jézust a mózesi törvény értelmében bemutatta a templomban (Lukács 2,22–32).

E napot már a szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorozza.

   A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat.

   Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul.

A Tihanyi-kódexben az ünnepről olvastatik exemplum is:

Részlet:

„Egy jámbor asszony kápolnát építtetett, amelyben káplánjával mondatott misét. Egyszer, Gyertyaszentelőre virradva, a káplánt hiába várta. Már azt hitte, hogy mise nélkül marad. Elszomorodott, majd elszöndörödék: egy szép nagy szentegyházban találta magát. Látta, hogy két szép ifjú csodálatos szőnyegeket hozott. Kiket követnek vala nagy sok ifjak, kik mind Istennek angyali valának. A szőnyegeket az oltár előtt leterítették. Most Keresztelő János jött a pátriárkákkal és prófétákkal. Utánuk szépen felöltözve Szent Péter mind az apastolokkal, mártiromokkal és konfesszorokkal. Ezek a nagyoltár előtt szépen fölállottak.”

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT, szűz január 18.

L. más Margit: Alacoque Skóciai

   ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (Dalmáciában, a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek.. Szülei voltak: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, bizánci hercegnő. Testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán, és Boldog Konstancia.

   A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a bőjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza.

   1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. Szentség hírében halt meg 1271. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban.

   Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánt is sürgette az eljárást. A boldoggá avatás sohasem fejeződött be, de 1789-ben hivatalosan engedélyezték tiszteletét. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, ezt tisztelői helyezték el ott halálának 700 éves évfordulóján.

Példája:

Szüleid álmai legyenek a Te álmaid is.